Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

AZ ORSZÁGOS MŰEMLÉKI FELÜGYELŐSÉG 1961—62-BEN VÉGZETT FALKÉP-HELYREÁLLÍTÁSI MUNKÁIRÓL Az OMF falképrestauráló művészeinek száma 1961 elején változatlanul kettő volt. Csak április végén és június elején nőtt ez a szám egy-egy művésszel, 1962. február 1-én pedig, egyszerre kettővel, összesen hatra emelkedett. 1961 márciusában folytattuk a balatonkeresztúri r. k. plébániatemplom oratóriumának és a főoltárképnek az előző évben megkezdett konzerés restaurálását. A főoltárfreskó elvált és töredezett vakolatrétegét majdnem teljesen visszaragasztottuk. Csak legfelül, a festmények kb. egyötöde maradt rögzítet lenül. A képvakolat gyengesége a lassan száradé) ragasztóanyag beinjektálását csak hosszabb megszakításokkal bírja. F felső egyötöd rész rögzítését 1963-ban a középső boltszakasz konzerválásával egy időben végezzük el. A második világháborúban történt belövés következtében elpusztult részeket al freskó festéssel — fénykép alapján - egészítettük ki. A kiegészítések vakolatrétegei 2 — 3 mm-rel mélyebben vannak, hogy az eredeti részektől megkülönböztethetők legyenek. A balatonkeresztúri templom-oratórium ornamentális felületei restaurálásának befejezése után - az állványbontás ideje alatt — csináltuk a nagyvázsonyi Szent István-templom 1959 novemberében feltárt és 1960 decemberében ideiglenesen rögzített XV. századi festett töredékeinek finomabb feltárását, tisztítását és konzerválását. Ezeket a festéseket a legtöbb helyen vastag, kemény cseppkőszerű kéreg fedi, amit nem távolítottunk el, mert ez a gyenge festéket is leszedte volna. Ugyancsak a balatonkeresztúri restaurálás közben voltunk kutató-feltáráson Pácinban, ahol az egykori Mágochy-kastély reneszánsz saroktornyainak vakárkádjaiban XVI. századi ornamentális sgraffitókát találtunk. Még a ráckevei görögkeleti templom bejárata feletti és a szentélyablakok káváiban levő képek ideiglenes rögzítése is a balatonkeresztúri helyreállítás szünetében - bár kényszerű és időrabló megszakításában történt. Ezek a képek Athoszhegyi technikával készültek. Ennek a bizánci freskó-technikának a képvakolatrétegébe a mészhez nem homokot, hanem polyvát, töreket vagy lószőrt kevertek. Ez a képvakolatréteg korábbi, a görög képeknél szebb és jobb állapotú gótikus festményeket takar. A balatonkeresztúri munka befejezése után három restaurátor Hidegségen, Celldömölkön és Sopron horpácson működött. Celldömölkön és Hidegségen három-három napig tartó ideiglenes rögzítéseken dolgoztak, Sopron horpácson pedig a helyreállított középkori templom szentélyében a feltárt román kori vakolattöredéket konzerválták. A negyedik restaurátor és a betanított munkás augusztus 1. és 10. között a siklósi várkápolna falképeinek a levétel és áthelyezés előtt szükséges konzerválását végezte el. Itt a falazat és vakolat állandó nedvessége szervetlen konzerválószer használatát követelte. Legmegfelelőbbnek a báriumhidroxid desztillált vizes oldata látszott, amit permetezéssel juttattunk a vakolatba. Ez a vegyület a mészhez hasonlóan a levegő széndioxid-tartalmával kapcsolódva báriumkarbonáttá vegyül. Mivel azonban a báriumnak ez a sévja vízben oldódik, utólag ammóniumszulfát vizes oldatával beitatva szulfatizáltuk. A báriumszulfát — magyarul súlypát — vízben oldhatatlan. A Sopronhorpácsról visszatért csoport a csempeszkopácsi r. k. román kori templom belső, festett felületeit tárta fel. Ez a munkájuk augusztus 16-tól október 8-ig tartott. A templomocska szentélyében és a hajó egy részén XIII. és XIV. századi figurális töredékeket találtak. A hajó nagyobb részében — és a szentélyében is — a XVIT. században festett díszítések vannak. A déli falon egy olasz koszorú, benne feltámadt Krisztus-figura, igen primitív megoldásban. E figura ruházata már barokkos jellegű. A XVIT. századi díszítés népies csokrokból és az ablakok körül futó, szintén népi motívumokat mutató keretezésből áll. A kórusmellvéd közepén, festett, primitív kartusban 1658-as évszámmal datált. Ez a csokros díszítés az olasz koszorúk alól is előbukkant. A szentélyben a templom építési idejével egykorú, közvetlenül a téglákra simított, igen vékony vakolat és mészrétegen XIII. századi figurális festés van. Az ezt követő képszint, fél cm-nyi vastagságú simított vakolaton, valamivel fejlettebbnek, gondosabb kivitelűnek látszik, de ebből igen keveset találtunk. A csempeszkopácsi feltárás befejezése után ez a csoport a pannonhalmi főapátság román kori temploma déli kapujának díszítő tagozatain végzett munkát, A XIX. századi festést és aranyo-