Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - Czeglédy Ilona – Koppány Tibor: A mátraverebélyi r.k. templom

A MÁTRAVEREBÉLYI R.K. TEMPLOM Salgótarjántól mintegy 20 km-re dél felé, a Zagyva völgyében van Mátraverebély kisközség, a Cserhát és a Mátra vonulatai között. A falu déli végén, a temető mellett áll a középkori plébániatemplom, ez az országos viszonylatban szinte egyedülálló és kiemelkedő értékű, falusi templomaink között szokatlanul nagyméretű építmény. A templomot életveszélyes állapota miatt, az 1962—64-ben végzett régészeti feltárás és falkutatás eredményei alapján 1963—64-ben állíttatta helyre az Országos Műemléki Felügyelőség. Az ásatást Czeglédy Ilona vezette, a helyreállítás tervezője Koppány Tibor volt. Az építkezést az Országos Műemléki Felügyelőség Egri Építésvezetősége végezte Fuchs Nándor építésvezető és Kovács András csoportvezető irányításával. A kőszobrász munkákat Szakái Ernő vezetésével Kőfalvi Imre készítette az egri építésvezetőség kőfaragóival. Az elektromos munkák tervezője Pálus János, a környezetrendezésé és kertépítésé pedig Örsy Károly volt. A mátraverebélyi templom alaprajzilag háromhajós, keletéit szentélyű támpilléres épület, amely barokk boltozatai kivételével teljes egészében középkori. A déli oldal két kapuján át közelíthetjük meg, ezek közül a nyugati előtt nyitott előcsarnok helyezkedik el. A három hajót nyolcszög keresztmetszetű, fejezet nélküli pillérek sora választja el egymástól. A templom nyugati végén, a főhajó és az északi oldalhajó szélességében boltozott karzat van, melyhez a főhajóban a mellékhajóktól tömör falakkal elzárt, kétboltszakaszos XIX. századi kórus csatlakozott. Az épület DNy-i sarkában sekrestye foglal helyet, a főhajóból nyíló bejárattal. Főszentélye a nyolcszög öt oldalával zárul, a mellékhajók szentélyei ennek az alaprajzi formának felével. A tenrplom belsejét mindhárom hajóban hevederek közötti csehboltozatok fedik. Az északi pillérsor szentélytől számított első pillére mellett kőből faragott korabarokk szószék áll. Ennek keleti oldalába falazták be Verebi Péter 1403-ból származó sírkövét. A háromhajós templomot közös tető fedi. Egységes, zárt tömegéből csak a déli előcsarnok nyúlik ki. A tetőgerinc nyugati végén ácsolt szerkezetű harangtorony ül. Ferde támpillórekkel lezárt nyugati homlokzata világosan mutatja háromhajós szerkezetét. A kiemelkedő középrészen nagyméretű csúcsíves ablak van, egykori kőrácsa hiányzik. Az ablak alatt eltérő tengellyel elfalazott gótikus kapu áll. A támpillérekkel osztott déli homlokzat nyugati két első keskeny ablaka mögött van a sekrestye. Ettől keletre találjuk a nyitott déli előcsarnokot, belsejében a gazdagon tagolt, szoborfülkés nagyobbik kapuval. A homlokzaton ezután egy mérműveitől megfosztott csúcsíves ablak van két támpillér között, majd a kisebb déli kapu következik. A déli mellékszentély három egykori ablaka közül kettő a bennük levő mérművekkel együtt látható volt, a harmadikat —- a keletit — csak sejteni lehetett a lehullott vakolat alatt. A főszentély három befalazott ablakának lemélyített tükrében kisebb barokk ablakok voltak. Az északi mellékszentélyen csak egy ablak volt, a ferde északkeleti falban, mérmű nélkül. A támpilléres északi homlokzaton három ablakot láthattunk. Közülük a szentély felőli kerek, halhólyagmintás rózsaablak, a másik kettő csúcsíves, de szemmelláthatóan későbbi nyílás. A barokk boltozatok a templom belső terét a középkori boltozatoknál jóval alacsonyabb szinten metszik el. A padlástérben a középhajó kiemelkedő falain több helyen megmaradtak a gótikus boltozatok indításai: a déli falon a nyugatról számított első szakaszban és a főszentélyben valamennyi, ez utóbbi helyen kb. 1,5 m magassággal. A templom 1959 őszén, amikor az OME kiküldöttei először jártak a helyszínen, műszakilag életveszélyes állapotban volt. Ezt a tényt az OMF „Távlati tervének" 54. kötetében, a sürgős helyreállítás igényével rögzítette Détshy Mihály és Schönerné Pusztai Ilona, a következő szöveggel: „Súlyosan rongált, helyenkint bedőlés veszélye (D-i előcsarnok, D-i főhoml., Ny-i támpillérek). Teljes külső-belső helyreállítást igényel. Ennek folyamán teljes feltárás, jelenlegi boltozatok lebontása, eredeti keresztboltozatok, vagy ezek záradékának magasságában új síkfödém készítése, gótikus nyílások megnyitása, újabb belső pillérek lebontása szükséges. Legsürgősebb az életveszélyes állagmegóvás, a tetőgerincek lefedése." Ennek alapján 1961 nyarán készítettük el az OMF helyreállítási tervei alapján a mátraverebélyi