Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - Koppány Tibor – Kozák Károly: A sümegi vár feltárása és helyreállítása - A vár feltárása (Kozák Károly)

északi fala mellett, a korábbi lépcső felső karja felett, nyitott folyosóban folytatódott. 34 RadosJenő: Magyar kastélyok. Bp. 1939. — Kozák Károly : Adatok Hédervár műemlékeinek történetéhez. Arrabona VTTT. Győr, I960. 35 Több talpastálon 1603-as évszám van. A talpastálak között áttört, fonatos kiképzésű darabok is vannak. 36 L. a 12. sz. jegyzetet. 37 A templom lebontott korlátjának darabjait a gazdasági udvarban tartották. Kisebb töredékeket a fel tárás idején is találtunk az udvarban, s ezeket használtuk fel az összehasonlításra. 38 Ez igen érdekes darab, mert a reneszánsz tagozatokon indás-leveles díszítés van. Egy hasonló kő a farkasverem előtti kis bástya falában található másodlagos beépítésben. 39 A téglák mérete: 5xl5x24cin 40 A csigalépcső alatti rétegből előkerült bécsi dénár a XV. század végére tehető. Pontosabb meghatározására nem volt lehetőség. (A meghatározásért Huszár Lajosnak mondok köszönetet.) 41 Az árnyókszékek aknáiböd előkerült leletanyag egységes, a megvizsgált edények is alátámasztják az évszámos darabok alapján kialakított korhatározást. (Kozák Károly: A sümegi és szigligeti vár XVTT. századvégi kerámiája. Veszprémi Múzeum Evkönyve. V. 1967.) 42 Kozák Károly: Egy dunántúli műhely oroszlános kályhacsempéje. Veszprémi Múzeum Evkönyve. I. (1963) 143 — 149. 43 Az üveg kézigránátok általánosabb használata a XVIT. század második felébe tehető. Valószínű, hogy a sümegi várban feltárt üveg kézigránátok a vár 1708-ban említett felszereléséhez tartoztak, amelyhez akkor 90 darab kézigránát tartozott (Koppány T. —Kozák K. i. m. (1958) 38.). 44 A vízszintes és függőleges helyzetű fagerendák lenyomatai jól láthatók a várfal belső síkján, s valamivel beljebb famaradványokat is találtunk. A kép bal oldalán látható pillér is e szerkezethez tartozhatott, hisz a függőleges gerenda fészke közvetlenül e mellett húzódik. A „fabástya" további részeinek feltárására nem került sor, csak az ágyúállás boltozatának helyreállításához szükséges földmunkát végeztük itt el. A boltozat visszatérnetésévei kapcsolatos tereprendezés során azonban a felső gerenda fészkének további részei is láthatóvá váltak. 45 A tál alakú kályhaszem magassága 17 cm. Leltári száma: S. 62.2.1. — A számszeríj nyílhegyek hossza 6,5 — 7,5 cm között változik. Formailag és méret tekintetében is elüt ezektől egy nagyobb — hossza 8,5 cm — szakállas nyílhegy, amely együtt került elő a többivel. Mindegyik köpüben végződik, amely a nyílvesszőre való felerősítést lehetővé tette. A szakállas nyílhegy azokra a darabokra emlékeztet, amelyeket méltóságjelző jelvényekként említenek (Kalmár J. : Számszeríjász parancsnoki jelvény nyílhegyek. Arrabona 4 (1962). Szendrei J.: Magyar hadtörténeti emlékek. Budapest, 1896, 125.). 46 Turco alaprajzán nem szerepel ez a „torony". A palota alatti bazaltkővel boltozott épületrósz helyén viszont már jelez épületeket. Miután az azonos boltozási mód alapján e két épület feltehetően egyidőben épülhetett, arra gondolhatunk, hogy a kis ,,torony"-nak ekkor még csak földszinti része épülhetett meg, s pincének használták, amelyet töltés takart. Turco talán azért nem jelezte, mert nem jelentkezett az épület a föld felett. 47 A medencébe másodlagosan beépített gótikus ós reneszánsz kövek eredeti helyét nem ismerjük. Feltehető, hogy részben a várban folyó átépítések, részben a környék egyik jelentősebb épületének, esetleg templomának, átépítése, bontása során kibontott köveket használták fel a medence építésénél. A bemutatott későgótikus kő egy ajtó szemöldökköve lehetett. Hasonló, 1514-es évszámmal jelzett ajtót a budai várból ismerünk (Fortuna u. 12.). 48 Az udvarnak ezt az északi részét aránylag vastag törmelékréteg fedi. Ennek a rétegnek nyomását s feltehetően a lefutó csapadékvíz rongáló hatását akarták ellensúlyozni a várfal külső oldalát támasztó, sűrűn alkalmazott támpillérekkel. Ezek formailag is elütnek (karcsúak) a várfal más pontjainál található pillérektől. 49 A kapu elfalazására valószínűleg a XVI. század közepe táján meginduló építkezések idején került sor. Turco alaprajzán a fellegvár bejárata a belső kaputoronyból nyílik. Ë helyen azonban nem találtunk a feltárás során elfalazott bejáratot. Feltehető, hogy e részlet nem egészen pontos, és a most megismert, feltárt, fellegvári udvarba vezető folyosón keresztül közelíthették meg maiakkor is fellegvárat, amely helyileg egyezik is Turco jelölésével. 50 Ezen kívül még négy Vetési címert ismerünk. Közülük kettő vörös márványból készült — egy oszlopfő és a püspök sírköve —, a harmadik egy miseruhát, a negyedik pedig egy pergamenlapot díszít. A sírkő a veszprémi Szent György kápolna feltárásakor került elő. (Dr. Gutheil J.—H. Gyürky K.—Erdei F .—Koppány T.: A veszprémi Szent György egyház és konzerválása. Műemlékvédelem IV. évf. (1960) 136—143. — H. K. Gyürky: Die St. Georg—Kapelle in der Burg von Veszprém. Acta Archaeologica 15 (1963) 341 — 408.) A sümegi várban előkerült címer rekonstrukciós rajzát Sümeg c. munkánkban (11. old.) közöltük. 51 A karzat maradványai feltehetően ugyancsak a XVIJ. századi építkezéshez tartoznak. Erre utal a boltozat vallanak kiképzése (fiókos donga) és az azon található vakolatmaradvány. A kápolnáról említés történik az 1588-as inventárban. Az oltáron két réz és egy magas vas gyertyatartó állt. Berendezéséhez akkor két kis „szók" (az egyik feltehetően egy térdeplő volt) tartozott. A kápolna mellett egy vastag tartófán („eregh agosso' ") harang függött. Feltehető, hogy ez azonos azzal a gótikus haranggal, amelyet ma a múzeumban Őriznek, s a hagyomány szerint a várból került le a XVIII. században épült püspöki palotába. Az is elképzelhető, hogy a külső déli várfal előtti kutatóárokban talált harangtöredék tartozott egykor az említett haranghoz. 52 A tégla méretei: 5x17x20,5 cm. A felirat első sorában található betűk és az azok közti pontok, valamint a második sor OPERE szava alapján arra gondolhatunk, hogy a felső sor betűi a téglákat készítő mester nevét rejtik magukban. 53 Valószínű, hogy a nagyszámú töredék átvizsgálása, restaurálása során kiegészíthető darabot is találunk. Az már most is megállapítható, hogy a hasonló formájú és méretű (kb. 10—12 cm magas) darabok között kisebb eltérések vannak. Használat (égés, kormozódás stb.) nyomai egyik darabon sem mutatkoznak. Egyelőre nem állapítható meg, hogy mire használták. Az a tény azonban, hogy csaknem kivétel nélkül azonos helyről és rétegből — száraz, poros, talán bontási törmelék — kerültek elő, építkezéssel kapcsolatos felhasználásukra (valamiféle boltozásnál) enged következtetni. Pécsett a Gázi Kászim pasa dzsámijának kupolájában figyeltek meg hasonló, szájukkal kifelé néző agyagedényeket. Ezeket Gosztonyi véleménye szerint a fal gyorsabb száradása miatt alkalmazták. A bizánci építészetben ismert megoldás ez, amellyel a falra nehezedő nyomást csökkentették. Jakováli Hasszán pasa dzsámijának kupoladobjában és csegelyeiben is találtak hasonló elhelyezésű és formájú edényeket. (Gerő Győző: Pécs török műemlékei. Budapest, I960. 18, 28, 30 ós 21. kép). Ezeknek szájkikópzóse azonban egyszerűbb, mint a sümegi daraboké, ós oldalukon nincs kör alakú nyílás. E tekintetben inkább — de csak formailag és a készítés módját tekintve — azokkal a kályhaszemekkel vethető össze, amelyeknek oldalán lyukak vannak. Ezeknek azonban elkeskenyedő vége zárt. (Bátky Zsigmond—Győrffy István—Viski Károly: A magyarság néprajza. I. Budapest, 1941. 201.) A sümegi darabok szerkezeti szempontból azokkal a kemencékkel is összehasonlíthatók, amelyeknek „vázát" egymásba illesztett edények képezik. 54 Az említett konzolok anyaga és formája azonos, csak méretben mutatkozik némi eltérés azok között. A fellegvár déli udvarában talált és az azok közelében másodlagosan beépített konzolok és töredékek alapján feltételezhető, hogy azok eredetileg a fellegvárhoz vagy az öregtoronyhoz tartozhattak (gyilokjáró stb.). — Az oroszlános kályhacsempére a 42. sz. jegyzetben már utaltunk.