Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - Román András: Műemlékvédelem és városrendezés

7. kép. A kőszegi belváros rekonstrukciós terve egyaránt alapja a városrendezési ós a műemléki munkáknak (tervező: VÁTJ — Sedlmayr Jánosné) dezési elképzelések elválaszthatatlanul keverednek a konkrét műemlékhelyreállítási utasításokkal. A soproni, kőszegi városfal helyreállításának tervéről jóformán el sem dönthető, hogy rendezési vagy magasépítési terv jellegű-e inkább. Helyesebb talán olyan részletességű és mélységű rendezési tervnek felfognunk, melynek komplexitása városképi, forgalmi, területfelhasználási vizsgálatoktól kezdve az építőipari költségvetésig terjed. A városrendezési és műemlékhelyreállítási szempontok, vizsgálatok ós döntések azonban a rekonstrukciós terv más vonatkozásaiban is keverednek. A tömbbelsők fellazítása, egyes épületek vagy épületszárnyak megtartása vagy lebontása, a műemlékek bemutatásának biztosítása megnyugtató módon csak a két terület szakembereinek közös munkájával határozható meg. A rekonstrukciós tervek abban is meghaladják a részletes rendezési tervek szokott mélységét, hogy konkrét javaslatot tartalmaznak az épületek színezésére, egyes térburkolatok díszesebb kialakítására, díszvilágításra stb. S míg a budai Várnegyed korábbi években készült részletes rendezési terve minderre nem tér ki, a legutóbbi időszak rekonstrukciós terveinek metodikáját, tartalmát és részletességét éppen a mindennapi gyakorlat szabta igények határozták meg. Egy további fontos együttműködési terület a védett épületek hasznosítási kérdéseinek megoldásához kapcsolódik. Részben a háborús események következtében, részben a társadalmi átalakulás velejárójaként, a műemlékek — főként kastélyok - egy része gazdátlanná, romossá vált, vagy az ad hoc módon kialakított rendeltetésük nem tekinthető megnyugtatónak. A helytelen funkció, csakúgy, mint a gazdátlanság, visszahat a műszaki állagra, ennélfogva a megfelelő rendeltetés a tartós fenntartás elengedhetetlen követelménye. Az egyáltalán nem vagy rosszul hasznosított műemlékek problémáinak orvoslása csak városrendezési koncepcióban lehetséges. A különböző területrendezési tervfajták, a regionális rendezési tervektől kezdve egészen a részletes rendezési tervekig, a maguk szintjének megfelelő mélységben javaslatot tesznek a közintézmények telepítésére, elhelyezésére. Ennek során felmérik a tervezési terület ez irányú igényeit, s — kellő gondosság esetén —• a műemlékek felhasználásával tervezik meg azok kielégítését. A településtervezés által feltárt igények és a műemlékekben rejlő lehetőségek összevetése nélkül a helyes funkció kialakítása csak véletlen műve lehet. A funcióba állításon kívül a településrendezési tervek egy speciális tervfajtáj Élj clZ üdülőterületi regionális tervek a műemlékek idegenforgalmi hasznosítására is javaslatot tesznek. Feltárják a műemlékek, műemléki együttesek idegenforgalmi vonzerejének hatását, mely a rendeltetésszerű hasznon kívül másodlagos népgazdasági értékként sokszor lényegesen meghaladja az eredetit. Az üdülőterületi regionális tervek műemléki munkarészei ennek megfelelően javaslatokat tartalmaznak a műemlékek helyreállítási sürgősségére, azok idegenforgalmi hasznosítására. Végezetül még egy jelentős munkaterület igényli a műemléki és városrendezési szakemberek és szervek szoros együttműködését: a népi műemlékek védelme. Napjainkban befejezéséhez közeleg az emlékek felkutatásának hatalmas, sokéves munkája. A védett népi műemlékek száma megközelíti a kétezret. Ez a szám az új jegyzékbevételek következtében egyrészt növekszik, másrészt a falu szocialista átalakulása eredményeként kiterebélyesedett építőkedv velejárójaként ennél rohamosabb mértékben csökken. E körülmények között a gyakorlati védelem lehetőségei és formái is változnak. Míg eddig a védelem hangsúlya az egyedi emlékeken volt, a továbbiakban célszerűbbnek látszik, hogy fokozottabb gondot fordítsunk az össze-