Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - Voit Pál: Martin Wittwer, a győri karmelita templom építésze (Adatok a dunai barokk építőiskola magyarországi kapcsolataihoz)

,,a győri templom mintáját követte, de már megtervezésénél igyekezett ennek hibáit kiküszöbölni, és ezért a szélességi és magassági méreteket fokozta".

91 Itt a kis csehországi városka kolostorában fejezte be életmüvét Athanasius testvér, Martin Wittwer, a tiroli építész. 1732 május 12-én halt meg 65 éves korában a kitűnő művész, aki ritka érzékletességgel kapcsolta a környezethez, illesztette a természeti tájhoz műveit. A rend naplója feljegyezte, hogy „ámbár munkáival, terveinek készítésével túl volt halmozva, kimért pontosságot tanúsított minden dolgában. Tétlenül soha sem látta senki: ezermester volt, aki építéshez, faragáshoz, lakatossághoz, szóval mindenféléhez értett. Imstből, a kis tiroli városkából elindult vándor kőműveslegény munkálkodása Ausztria, az egykori Csehország és Magyarország egy különleges műemléki csoportját fogja össze. Tevékenysége során kapcsolatba került a Rómából, Antwerpenből és Bécsből induló tér- és formatörekvésekkel, s megérintette őt Carlo Lurago, Jean Baptiste Mathey, Carlo Canevale, Johann Bemard Fischer von Erlach, Donato Felice D'Allio művészete. Linzi éveiben együttműködött Johann Michael Prunnerrel és Jakob Prantauerrel, s így részesévé vált az osztrák dunai nagy barokk iskola eredményeinek. A „dunai barokk építői iskola" első, sodró erejű hullámáiiak olaszos irányát pedig ő képviseli, s művészetének egyéni vonásaival gazdagítva, annak vívmányait ő közvetíti Kelet felé. Martin Wittwer, a karmeliták Szent Lipót Rendtartományának építésze, egy a sok közül, akinek életműve a középeurópai barokk építészet szálainak szövedékéből született. A Dunába ömlő Rába vizében tükröződő győri karmelita templom helyreállítása során újra megvizsgált történeti forrásokból kirajzolódott a szerzetesi tervezőgyakorlat egy eddig figyelemre nem méltatott módja. Kibővült mesterünk oeuvre-je is több jelentős ausztriai és hazai művel, s a középeuró-pai barokk építészet történetét — adott lehetőségeken belül — e vizsgálat segítségével, néhány új attribúcióval egészítettük ki. Voit Pál J E G Y Z E T E K 1 Jenéi F.—Koppány T. : Győr. Budapest, 1964. p. 23. 2 Mar/giorotti L. B. — Banfi F.: Győr vára. Hadtörténeti Közlemények. XXXIV. 1933. 3 Maggiorolti L. B.: Arehitetti e Architettura Militari II. L'Opéra del Genio Italiano all'Esterno. p. 303 — 304. 4 Jeney—Koppány i. m. p. 32. — Vö. uo. 56. jegyz. 5 Bedy V. : A győri székesegyház története. Győr egyházmegye múltjából. I. — Győr. 1936. p. 30. 6 Morper, J. J.: Der Prager Arehiteckt Jean Baptiste Mathey (Matteus Burgundus). Studien zur Geschichte des Prager Barock. München, 1937 p. 1. 7 Kászonyi A.: Bartolomeo Torre, a győri jezsuita kollégium építőmestere. Arrabona. V. 1963. p. 229. 8 O. L. Kam. Lv. Acta Jes. Coll. Jaur. Fasc. 35. No 115. Másolatban közli Kászonyi Andrásné i. m. p. 233. 9 Giovanni Battista Passeroni és Francesco Torre prágai kőfaragómester ellen Signora Sophia Pozzo és Gaudenzio Cassanova által indított per aktáit Morper i. m. említi: p. 4; vö. 8. sz. jegyzet. 10 Voit P. : Baccio del Bianco ós a közópeurópai barokk indulása. Kézirat. Vö. Jeney—Koppány i. m. p. 32; 56. jegyz. . 11 K'tpossy J.: A magyarországi barokk európai helyzete. Magyar Művészet, 1931. p. 12. 12

Schoen A.: A budai Szent Anna-templom. Budapest, 1 930. 13 Voit P.: Szentendre. Budapest, 1968. 14 Voit P. : A győri volt karmelita templom. Helyreállított műemlékeink. 18. sz. Budapest, 1966. 15 P. Aidai: A győri karmelita rendház kétszázéves története. Győr. 1897. — A győri karmelita rendház naplói I. — II. k. A győri v. karmelita templom plébániájának irattárában. Az építéstörténetre vonatkozó adatok innen és Aggházy M. : A zirci apátság templomépítkezései a XVITT. században. Veszprém, 1937. c. munkájából valók. 16 Uo. 17 A templom homlokzati, alap- és metszetrajza a volt karmelita templom plébániahivatalában. Győr. 18

Hajdecki, A.: Die Dynastenfamilien der italienischen Bau- und Maurermester der Barock in Wien. — Berichte und Mitteilungen des Altertumvereins, XXXIX. p. 3. és köv. 19

Schmidt, J. — Tietze, H. — Macku, A.

—

Neumann, F.: 1 )ie Kunstdenkmäler Österreichs. Wien. Dehio Handbuch. Wien/München, 1954. p. 143. 20 Grimschitz, B.: Johann Lucas Hildebrandt. Wien/ München 1959. p. 37 — 40. 21 Voit, P.: Kunstgeschichtliche Ursprung der Minoritenkirche in Eger. (Zum Lebenswerk Kilian Ignaz Dientzenhofers.) Acta Históriáé Artium. Tom. XI. Fase. 1 — 2. Budapest, 1965. p. 133 — 208. 22 Uo. 23 Voit P.: A majki műemlékegyüttes. (Adatok Franz Anton Pilgram életművéhez.) Magyar Műemlékvédelem. 1961/62. Budapest, 1966. p. 211. ós vö. ugyanott 77. sz. jegyz. 24 P. Antal: i. m. p. 118. 25 Uo. 2G

Gern,y, J.: Kurze Geschichte der barfüssigen Karmelitinnen in Böhmen. Prag 1830. 27 Ku jler, K.: Die Künstler Imsts in 300 Jahren. Imster Buch. 1954. 28 Morper, J. J.: i. m. 29 Sedlmayr, H. : Johann Bernhard Fischer von Erlach. Wien/München, 1956. p. 158. 235. ábra, 30 Graphische Sammlung Albertina, Wien. (Inv. No 9957, 86 — 5—1) Toll, lavírozott biszter. 31 Sedlmayr: i. m. p. 176—77. 32 Frey, D.: Das Burgenland. Wien, 1929. p. XXIV. 33 Sedlmayr : i. m. p. 206. 34 Parent P.: L'Architecture des Pays-Bas méridionaux aux XVI

e

, XVII

e

, et XVIII

e siècles. Bruxelles, 1926. p. 115. és Morper i. m. p. 52 — 53. 35 Clemen, P.: Belgische Kunstdenkmäler. München, 1923. II. B. p. 230, 234, 236. 30 Vö. 7. sz. jegyz. 37 Morper, i. m. p. 4. 38 O. L. Kam. Lv. Acta Jes. Coll. Jaur. Fasc. 35. Fol. 569-581. No 102. 39 Franz, H. G.: Bauten und Baumeister der Barockzeit in Böhmen. Leipzig, 1962. p. 37—39. 40 Schmidt J

.: Die Linzer Kirchen. Osterreichisehe Kunsttopographie. Bd. XXXVI. p. 224 — 25. No 5. Aufriss (1er Hauptfassade der Kirche. Feder, grau laviert, Fassadengrundriß rosa laviert. Beide Fassaden-hälften leicht verschieden in der Fensterumrahmungen, Kapitellen, bekrönenden Wasen und in der Kartusche des