Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

és Tatán; a mai Tóvárosnak a XIV. században még villa slavonicalis volt a neve, amely viszont az egykori Tó város elnevezéssel függ össze. Az ó- és középkori emlékanyag nyilván a török időkben pusztult el véglegesen, bár a kamalduli rend majki letelepedését, illetve a számukra adott alapítólevelet közvetlen megelőző időből olyan adataink vannak, mely

T

ek a középkori premontrei építmények maradványainak létezésére utalnak. Esterházy József 1733 körül levelet intéz Kaltenbergbe Radossányi László páterhez, a kamalduli rend vicegenerálisához, amelyben ismét hangoztatja azt a szándékát, hogy a kamalduliak majki letelepítését és építkezéseit elősegíti. A fogalmazványban fennmaradt irat válasz lehet Radossányi 1733. június 3-án kelt levelére, amelyben az a majki kolostor létesítéséhez további támogatást kér, és bejelenti, hogy azt Nepomuki Szent János tiszteletére kívánják szentelni.

10 Esterházy a föntebbi levélben felajánlja a kamalduli rendnek örök tulajdonul Majk pusztát, ahol egy faragott kövekből épített templomnak és sok más épületnek romjai láthatók: ,,in quo musi deserti Templi e secto lapide constructi." írja továbbá, hogy az uradalom pénztárából a szükséges készpénzt már biztosította. Rámutat arra is, hogy a birtok jövedelme fenntartásukra elegendő. Fát az erdők adnak, az építkezéshez követ és meszet a szomszédságban nehézség nélkül kaphatnak, ajtóés ablakkeretet márványbányája szolgáltat, a felső épületek födéméhez szükséges gerendák ugyancsak az erdőben beszerezhetők. A birtokon levő halastavak és malmok biztosíthatják a szerzetesek eltartását. Esterházy szerint a rend építkezése és fenntartása nagvobb anvagi áldozat nélkül megoldható.

11 Feltehető, hogy ekkor már voltak Majkon a halastavak fölötti erdőben kamalduli remeték, akik ideiglenesen összeácsolt házacskákban húzódtak meg. Ezeknek emlékét, s talán az első imahely pontját jelzik a zárt kolostor és remeteség épületegyüttesén kívül álló, illetve ott emelt remetelakok és a tó fölött 1757-ben épített — s a celli Szűz tiszteletérc emelt — barokk kápolna. Az 1782-ben megszüntetett kamalduli rend majki levéltárának utóbb előkerült elenchusában az egyik, • 1781. április 2-án bejegyzett tétel gróf Kéry Ádám adományleveléről ad hírt, melyben a kamalduliak priorjának, (Radossányi) Lászlónak átadja a Somló negyén levő régi várat a környező javakkal együtt egy létesítendő konvent céljára.

12 Itt húzé)dik meg egy remete fráter, aki idősebb Esterházy Józsefet térítette a lelki életre: ,,eö vala én indítóm is" — írja az alapító gróf 1734. augusztus 25-én a majki priorhoz intézett levelében. S ő volt az, aki ,,maga industriája által, hogy arra a perfectiora kiben mostanság vagyon, azon kápolna juthatott a midőn tudnia illik, a paramentumoknak is nagyobb részét szorgalmatossága után ugyanis eö szerzetté". Majd kéri, hogy a majki remeték ne háborítsák őt, s ne kényszerítsék, hogy a kamalduliak fehér csuháját felöltse.

13 Esterházy József még később is visszatér a somlói barátra, amikor a majki prior levelére válaszolva azt javasolja, hogy a kamalduliak — amíg az építkezések Majkon be nem fejeződnek ,,Sömlőn", az ott alapítani kezdett remeteséget (eremitorium ceptum) lakásul használják. Meggyőződése, hogy az ott élő harmadrendi ferences szerzetes jelenléte ennek nem lehet akadálya.

14 A vértessomlói birtokon hamar megindul a gazdálkodás, húsz jobbágy műveli a földet, birkásgazdát fogadnak, „Svájczer" teheneket szereznek be. A ferences remetével is jól megférnek, aki „mindennap vélek szép aitatosságokat viszen végbe; az ott levő templomocskánál két koporsónak födelit is az Remete talált, az hossza mindeniknek egy öli" írja Oosztonyi János tatai uradalmi tiszttartó 1734. június 2-án a távol levő Radossányinak.

15 A somlói kápolnára a földesúrnak később is gondja volt, a mai homlokzatot díszítő kartus felirata szerint Esterházy József kápolnából nagyobbíttatta az építményt.

16 * A kamalduliak már a XVII. század végén megjelennek Magyarországon: a Nyitra melletti Zoborhegyen, ahol — a Szent István által alapított bencés apátság középkori maradványait kijavíttatva — 1691-ben őket letelepítették. Díszes templomukat, konventjüket, s a 22 remetelakot Domenico Martineiii tervei szerint 1695-ben kezdték építeni.

17 A Martinelli-féle épületegyüttes elpusztult, de fennmaradt róla egy - a XVIII. század közepéről való, s szép rokokó díszítményes kerettel övezett - rézmetszetű ábrázolás

18 (274. kép). A metszet pontosan olyan elrendezésben mutatja az elpusztult zoborhegyi kamalduli remeteséget, mint az a majki műemléki együttesen a valóságban még ma is szemlélhető. Zoborhegy tehát előképe volt M ajknak. Ha az utóbbi mintegy fél évszázaddal később épült is, benne a kamalduli rend ősi reguláinak megfelelő, sajátos funkciója által kiérlelt, művészileg kiegyensúlyozott példáját üdvözölhetjük. A másik két magyarországi kamalduli közösség Lándzsér (ma Ausztria) és Lehnic (Lengyelország) -- építményeit nem ismerjük. Nyilván valamennyi a ravennai származású Szent Romuald által alapított középkori olasz remetekolostor alapmintáit követte. Szent Romuald herceg — akinek élettörténetét a majki kolostor refektóriumának freskói teljes ikonográfiái sorozatban örökítik meg — 998-ban elhagyja a San Apollinare in Classe bencés szerzetesházat, és a rend szabályainak szigorúbb formáit keresve vándorlásba kezd. A bajor királyi családhoz fűződő kapcsolatai révén kerülhetett el 999 után —

1 tehát I. István korában egyes források szerint hazánkba. Visszatérve, 1012-ben Arezzo mellett megalapította az első kamalduli remetekolostort.

19 A fehércsuhás remetebarátok neve első pártfogójuk nevéből ered (Aretini Maldolo = Campo Maldolo = camaldoli), aki első kolostoruk számára a Casetino-völgyet adományozta.

20 Feltehető, hogy a rendalapító magyarországi tartózkodásáról szóló legenda a szerzetesek élénk emlékezetében maradt még a későbbi századokban is, és közrejátszott a hazai