Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Jelentések - Szarka Imre: Az Országos Műemléki Felügyelőség kivitelezései munkája (1963-1966)

ba a hibába, hogy indokolatlanul megalapozatlan mennyiségi követelésekkel lépjünk fel a termelő dolgozók munkaintenzitásával szemben. Egyúttal elkerüljük azt a veszélyt is, hogy nem támasztunk mennyiségi követelést, ami szintén helytelen és tarthatatlan lenne. Annyit még e témához, hogy csupán a vázolt szempontok követése nem elégséges, hanem elsődleges fontosságú a helyi munkavezető állandó irányítása, ellenőrzése, a brigádvezető szakmunkások példamutató, jó gyakorlati munkája. Alapvető továbbá a főépítésvezetők, építésvezetők műemléki helyreállításban szerzett tapasztalata és lelkiismeretes gondos munkája a tervezővel való szoros együttműködésben. E tudattal és gyakorlattal végzett alkalmazás, úgy hiszem, nem vezeti mellékvágányra tevékenységünket, hanem elősegíti a kivitelezés tervszerű, elemző munkáját, a hatékonyabb műemléki helyreállítást. A továbbiakban is fokozottan törekedni fogunk arra, hogy a kivitelezéssel szemben támasztott követeimenyeknek minden tekintetben, maradéktalanul eleget tegyünk. Kivitelezési munkánk eredményeinek dokumentálásai 1963/66 években befejezett és átadott munkák közül — néhány, talán kevésbbé ismert műemlék helyreállításának munkáját a következők szerint igyekszünk ismertetni. TATA - MŰROM Az 1801-ben Charles Moreau által tervezett és kivitelezett műrom állagmegóvási munkálatait dr. Rados Jenő kiviteli tervei szerint végeztük. A tervezés stádiumában fölvetődött a tatai Kuny Domokos Múzeumnak az az igénye, hogy az országos viszonylatban is jelentős, másodlagosan beépített római sírkövet (méretei: 3,30X 1,20X 0,35 m) bontsuk ki, és a múzeumban helyezzük el. A kivitelezés során alapos helyszíni vizsgálatok bebizonyították, hogy a mintegy kétezeréves gazdag faragású sírkő e helyen érvényesül a legelőnyösebben, s épsége, anyagának bebizonyított fagy állósága lehetővé teszi, hogy helyén maradva, eredetiségével hitelesítse a műrom együttesét. A két római sírkövön kívül igen jelentősen emeli a műrom értékét a vértesszentkereszti templomromból származóan beépített 24 db. oszlop, illetve pillérfejezet is. Bár ezek az időjárásnak még jobban kitettek, állapotuk megnyugtató. A különleges értéket képviselő rom megkövetelte, hogy a konzerválási munkák terén begyakorlott, jó kvalitású szakmunkások dolgozzanak. E követelménynek eleget téve háromhónapi aprólékos, gondos munkával sikerült a rom felületét teljes értékben konzerválnunk, és az emberi kezek okozta erőszakos sérülések nyomait megszüntetnünk. A műrom — mesterséges repedéseinek kivételével — minden felületi repedés tricosalos, csakis cementadagolású habarccsal gondosan csömöszölt, telehézagolt kezelést kapott. A boltozatok kiomlásait az eredeti téglák felhasználásával falaztuk vissza. Az időjárásnak kitett külső felületeket a már említett cementhabarccsal simítottuk be, földdel fedtük, és fűmaggal szórtuk be. Elsőrendű szempont volt a csapadékvíz elvezetésének megoldása, az abból eredhető esetleges rongálódások elkerülése. Az erőszakos rongálás miatt leomlott faragott köveket anasztilózis alapján helyeztük vissza. A műromon valaha átfolyó patak medrét fehér murvaterítéssel láttuk el, és a forrásmederhez kapcsolódó vízbuktató egykori— 7 cm vastag — piszkei vörösmészkő lemezét vörös színű műkőlemezzel pótoltuk. Ezzel az állagmegóvás mai voltára utaltunk. A romemlék helyreállításánál a szükséges mértéktartásra törekedtünk, és a gondos munka eredményeként a szorgosan munkálkodó kezek nyomát csak szakértői szem fedezi fel. A 24 929 Ft ráfordítással megvalósított munkát Felbert Mihály kőműves-kőfaragó és Nick István kőműves végezték kiválóan. Az olimpiai edzőtábor területén — meglehetősen elhanyagolt környezetben fekvő, élményt nyújtó romegyüttes megköveteli a megtekintés lehetőségének mielőbbi biztosítását. Ez a feladat a Komárom megyei Idegenforgalmi Hivatalra, mint kezelőre vár. TATA — Kálvária kápolna — Fellner Jakab emlékmúzeum A tatai Kálvária-dombon álló egykori kápolna 1963-ban elhelyezett emléktábláján a következők olvashatók: ,,A háromhajós gótikus templom a XIV. században épült. A török pusztításból megmaradt szentélyt 1755-ben kápolnává alakították. Fellner Jakab tatai építész emlékmúzeuma számára az Országos Műemléki Felügyelőség 1963-ban helyreállította." A tatai múzeum előzetes kutatásain alapuló, dr. Rados Jenő által készített helyreállítási tervdokumentáció alapján végeztük az állagmegóvást. Problematikus volt a torony ácsszerkezetének és fedésének munkája, mert a szerkezet elcsavarodott és megdőlt, a beázásoktól igen erősen megrongálódott. Alapos vizsgálat és mérlegelés után a dőlés mértékét csökkentő, csak a műszakilag szükséges szerkezeti elemek cseréje melletti megoldást választottuk. A bádogfedést az eredeti állapotnak megfelelő formai részletek kialakításával rézlemezből készítettük. Igen gondos és szakszerű munkát végzett e tekintetben Szutorisz Rezső vezetésével Adám József bádogos szakmunkás, bizonyítva alapos szakmai felkészültségét. A szentély részen előkerült gótikus ablak maradványát óvatos bontással tettük szabaddá, a kialakított fülkével autentikusan követtük az ívek vonalát. Hézagoltuk és letisztítottuk az eredeti támpilléreket is. A homlokzati két darab rokokó vázát az eredeti töredékek alapján Szakái Ernő szobrászművész mintázta meg, és készítette el műkőmásolatait. Teljesen kicseréltük az ablakokat, valamint a bejárati ajtót, amely külsőben rézlemez borítást kapott. A 339 135 Ft