Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)
Tanulmányok - Illés János: A siklósi várkápolna falfestményeinek helyreállítása
03. kép. A Szt. Jób-kép egy másik rész salétromos kivirágzásokkal 04. kép. A Szt. Jób-kép részlete 1961-ben a konzerválás előtti állapotban forma elkészítése előtt szabjuk fel és a képeket felszabó fugákba helyezett elválasztó lemezek segítségével, a festményrészekkel egyező méretű és alakú negatív formadarabokat kapjunk. Eredeti költségvetésünk és tervünk a leválasztott festmények tartóvázának rozsdamentes acélszerkezetet szánt. Takács Vilmosnak, a Központi Múzeológiai Technológiai Csoport vegyészmérnökének javaslatára az üvegszövettel erősített poliészter tartóelem elkészítésére határoztuk magunkat, és az eredeti elképzelésnek ilyen megváltoztatásához a minisztériumi főhatóság engedélyét kértük. Az üvegszövet erősítésű poliészter tartóelem alkalmazásának több előnye van. Ez a szerkezeti anyag csaknem olyan szilárdságú, mint az acél, de fajsúlya az acélénak csak egyötöde. Minden gépi berendezés nélkül a helyszínen alakítható, ezért jóval olcsóbb is. Vízfelvevő képessége igen alacsony, tehát a vízszigetelés céljára kiválóan alkalmas. A képek lesoványított vakolatrétegét csak kb. 4—5 mm-rel növeli meg a tartóerő szükséges mértékének megfelelő vastagsága. A vakolatréteg eredeti görbületi formáira könnyen alakítható, mert a festményvakolat hátoldalára — kenéssel, rétegről-rétegre építve — készül. Ellenállóképes a különböző mikroorganizmusokkal szemben (algák, baktériumok, gombák). Jó a hőszigetelő, hokiegyenlítő hatása. A jó szigetelőképességgel együttjár a pára és gázdiffúzió csökkenése, azonban a vakolatréteg 3—4 miliméteres vastagsága a páraés légcserét egy oldal felé is kellő mértékben megengedi. 1962 augusztásának elején kezdtük meg a leválasztás munkáját. Az előző évben végzett vakolatállagkonzerválás eredményességét szilárdsági vizsgálatokkal és próbákkal ellenőriztük. A festett és meszelt vakolatfelületek mindenütt megfelelő erősségúek, épek voltak. A jobb oldali fülke felső festményének vakolat rétege azonban laza szerkezetű maradt, mivel ezt a réteget az 1956-os restaurálás alkalmával valamilyen szerves konzerváló anyaggal telítették, ami kötőerőt már nem adott, de a szervetlen korzerváló anyag szilárdító hatását meggátolta. A falkép-helyreállítási munka egyes fázisait és azok sorrendjét a következőképpen állítottuk össze: I. A déli, jobb oldali fülke felső korareneszánsz Szt. László-képének leválasztása, áthelyezése. 1. Előkészítés: a) tisztítás, b) impregnálás, ej az alsó kép látható részeinek lefedése. 2. Átra gasztás. 3. Leválasztás. 4. A hátoldal kiegyenlítése, levékonyítása. 5. Vászonra ragasztás.