Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

A MŰEMLÉKHELYREÁLLÍTÁSOK TECHNIKAI SZÍNVONALA A műemlékhelyreállítások kivitelezése során sajátosan ötvöződik a kulturális és a termelő tevékenység. Ennek a lényege, hogy a műemlékek eszmei tartalmát, történeti értékét műszaki, építőipari eszközökkel konzerváljuk, megőrizzük az utókor számára.

1 A műemlékhelyreállítás folyamatában a kivitelezési munka az a fázis, amely során régészek, művészettörténészek, tervező mérnökök tudományos és műszaki alkotó tevékenysége kőművesek, kőfaragók keze munkája nyomán realizálódik. A műemlékhelyreállítás tudományos jellege nem szorítkozhat csupán a helyreállítást megelőző régészeti, művészettörténeti feltárásra és a műszaki tervezésre. Komplex folyamatnak tekintve a műemlékhelyreállítást, hasonló igényeket kell támasztanunk a műszaki megvalósítással, a kivitelezéssel szemben is. Az építőipari kivitelezés során a tervező elképzelése kő, vasbeton, acél alakjában valósul meg. Az elkészült épület választ ad: azt nyújtja-e a valóság, amit a tervező elképzelt és megrajzolt, de arra is: képes volt-e a kivitelező kellő színvonalon életrehívni a tervezői gondolatokat? Műemlék helyreállítása esetén a tervező összehangolja fantáziáját, alkotó lendületét a műemlék történeti adottságaival és az ebből eredő kötöttségekkel. A tudományos igényű helyreállítás érdekében nemegyszer áldozatokat hoz esztétikai vonatkozásban, hiszen nemcsak szépet, de elsősorban történetileg helytállót, igazat kell alkotnia. Ugyanezt várja a kiviteltől. A helyreállított műemléknek nemcsak szépnek, hanem szakszerűnek, ,,valódinak" kell lennie, ahol minden alá van rendelve tudományos, történeti igényeknek. A műemléki kivitelezés szakszerűsége, más szóval tudományos volta tehát leginkább abban rejlik, hogy maradéktalanul eleget kell tennie a tervező építész azon törekvéseinek, mely a történetiség legteljesebb megtartásával őrzi meg, vagy egészíti ki a műemléket az utókor számára. A történeti valóság hordozója műemlékek esetében kő, tégla, fa vagy akár nádfedés. A műemlék nemcsak történeti, eszmei érték, hanem anyagi is: épület, építmény vagy annak romos maradványa. Méghozzá évszázadokkal (legjobb esetben is évtizedekkel) ezelőtt létrehozott épület, melyet háború, időjárás, emberi gondatlanság vagy gonoszság pusztított, nemegyszer már építése során is műszaki hibák, primitív elképzelések terheltek. Ezeket a régi, elavult, tönkrement szerkezetekel megőrizni, fenntartani - ráadásul lehetőleg olcsón, gazdaságosan nehéz, nemegyszer lehetetlennek látszó feladat. A régész, a tervező szeretne minél többet megtartani, konzerválni, de e törekvésüknek maga az anyag, a szerkezet áll leginkább ellen, amely korrodált, elfáradt, nyugalomra, kicserélésre vágyik. Régi anyagok, szerkezetek, elemek lehető maximális megtartása — ez a műemlékhelyreállítások szakszerű, tudományos igényű kivitelezésének talán legfontosabb kritériuma. Abból eredően, hogy a műemléki kivitelezés — noha jórészt kulturális tevékenység — építőipari eszközökkel történik, a technika a történeti tudományok segítőjéül szegődik. Régmúlt idők primitívebb építőtechnikával létrehozott emlékeit korszerű technikai eszközökkel állítjuk helyre — éppen e hajdani épület történeti értékének, tudományos-eszmei tartalmának megőrzése érdekében. Tudományos igényű műemlékhelyreállítás, illetve kivitelezés el sem képzelhető elmaradott technikai színvonalon, a modern építéstudomány eredményeinek felhasználása nélkül. Az építőipar forradalmi átalakulásának időszakát éljük. Gyermekeinknek már egészen más elképzelésük lesz erről a szóról: falazás, mint az emberiségnek az őskortól kezdve napjainkig volt. Az építőipar, az építési technológia fejlődése gyökerében változtatja meg a ház létesítésének sok ezer éves módját, de a függesztett és feszített szerkezetek, a vázak és függönyfalak újszerű alkalmazása magáról a házról alkotott fogalmunk átértékelését is meggondolandóvá teszi. A XIX. század első felét az ipari forradalom időszakának nevezzük. Jogosan tekinthetjük a XX. századot — különösen a második világháború óta — az építőipar forradalma idejének. Régi épületek, még inkább műemlékek helyreállítási munkái természetesen nem érik el ezt a műszaki színvonalat, lényegüknél fogva ezt soha nem is érhetik el. Lépést tartani a fejlődéssel, új anyagok, szerkezetek, új technológia után kutatni azonban ma már elengedhetetlen követelmény a műemlékhelyreállítás gyakorlatában is. Es ahogy az új technika gazdaságosabb, jobb, szebb építést