Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - Mendele Ferenc: A túristvándi vízimalom

186. kép. Helyszínrajz (A műemléki környezet kijelölése dr. Gerő László munkája) légihez hasonló — épületre utalhatnak csak. Igaz, hogy a középkori adatok a malom pontos helyét sem határozzák meg, és a faluban 1922-ig egy másikvízimalom is állt,

3 a XIV. század óta ismert leírások mégis — véleményünk szerint — a Kendeféle vízimalomra vonatkozhatnak. Feltevésünket egyrészt az épület helye, másrészt tulajdonjoga támasztja alá. A községet dél felől félkörívvel átölelő Túr-pataknak malomépítésre talán ez az egyik legkedvezőbb pontja, a gyakori árvíz ellen itt lehetett legjobban védekezni (alacsony vízállásnál ugyan a „szigeti" malom volt előnyösebb helyzetben), ugyanakkor ez a malom feküdt közvetlenül a volt birtokcsalád majorja mellett. (A szigeti, ún. ,,belső malom" a gótikus templom közelében állt.) (186. kép.) Másrészt ismeretes, hogy a középkorban — a szabad királyi városokon és az egyházi intézményeken kívül — csak a földesuraknak biztosítottak malomtartási jogot. Tekintve, hogy 1945-ig csak ez a malom volt a báró Kölesei—Kende család tulajdona, az OMF által helyreállított malom középkori eredete bizonyítottnak látszik. Feltevésünket Fényes Elek leírása is alátámasztja, amikor Túristvándiban csak egy, a Kende-féle ,,. . . jövedelmes vízi malom . . ."-ról tesz említést.

4 (Ezek szerint a ,,belső malom" csak a XIX. században épült, mégpedig az előbbi mintájára. — Lásd a 3. jegyzetet.) A fentiek bizonyítását azért tartottuk fontosnak, mert így jobban érthető és értékelhető az a nyilvánvaló szerkezeti és formai kapcsolat, ami a malom mai képe és a középkori metszeteken gyakorta ábrázolt hasonló funkciójú épületek között fennáll. Ezt a szembetűnő hasonlóságot elsősorban az eredeti funkciónak és a régi technológiának jórészt változatlan megtartása eredményezhette, de döntő szerepe lehetett ebben a hagyományos építési mód évszázados továbbélésének is. A Tisza- és Szamosköz évente megismétlődő árvizei többször is megrongálták a malmot — erről az oklevelek is említést tesznek —, de a hiányzó vagy elkorhadt részek pótlásánál természetesen igazodni kellett az épület megmaradt részeihez, szerkezetéhez, funkciójához. Csak ennek alapján érthető meg az évszázadok folyamán számtalanszor megújított, átépített malomnak a középkori faépületekre utaló megjelenése. A jelenlegi malomépület —- részint még anyagában is — a XVIII. század végéről származik. (A helyi hagyomány is ekkorra datálja a malmot.) A viszonylag meredekebb partfalat a szeszélyes patak és a víziládából kiáramló örvénylő víz állandóan alámosta, ezért biztonságosabb volt a vízimalmot facölöpökre („pilótákra") állítani. (Ez indokolta egyben azt is, hogy az oldalfalak — a súlycsökkentés érdekében — gerendavázra erő-