Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - Gerő László: A budai középkori királyi palota gótikus nagytermének helyreállítása

53. kép. A nagyterem egyik feltárt ablakkerete; pedig a nagyteremtől délre levő teret déli zárt kertnek, a Duna felőli szakaszt keleti zárt kertnek, míg a Krisztinaváros felé nyugati zárt kertnek. E terek kialakításával kapcsolatban már első tervünk lefektetésekor középkori kertrekonstrukeiókra gondoltunk.

9 A feltárt maradványok és a várfalak bemutatását célzó 1948. évi tervünkben természetesen szerepelt a nagyterem visszaállítása is.

10 A helyreállítás terveivel megbízott Középülettervező Vállalat által készített terv 1950 májusában kelt illusztrált kísérőiratában adott indokolásunk szerint: ,,A helyreállítás során lehetőség nyíUk arra, hogy a középkori feltárt palota 6 m magas homlokzati falait, a már kiásott középkori kápolnát és a lovagtermet (nagytermet) és a még kiásandó István tornyot, (51. kép) valamint a legújabban előkerült 3 középkori termet ( ún. dongaboltozatos helyiségek) a mai terepszint erős lesüllyesztése révén a szükséges földmozgósítás után azon a szinten mutassuk be, amelyen eredetileg állottak, — a palotát övező udvarok szintjén".

11 A hat mezős, egyenként négy-négy süveges keresztboltozatokat tartó két pillér az emeleti padló szintje fölött átalakul nyolcszögletű alaprajzúvá, ahol a négyszög és nyolcszög között gúlás átmeneteket látunk. A nyolcszögű pillértörzseken megmaradtak a bordaindítások nyomai, melyek ilyen mélyről indultak. Az északi pillér ÉNy-i sarka az alaptól kezdve majdnem a gúlás átmenetig lesarkított. A terem Ny-i oldalfalán egy nyolcszögű alaprajzú félpillér és egy ugyanilyen sarokpillér csonkjait találta meg a régészeti feltárás (53. kép). A félpilléren a lábazat és a bordák indítása is elég épen maradt meg. Az É-i sarokpillér, bár eredeti helyén maradt, meglehetősen sérült állapotban került elő, és a hevenyészett javítás nyomait mutatja. Lábazatát téglákkal vagy a pillértörzs egy részével pótolták. A téglapótlás amellett szól, hogy azt később illesztették be. Az oldalfal csonkjai déli irányban — tehát a Gellérthegy felé — fokozatosan alacsonyabban maradtak meg. E pusztulási szög .arra vall, hogy az épület még lebontása előtt hosszabb ideig pusztulófélben állhatott, ahogyan ezt a feltáró régészek megállapították. Az É-i kőfalat nagy felületeken és mélyen pótolták téglával, ami ugyancsak hevenyészett építési jelleget árul el. A vízszintesen lebontott fal közepe táján pirosra festett orrtagos körteidomú borda tűnt elő másodlagos felhasználásban. A fal középtengelyébe helyezett félpillér ugyancsak csonkán, lábazat nélkül maradt meg, téglaillesztése durva kőművesmunka. Ezekkel szemben az egyetlen bolygatatlan Ny-i falpillér közvetlenül a kőfalba illeszkedett. Az ÉK-i sarokpillér ugyancsak roncs volt, és azt másodszor helyezték vissza. A bordaindítás alatt nem illeszkedő nyolcszögű törzs két oldala állt ki a falból, lábazat helyett durva tégla és kőpótlással. A K-fal belső része ugyancsak átépítés, kipótlás jeleit mutatja. A fal É-i végében a nyolcszög öt oldalával záródó erkély alapjának 7,60 m magasságig érő falai maradtak meg. Az erkély kisebb méretű, alaktalan nyerskövekből rakott falait vékony vakolatréteg takarta a feltáráskor. A sziklanyelvre alapozott falak a környező falakkal nem voltak egybeépítve. Még a belső nyílása előtt húzódó és csak csonkjaiban fellelt — ugyancsak kő — elzáró fal is elvált a terem falaitól. Ez nem közvetlenül a sziklára, hanem a talajra épült, alapozás nélkül. Az erkély déli oldala és a terem keleti oldalfalának találkozása előtt ugyancsak megcsonkított és durván visszaillesztett falpillér maradt meg a bordaindításokkal együtt. A keleti falban levő pillér törzse mélyen benne ül a falban; mellette nyílik az ülőpados ablak fülke egyik •—egyetlen „in situ" maradt—- fele. A fülke déli fala teljesen elpusztult, északi oldalán azonban szerencsésen épen maradt az ülőpad és az ablak kávájának is három rétege. A káva elárulja az ablakkeret eredeti kiképzését: körtetagot, majd két pálcatagot és köztük félköríves és háromnegyedíves vájolt hornyot, azaz szokatlan gazdagságot. Lábazata karélyos oszlopocskán nyugszik. Az ablakrézsűt élszedés állítja meg, melynek közepét gúla hatja át. Az ablaknyílás vízszintes szemöldökű. Keretének pálcaós körtetagjai a sarkokban áthatással metszették egymást. A kőtár anyagában az ablaknak több hasonló típusú de kissé eltérő méretű változatát lehetett összegyűjteni, amelyeket a helyreállítás felhasznált.