Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - Czeglédy Ilona – Koppány Tibor: A mátraverebélyi r.k. templom

36. kép. A helyreállított nyugati homlokzat 37. kép. A déli előcsarnok kapuja és boltozatának ívei szentély falain félmagasságban találtunk. A főszentély falainak alsó harmada román kváderkoekákból épült, ezeket a falakat a román templom szétbontása után emelték, és ezekhez a falakhoz tartoztak a most említett boltozatindítások is. A jelenlegi templom megépítése előtt tehát már állott egy ezzel azonos alaprajzú, de nála alacsonyabb gótikus szentély. A főszentély és a déli mellékszentély ablakainak tüzetes vizsgálata azt mutatja, hogy azok alsó harmadának eltérő az anyaga., de ez az anyag azonos az egyszerű, négykaréjos mérmúvek anyagával. Feltevésünk szerint a szentélyek ablakait a mai szentélyek építésekor megemelték, mérműveiket feljebb, új záradékba helyezték. A főszentély alsó falazatában felhasznált románkori kváderekhez hasonlókat találtunk a déli mellékszentélv alapozásában is, a kisebbik déli kapu alatt. Mindez azt bizonyítja, hogy nemcsak a főszentély helyén volt a mai előtt azonos méretű szentély, hanem mindhárom szentély korábbi eredetű. Teljes határozottsággal nem állíthatjuk, de feltételezzük, hogy a verebélyi templomot szentélyrészén már a XIV. század közepén háromhajóssá építették át; bár az is elképzelhető, hogy a teljes háromhajóssá építés a Verebi Péter erdélyi alvajda által végeztetett újjáépítés előtt elkezdődött, ő csak befejezte, és díszítette a templomot. Kétségtelen azonban, hogy az utolsó, az 1380 és 1400 között történt építkezés az őnevéhez fűződik, nemhiába írja a templomban levő, 1403-ból származó sírkő Péter alvajdát alapítónak.

26 A XIV. század végén felépített háromhajós templom boltozatai kivételével azonos volt a maival. A falkutatásból és az ásatásból olyan vállkő-töredékek kerültek elő, amelyek a fő- és mellékhajók, valamint a sekrestye és a déli előcsarnok belsejében levő eredetiekkel együtt meghatározzák a boltozatindításokat. Az előkerült boltozati bordákból, a meglevő és lefaragott indításokból [és a szentély felett kiszerkeszthető homlokívekből pedig egyértelműen rekonstruálható a templom teljes egykori térlefedése. A korai gótikus periódusból megmaradó karzat kivételével valamennyi terét bordás keresztboltozat fedte. A főhajó a mellékhajók fölé emelkedett, a boltozatok elméleti rekonstrukciója alapján a templom valószínűleg álbazilikális volt. A mai sekrestyében feltárt oltáralap és az oldalfalakon talált felszentelési keresztek alátámasztják azt a már korábban ismert okleveles adatok alapján alkotott feltevésünket, hogy ez a helyiség kápolnának épült. Az 1400-as búcsúengedély a Máriának szentelt verebi plébániatemplom Szentháromság- és Mária Magdolna-kápolnáit említi, amelyek a templom oldalán vannak. A két kápolna közül az egyik kétségtelenül a mai sekrestyével azonos. A másikat az északi oldalon kell keresnünk, bár erre vonatkozóan sem a régészeti, sem a falkutatás nem adott semmi támpontot. A középkori templom belsejét téglával burkolták, falait és valószínűleg boltozatait is fehérre