Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

116. kép. Veszprém, Szt. György-kápolna. Alaprajz megvalósított védőépület Erdei Ferenc építészeti és Szlávik Tibor statikai tervei alapján. A romok konzerválását, kiegészítését és bemutatását Koppány Tibor tervezte. A bemutatással kapcsolatos szobrász-restaurátori munkát Szakái Ernő és Birkmayer János szobrászművészek végezték. A védőépület alaprajzi kialakításában döntő szerepet játszott a telek északi határán levő volt Nagy szeminárium épülete (mely részben ráépült a Szent György-kápolna alapfalaira) és a székesegyház északi falával párhuzamosan húzódó középkori fal. A két fal által meghatározott területen belül — mely a beépítésből adódóan keleti irányban elkeskenyedik — van a kérdéses rom, melynek állagvédelmét, bemutatását (az ásatás során előkerült innen származó faragott kövekkel együtt) biztosítani kellett. A meghatározott terület alaprajzát követve a védőépület ennek megfelelően trapéz alaprajzzal készült. Három, illetve két földbe süllyesztett pillér megtámasztásával íves vasbeton héjszerkezettel fedtük le a területet. A vasbeton lemez 12 m fesztávolságot hidal át, a pillérek fölött 20 cm, középen 8 cm vastag. A vasbeton ívnek a támpillérekre támaszkodó szélei a földtől 50 cm magasságra vannak, a legmagasabb pontja pedig 1,60 m a talajszint felett. A méretekből láthatjuk, hogy az ív elég lapos, így az építmény felett az átlátást sikerült biztosítanunk, mely a vár beépítési jellege miatt szükséges volt. A Tolbuchin utca, amely a vár egyetlen utcája, változatos utcaképet adó tört vonalvezetése teljesen zárt beépítés mentén halad. A Szentháromság téren a beépítés lazább lesz, míg az utca észak felé a kilátó bástyára fut ki. A várból ezenkívül kevés helyen van kitekintési lehetőség. Bár a Szent György-kápolna romjainak védőépülete felett áttekintve keveset láthatunk a tájból, városrendezési szempontból mégis szükséges volt a Szentháromság tér és a kilátó bástya közötti szakaszon az utcafalak áttört jellegének megtartása. Az 1,80 m mélyen fekvő romhoz a védőépület hosszoldalán adtunk lejáratot. így vált lehetővé, hogy egyrészt a székesegyház talajszintig kiegészített északi falát, másrészt az abban megmaradt falpillér lábazati részét bemutassuk. Ez a fal egyúttal a székesegyház felőli oldalon a védőépület határfala. A lépcsőlejárat elejére állították fel az ásatás megkezdése előtt is itt álló és azóta újonnan restaurált Szent Imre-szobrot, Erdei Dezső alkotását (1940) (116 kép). A védőépület belsejében a két egymásra épített templom romjait mutattuk be. A falakat konzerváltuk, illetve a szükség szerint értelemszerűen kiegészítettük. A korai körtemplom hajójának déli és nyugati falát a feltárt alapokon a második kápolna régészetileg hitelesített padlószintjéig kővel falaztuk fel. Szentélyének valamivel magasabban maradt falait a második kápolna szentélye mögött kiegészítés nélkül, csupán a kilazult kövek visszafalazásával mutattuk be. A második, a nyolcszög alaprajzú kápolnából épségben maradt meg a két lépcsővel emelt kis apszisának kb. 50—60 cm magas fala, közöttük öntött terrazzo burkolat