Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - Czeglédy Ilona – Koppány Tibor: A mátraverebélyi r.k. templom

19. kép. Konzoltöredék a Verebi-féle építkezésből DNy-i sarkához. Ez a D-i fal jó állapotban van meg, csak a D

4 pillérnél van kivágva belőle a D

4hez tartozó barokk pillér alapozása miatt. Az É-i hajó K-i végén alapfal, illetve oltáralap került elő. — Itt az említett faltól Ny-ra került elő egy 180 cm mély kövekből falazott, belül vakolt sírakna (1. sz. sír). Méretben pontosan ráillik a Verebi sírkő. Egyéb említések alapján is valószínű, hogy ez volt a kegyúr, Verebi Péter sírja. Mi erősen bolygatott állapotban találtuk, Ny-i végén látszott a barokk kori leásás. Rendszertelenül beszórt csontok voltak benne, barokk tégladarabok, faragott kőtöredékek kel együtt, kevés kerámiatöredék is. A sírtól Ny-ra egy rosszfenntartású, részben kiszedett É—D irányú fal fut az É

3-as pillér és az É-i zárófal között, befut az É-i fal alá. Ez egy a mainál rövidebb É-i hajó zárófala lehet. Ettől Ny-ra újra kellett alapozni a templom É-i falát. Az É-i hajó Ny-i végében még egy sekélyebb mélységű sír (4. sz.) került elő, kevés csonttöredék volt csak benne, tetején a téglaburkolat egy darabja. A D-i hajóban előkerült az É-i hajó É—D irányú XVII. szelvényben előkerült falának megfelelő fal, amely befut a templom D-i főfala alá, kívül a D-i homlokzatban is látható ez a befordulás. A D-i előcsarnokban (amennyire a dúcolástól lehetett) lemélyítettük a szintet az eredeti terrazzóig, és kibontottuk az eredeti gótikus küszöböt, 34 cm-rel mélyebben a mainál. A D-i előcsarnok ajtaján belül is előkerült a hajó gótikus szintje. — Azt, hogy ez a szint sokkal mélyebb, mint a szentély szintje, az magyarázza meg, hogy a hajóban még egy lépcső is volt, amelyet a Verebi-féle templomhoz emeltek. A XXVII. szelvényben került ez elő, tehát ettől kezdődött az emelt szentély, amely végigfutott mindhárom hajóban (1. eperjesi Szt. Miklós templom!) Ehhez a lépcsőhöz csatlakozott középen két négyzet alakú kő, amely talán a szentélyrekesztő elhelyezésére szolgált. A főhajón még két sír került elő (3. és 5. sz.). A 3. számú sír erősen leromlott állapotban volt, főleg az ÉK-i részén, puha morzsalékos kőből készült. Benne beszórt csontokat és igen sok faragott követ találtunk: nagyméretű négyzetes kőlapokat, pillérdobokat, a csigalépcső dobjainak két darabját stb. Az 5. sír kőből és téglából ívesen falazott, a kórus alatt van. Ez a sír lehet a legkésőbbi. Erősen bolygatott volt, a benne talált tégla tanúsága szerint is két ízben (1853 és 1928) felbontották, a beásásokat is jól lehetett látni. Csupán bedobált csontok voltak benne. A kórus alatt megmaradt a téglaburkolat lenyomata a habarcsban, igen nagy foltban. Ehhez csatlakozóan került elő a kórus alatti előcsarnokba vezető kisebb lépcső alsó kőfoka. A sekrestyében a vakolat leverése és a padló felszedése után kezdtünk ásni. A K-i fal mellett oltáralap került elő, igen leromlott állapotban. (Az oltáralap is újabb bizonyíték arra, hogy a sekrestye eredetileg kápolna volt.) Két padlószint is látszik itt, az egyik az oltáralap-maradvány aljával egy nívón, a másik fölötte fut. A sekrestye északi falában látszik, hogy a sekrestye ajtaját később vágták bele a falba, és ez a fal előzőleg külső fal volt, a korábbi templom D-i fala. Ezt bizonyítja a rákarcolt napóra is. A templomon kívül a Ny-i oldalon húzott kutatóárkok meddőnek bizonyultak, tehát a Ny-i oldalon — legalábbis a jelenlegi temető széléig, nem volt semmiféle épület — nem volt kolostor. Az erre vonatkozó XVII. századi forrás egyébként is kétes hitelű. Az árkokból természetesen itt is sok csont került elő, hiszen a cinterem falán belül vagyunk. A D-i oldalon folyt a szintsüllyesztés az előző évben megállapított inertekben, Ny-ról K-felé mélyülve. A kisebbik D-i kapu előtt kibontottuk a középkori előlépcsőt. Mellőle igen szép faragott konzoltöredék jött felszínre (Veronika-kendős ábrázolás) (19. kép). Sor került a déli előcsarnok déli felének teljes feltárására is. A megállapított gótikus terrazzóburkolatig szedtük le a feltöltést. A mintegy 40 cmes töltés erősen átégett volt, az előcsarnok délnyugati sarkának alapozása erősen kiromlott. Feltártuk a déli hajó keleti felét is. A hajó keleti végében előkerült az északi hajóhoz hasonlóan egy erősen lekopott falalapozás. Ez most már egyértelműen arra mutat, hogy a korai mellék- építmények korábban egyenes záródásúak voltak. Megtaláltuk a déli mellékhajó gótikus téglaburkolatának néhány foltját, és feltártunk egy újabb sírt (6. sír a templomban.). A sírakna bolygatott volt; benne csupán összedobált csontokat és fakoporsó maradványokat találtunk. A sírt kőből falazták, kőanyaga a 3. számú síréhoz volt hasonló, melléklet vagy faragott kő nem került elő belőle. A hajó északi szélén a román egyhajós