Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - Barcza Géza: A magyar műemlékvédelem fejlődése a jogszabályok tükrében (1847-1949)

műemlékek védelme ügyében előterjesztett törvényjavaslatára, kijelentve: ,,most kell intézkednünk, különben félő, hogy majd nem lesz miről intézkedni." Sajnos sem a törvényjavaslat, sem az interpelláció nem járt azzal, hogy a kívánatos műemlékvédelmi törvényt megalkották volna. Ezt követően 1870-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet felirattal fordul a képviselőházhoz a hazai műrégiségek megóvása tárgyában.

9 A felirat felhívja a képviselőházat, hogy törvényhozói hatalmának egész súlyával keljen a fenyegetett műemlékek védelmére, és utasítsa a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy a hazai műemlékek felkutatása, megismertetése és fenntartása ügyében intézkedő központi bizottság felállítására terjesszen mielőbb törvényjavaslatot a parlament elé. Hivatkozik a felirat arra is, hogy a történeti és mííemlékek a nemzet tulajdonában vannak ,,s ahhoz szentségtelen kezekkel nyúlnia senkinek sem szabad", s javasolja, hogy ,,addig is, míg a hazai műemlékek ügyében törvény nem rendelkezik, mindennemű bontás szigorúan betiltandó". Lényegileg ennek az utóbbi kívánalomnak igyekezett eleget tenni az 1871. évi XVIII. törvénycikk, mely rögzítette, hogy ,,csak a törvényhatóság jóváhagyása után hajtatik végre minden oly határozat, mely történelmi és műemlékek fenntartásá7*a, átalakítására és lebontására vonatkozik". 1871-ben Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter felhívására Ipolyi Arnold szerkesztett újabb törvénytervezetet a műemlékek védelmére.

10 Ipolyi eredeti törvénytervezetét a minisztérium és a Magyar Tudományos x4kadémia közbejöttével megtartott egyeztető tárgyalások során két részre bontották fel. Az első rész a voltaképpeni törvényjavaslat volt, míg a második rész a törvény alapján felállítandó bizottságra vonatkozó utasítás. A törvényjavaslat ,,a hazai történeti és műemlékeket" az ország védelme és a kormány gondozása alá kívánta helyeztetni. A feladat ellátására a javaslat országos bizottság felállítását irányozta elő, mely az emlékek rombolását köteles meggátolni, s minden tervezett változtatás engedélyezésére jogosult. Az emlékek megmentésére lehetővé kívánta tenni a kisajátítást, s a védelmet jogi szankciókkal is alá akarta támasztani. A javaslat a fogház büntetéssé átváltoztatható pénzbírság mellett az okozott kár megtérítésének jogi alapját is megkívánta teremteni. Ipolyi törvényjavaslata ,,a történeti és műemlékek" fogalmán belül megkülönböztette: az őskori népek maradványait, telephelyeit, földvárait és más földalkotmányait, valamint az ezekben talált eszközöket ; a rómaikori építményeket és az ezekben talált eszközöket; továbbá „nemzetünk történeti régebb korának saját műveit". Az utóbbi fogalmon belül az egyes stíluskorszakok építményei mellett a kisebb művészeti tárgyak védelmét is szükséges7iek tartotta, emellett nagy fontosságot tulajdonított a nemzeti múlt neves eseményeivel kapcsolatos színhelyek védelmének. Ipolyi törvényjavaslata az eddigi törvényjavaslatokhoz hasonlóan, egyaránt kívánt rendelkezni az ingatlan és az ingó emlékekről. A védelem járható útját olyan országos szervezet létrehozásában látta, melynek hatósági jogkörét a legmagasabb szintű jogszabály állapítja meg. Az Ipolyi Arnold eredeti törvényjavaslatából készített utasítástervezet konkretizálta a felállítandó országos bizottság feladatait, ezen belül az ingatlan és az ingó emlékekkel történő foglalkozást is. Sajnos ez a törvényjavaslat sem vált törvénnyé, mégis ennek is tudható be, hogy 1872 április 4-én a közoktatásügyi miniszter elrendelte a „Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságának" felállítását.

11 A miniszteri utasítás a bizottság feladataként szabta meg a műemlékek lajstromozását, felvételét, osztályozását és fenntartását. Ez a feladatkör azonban leszűkített volt, csak az ingatlan emlékekre terjedt ki. Az Ideiglenes Bizottság legfontosabb feladatának tekintette a műemlékek lajstrombafoglalását. Jellemző, hogy már 1872-ben megtörtént az első összeírás. Ehhez a munkához nagy segítséget nyújtott a Magyar Tudományos Akadémia Archeológiai Bizottmánya, mely már 1847ben az Archeológiai Közleményekben megkezdte a magyarországi műemlékek ismertetését. Az Ideiglenes Bizottság másik fontos feladata volt a műemlékek osztályozása. E munkában a legnagyobb érdemeket Henszlmann Imre, a Bizottság előadója szerezte, akinek már 1876-ban megjelent a „Magyaroi'szág ó-keresztény, román és átmenetstylű Műemlékeink rövid ismertetése" című tanulmánya, majd ezt négy év után követte a „Magyarország csúcsíves stylű műemlékei . . ." című tanulmánya. Az Ideiglenes Bizottság csakúgy, mint az eddigi törvényjavaslatok védelemre méltónak a középkori emlékeket érdemesítette. A Bizottság feladata az volt, hogy a hozzá forduló közületeknek és magánosoknak tanácsot és útmutatást adjon a műemlékek fenntartására, restaurálására és átalakítására. Az Ideiglenes Bizottság fontos feladatának tekintette a műemlékvédelmi törvény előkészítését, s tagjai résztvettek a törvény előkészítésén munkálkodó albizottságokban. Ennek is volt köszönhető, hogy 1878-ban Henszlmann Imre a műemlékek érdekében kiküldött albizottság által készített törvényjavaslatot már az illetékesek rendelkezésére tudta bocsátani.

12 Az Ideiglenes Bizottság munkája meggyorsította a műemlékvédelmi törvény megalkotását és a végleges műemlékvédelmi szervezet létrehozását. Ebben a munkában Henszlmann Imre mellett olyan neves személyiségek vettek részt, mint Schulek Erigyes, Römer Flóris, Steindl Imre, Pulszky Ferenc, dr. Arányi Lajos és báró dr. Forster Gyula, a Műemlékek Országos Bizottságának későbbi elnöke.