Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

sodort kábelt eresztettek le az alsó szintig, a falba fúrt 40 mm átmérőjű csatornákban. A kábelek alsó végét bebetonozták, majd felülről megfeszítették. Az eljárás a felső koszorú és a függőleges csatornák kibetonozásával fejeződött be, ez utóbbi természetesen injektálással. Érdekességként kell megemlíteni, hogy a feszítés befejeztével az előzőleg 10 cm kidőlésű falazat elvált a támasztóállványtói és beállt a függőleges síkba

17 (13-14. kéj)). Különböző megerősítési módok kombinációját alkalmazták a brandenburgi dóm (Német Demokratikus Köztársaság) fő- és oldalhajóját elválasztó pillérek esetében. A pilléreket a dóm építésének idején (XIII. század) árkádszerű alapívekre (boltívekre) építették, de egyes pillérek nem az alapozás alaposzlopai fölé, hanem éppen az ívek záradékaira kerültek. A boltívek az évszázadok során jelentősen deformálódtak, a templom pillérei egyenlőtlenül megsüllyedtek, súlyosan összerepedeztek. A veszélyeztetett pilléreket fúrt vasbeton cölöpökre épített acélgerenda ráccsal fogták alá, majd a megrepedt pilléreket a hajó hossztengelyére merőleges irányban átfúrt vonócsavarokkal, a másik fő irányban bevésett vasbeton oszlopokkal erősítették meg.

18 Az előzőhöz hasonló probléma a műemlékek egyes falszakaszainak kiváltása. E kérdéssel leginkább belső átalakítások során találkozunk, néha azonban önálló feladatként is előfordul. 11 —12. kép. Róma, Constanlin-diadalív oszlop- és szobormegerősítése. Metszet, alaprajz A Mont-Saint-Mïchel-i (Franciaország) apátság templomának nyugati homlokfalát a XVIII. század során úgy építették fel, hogy az alapfalak két részre vágták a templom alatt 1907-ben feltárt kis föld alatti templomot, a Notre-Dame-sous-Terre-t. A felső templom homlokfala kiváltásának és az alapfalak eltávolításának gondolata már ekkor felmerült, az alsó templom boltozata és a tere]) közti kis szerkezeti magasság (80 cm) következtében azonban a tervet technikailag nem tudták megoldani. A kiváltást 1959 —60-ban végezték el, utófeszített vasbeton szerkezettel. A kiváltandó fal külső és belső falsíkja mentén egy-egy 1,92 m széles vasbeton gerendát készítettek, a kettőt 6 db keresztgerenda kötötte össze, azaz az egész szerkezet egy lapjára fektetett létrához hasonlított. A tartók az alsó templom oldalfalaira feküsznek fel, fesztávjuk 10 m, a keresztgerendáké 2,10 m. A főtartókban 33 db, a keresztgerendákban változó számú (5 —11) kábel került elhelyezésre, egyenként 12 db 7 mm átmérőjű húrból, acélcsőbe