Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - Barcza Géza: A magyar műemlékvédelem fejlődése a jogszabályok tükrében (1847-1949)

elsősorban az indokolta, hogy a múzeumi szervezet ebben az időben még nem volt alkalmassá téve ilyen jellegű tevékenység ellátására,. Érthető tehát, hogy egy kifejezetten műemlékvédelmi feladatok ellátására életre hívott szervezet — melynek dolgozói javarészt múzeumi területről verbuválódtak, s érdeklődési körükbe esett a régiségekkel való foglalkozás — igyekezett az ingó emlékek megmentését elősegíteni. Erre azért is mód nyílott, mivel az 1881. évi XXXIX. tc. nemcsak az ingatlan emlékek, hanem azok tartozékainak védelmét is a MOB-ra bízta. Ezek a tartozékok lényegüket tekintve ingó emlékek voltak, s csak az építmény kapcsán tartoztak a MOB ellenőrzési körébe. A MOB tagjai és hivatali dolgozói az ingatlan emlékek helyszíni ellenőrzése során fokozottabban látták az építménytartozékként nem minősülő — főként egyházi — ingó emlékek veszélyeztetettségét, ezért jogszabályi rendelkezés nélkül tett intézkedéseik, a jogszabály megalkotására irányuló erőfeszítéseik teljes mértékben indokoltak és helyesek voltak. A MOB 1942-ben újabb törvényjavaslatot készített ,,A művészeti és történeti emlékek védelméről,

27 melyben az ingatlan és az ingó emlékekről egységesen kívánt rendelkezni. A javaslat öt fejezetben tárgyalja a műemlékvédelem kérdéseit. Az I. fejezet ,,a művészeti és történeti emlékekről és azok gondozásáról", a II. fejezet ,,az ingó emlékek kiviteléről", a III. fejezet ,,a büntető határozatok-" ról, a IV. fejezet ,,aMűvészeti és Történeti Emlékek Országos Főfelügyelőségéről", az V. fejezet ,,a Művészeti és Történeti Emlékek Országos Tanácsáéról intézkedett. A javaslat nem a „műemlék" fogalommeghatározást, hanem helyette a „művészeti és történeti emlékek" megjelölést használja. Az ingatlan és az ingó művészeti és történeti emlékeket a törvény védelme és a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevében eljáró Művészeti és Történeti Emlékek Országos Főfelügyelősége felügyelete alá kívánja helyezni. Művészeti és történeti emléknek tekinti a földben vagy a föld színén levő minden olyan építményt és tartozékát, valamint minden olyan ingó tárgyat, amely történeti, művészeti, régészeti, népismereti emlék becsével bír, s emiatt vagy bármely más közérdekű szempontból megőrzésre méltó. A javaslat a fenntartandó építmények építészeti és tájképi környezetét, a régi kerteket, parkokat, a festői látképeket is védelem alá kívánta vonni. Hasonló védelmet akart biztosítani a történelmi jellegű földműveknek (földsáncok, avargyűrűk, kunhalmok), valamint a tudományos szempontból érdekkel bíró földtani és őslénytani dolgoknak. A történeti vagy művészeti beccsel bíró kéziratok és nyomtatványok védelmét — a hazai magyar nyelvűeket 1712-ig, a nem magyarnyelvű külföldieket 1526-ig — kívánta a törvényjavaslat biztosítani. A törvényjavaslat a védelem terjedelmét az ingatlan és ingó emlékeknél úgy határozta meg, hogy az ötven évnél nem régibb dolgok és az élő művészek alkotásai kivételével védeni kell minden kor művészeti és történeti ingatlan és ingó emlékét. Az ingatlan és ingó emlékek tulajdonosaira a törvényjavaslat bejelentési kötelezettséget hárít, s a főfelügyelőség a bejelentések és a rendelkezésre álló adatok alapján dönt a védendő emlékekről, s erről a tulajdonosokat is értesíti. Előírta a törvényjavaslat, hogy a védett emlékekről nyomtatott lajstromot kell tízévenként kiadni. A javaslat az ingatlan és az ingó emlékek tálalóira bejelentési és a Főfelügyelőség intézkedéséig érintetlenül hagy ási kötelezettséget állapít meg. A javaslat a föld alól előkerült ingó leletekre vonatkozóan a találóra, a földtulajdonosra és az államra részesedési arányt szab meg, az ingó lelet elhelyezése ügyében a Főfelügyelőség javaslata alapján meghatározza a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa döntési jogkörét. A javaslat alapján a Főfelügyelőség jogosult az ország egész területén ásatásokat folytatni, illetőleg ásatásokat engedélyezni. Ismeri a törvényjavaslat a terület zár alá vételének és a kisajátításnak a jogintézményeit is. A védett építmények és azok tartozékainak épségben való fenntartását a javaslat a tulajdonos feladatává teszi. Meghatározza, hogy a védett építményen javítások, bővítések, átalakítások csak a Főfelügyelőség előzetes engedélyével és az általa meghatározott módon végezhetők. Az építmény épségben történő fenntartásának kötelezettsége az építmény állagára, alkatára, homlokzatára, alaprajzára és a művészi megjelenés minden tényezőjére egyaránt kiterjed. A védett építményen végzendő munkákat a tervek felülvizsgálata alapján a Főfelügyelőség engedélyezi, s a jóváhagyott terv egy példányát tervtárában elhelyezi. Az engedélyezési kötelezettség kiterjed a cég és címtáblákra, valamint a rádióantennákra, távírópóznákra, feliratokra, hirdetésekre és plakátokra is. A javaslat a művészeti és történeti emlékek környezetének védelme érdekében „esztétikai és biztonsági zóna" meghatározására ad lehetőséget, melyen belül az építkezés különös tekintettel ,,a stílusra és az épületmagasságokra", csak a Főfelügyelőség engedélyével végezhető. Lehetővé teszi a javaslat az ilyen területen a gépjárműforgalom megtiltását vagy korlátozását is. A javaslat intézkedik a védettség telekkönyvi bejegyeztetéséről, és a tulajdonos változása esetére 8 napon belüli bejelentési kötelezettséget ír elő. Az állam vagy más testület tulajdonában levő építménynél a rendeltetés megváltoztatása esetére is előírja a 8 napon belüli bejelentést. Az ingatlan emlékek fenntartásának, „stílszerű kiigazításának" vagy átalakításának költségei a tulajdonost terhelik. Ha az elrendelt munkálatokat a tulajdonos nem teljesíti, azt a Főfelügyelőség helyette elvégeztetheti, s a költségeket a tulajdonoson behajthatja. Kivételes esetben a Főfelügyelőség a költségeket vagy azok egy részét éves javadalma, illetve a Művészeti és Történeti Emlékek Alapja terhére a tulajdonostól átvállalhatja. A Főfelügyelőség az általa kiadott engedély nélkül vagy attól eltérően végzett munkálatokat fel2 Magyar Műemlékvédelem 17