Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - Mendele Ferenc: A túristvándi vízimalom

m 190. kép. A malom berendezése a helyreállítás előtt (1962) húzódó tó felőli támfalat is — az erős partomlások tették szükségessé. (Az utóbbi helyén — lásd a 188. képet — 1948-ig egy gerendavázas, pallókkal borított támfal állt.) A víziláda tartószerkezete (a facölöpök, az alsó „talpfák" és a felső „süveggerendák") huzamosabb ideig nem bírták volna el a ládában összegyűlt víz terhét, ezért a korhadt deszkázat cseréjévei egyidőben ezeket a szerkezeti elemeket is ujjakkal pótoltuk. Újonnan készült a „szivárvány-rács" és alatta (annak síkjában) egy vasbeton támfal. Utóbbi megakadályozza azt, hogy a felduzzasztott víz a földet kimosva a víziláda alatt elszivárogjon. (A most is üzemelő malomnál feltétlenül meg kell akadályozni a vízszivárgást, mert a környékbeli rizsföldek miatt a vízmennyiség korlátozott. A kétkapus zsilip elbontása óta — ha a malom nem működik — a felgyülemlett vizet a víziládától keletre vágott ún. „mellékágon" - - árapasztó csatornán, övcsatornán — vezetik a tóba.) A szivárványt és a kerékcsatornákat a függőleges vezetősínek között mozgó zsilipek választják el egymástól (195. kéj)). A felújított zsilipfal felső táblái kézzel, az alsók emelőkarral működtethetők. A kerékcsatornák korhadt deszkáinak cseréjét a cölöprendszer megerősítése előzte meg (196. kép). A korhadt vagy meggyengült facölöpöket 191. kép. A daráló a helyreállítás előtt (1962) a víztükör fölött 20—40 cm-el lefűrészeltük, és az újakat közvetlenül mellettük helyeztük el. (A használhatatlan cölöpöket azért sem húztuk ki, mert abban az esetben a mederfeneket meglazítva, az örvénylő víz a „kerékszék" stabilitását gyengítette volna.) Az új, 4—7 m-es facölöpök végére — régen is ezt tették — vashegyet erősítettünk és 2—3 mázsás fabálvánnyal vertük le őket. A malomház csömöszölt betonalapja a nyugati sarkon megroskadt. A talpgerendák vízszintbe állítása után az alap falat megemeltük, és az ENy-i oldalfal alá épített új vasbeton pillérekkel megerősítettük. A két új vasbeton pillért a tó felőli oldalon hézagos deszka, ill. lécborítással takartuk el (197—198. kép). A deszkaborításnak — esztétikai szerepén túlmenően — az is feladata, hogy a fafogaskerekek megközelítését, valamint a malom alatti rész feltöltődését megakadályozza. Egyben azt is meggátolja, hogy a faágak, gallyak — télen a jégtáblák — a fogaskerekeket mozgásukban akadályozzák. Az alapozás megerősítése és javítása után a vízikerekeket tartó ún. „kerékszék" és a malomépület helyreállítását végeztük el (199. kép). A kerékszék járószintjének tölgyfaborítását úgy újítottuk fel, hogy a még használható pallókat egy helyen, az ÉNy-i sarkon fektettük le. Az idegen-