Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

technológiája nincs rögzítve, márpedig a habarcs plaszticitása, a mész és a cement minó'sége, az éppen uralkodó időjárás stb. mind olyan tényező, amit nem lehet a véletlenre vagy a kőműves érzékére bízni. A műemlékvédelem általános technikai szintjéhez képest a falkoronavédelem színvonala messze elmaradt, hazai és külföldi vonatkozásban egyaránt. Alapos kutatásra lenne szükség új habarcsok, vegyszerek kikísérletezésére, de nem látszik elvileg lehetetlennek az elektroozmotikus falszárításhoz hasonló módszer sem. Bizonyos, hogy jó eredmények lennének elérhetők átlátszó műanyagbevonatok alkalmazásával is.

22 Ilyen körülmények között gyakran kénytelenek vagyunk valójában megkerülni a problémát, azaz az értékesebb, esetleg falképekkel díszített falak, továbbá az e témakörbe tartozó padlóburkolatok, mozaikok fölé védőtetőt, védőépületet emelni. Az ezek létesítésével kapcsolatos szerkezeti és formálási kérdések csak részben tartoznak e tanulmány keretébe, hiszen e létesítmények új épületek. Annyiból érintik azonban a kérdést, hogy az új szerkezet tartóelemeit, oszlopait, valamint ezek alapozását összhangba kell hozni magával a védendő műemlékkel, hiszen nem engedhető meg pl. új pillér elhelyezése a mozaikfelületben. Az a törekvés tehát, hogy a védőépületek, tetők fesztávja lehetőleg minél nagyobb legyen. Csak üdvözölni lehet, hogy a nagy terek lefedésének jelenlegi legfejlettebb módja, a függesztett tetőszerkezet, a műemlékvédelembe is bevonult, a franciaországi vézelay-i római romterület lefedésénél.

23 A magyar műemlékállomány túlnyomórészt vakolt épületekből áll. A középkorban nálunk nem alkottak oly nagy számban gazdag kőhomlokzatokat, mint Itáliában vagy Franciaországban. A létrehozott épületek is nagyrészt elpusztultak a török dúlás idején. A török utáni stílusirányzatok Magyarországon alig ismertek mást, mint vakolt homlokzatot. így aztán a régi vakolatok fenntartása, rögzítése, felújítása nálunk fontosabb feladata a műemlékvédelemnek, mint általában külföldön, ahol a vakolatarchitektúrát, ennek megfelelően, néha bizonyos lenézéssel kezelik. A különböző vakolt felületek között természetesen nagy különbség van. Hazai gyakorlatunk szerint a festett, sgraffito val díszített vagy akárcsak bekarcolt ábrák közti mintás homlokzat konzerválását ugyanúgy festőművész-restaurátorok végzik, mint az épületek belső tereit díszítő falképekét. Tevékenységük méltatása, a restaurátori munkában alkalmazott technikai újdonságok ismertetése meghaladja e tanulmány témakörét.

21 Építőipari jellegű, kőművesek által végzett munka viszont a nem festett, sima homlokzatok és vakolt falfelületek helyreállítása. Ez viszont az építőiparnak azon részterülete, ahol különösebb technikai fejlődéssel aligha lehet számolni. A műemléki munkáknál a vakolás technikájában és anyagában alkalmazkodni kell a régihez. A fejlődés útja itt inkább az lenne, ha a vakolatrögzítés bonyolult és aprólékos munkájához nem kellene a restaurátor-művészeket segítségül hívni, hanem azt a kőművesek önállóan is el tudnák végezni. Homlokzatvakolási munkáknál a legfőbb újdonságot a színezékek terén találjuk, elsősorban a műanyagdiszperziós festékek megjelenésével. A hazai Wallkyd elnevezésű festékanyag a műemléki gyakorlatban is jól alkalmazható, és a hagyományos mészfestés számos hibájától mentes. Legfőbb előnye, hogy színtartó, míg a ma kapható oxidfestékekről ez nem mondható el. Igaz, hogy a Wailkyddal előállítható színek nemcsak tartósak, hanem némileg merev, kemény hatásúak is, élénkségüknél fogva még a pasztell árnyalatok is kissé harsány hatásúak így a műemlékeken való alkalmazásuk sok ellenzőre talál. Ennél súlyosabb hibája a Wallkydnak, hogy csak tökéletesen száraz homlokzaton nyújt homogén, tartós színezést, ki nem száradt vagy a talajból nedvességszívó vakolatról lepereg, vagy legalábbis foltos marad. A további fejlődés ez utóbbi kiküszöbölése lehet, akár nedvességállóbb festék, akár mesterséges vakolatszárítás létrehozásával. Megjegyzendő, hogy a Wallkyd nemcsak homlokzaton, de épületbelsőben, sőt fafelület mázolásához is jól alkalmazható. Ez utóbbinál különösen szép, bársonyosan matt felületet ad.

25 Ha nem is tartozik szorosan a homlokzatfestések technikai kérdéseihez, érdekességként kell megemlíteni az e vonatkozású osztrák gyakorlatot. Ausztriában ugyanis a műemlékek homlokzatait (legtöbbször barokk épületeknél) gyakran egyáltalán nem színezik, hanem a kiválóan jó minőségben elkészített nyers vakolatfelületet festet le 15. kép. Mont-Saint-Michel, apátsági templom. Homlokfal kiváltása feszített vasbeton gerendával