Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

À MAJKI MŰEMLÉKEGYÜTTES ADATOK FRANZ ANTON PILGRAM ÉLETMŰVÉHEZ Hazai műemlékállományunk egyedi alkotása, s a közép-európai barokk építészetnek is egyik sajátos emléke a magyar kamalduli remeteség: a pusztuló sorsában is különös bájt sugárzó majki műemlékegyüttes. A XV11I. század első évtizedeiben a tatai Esterházyak kívánságára ide települt szerzetesek az erdős, dombos vidék e pontját lassan benépesítették a remeteség épületeivel: az U alakii konvent, az ún. foresteria hátranyúló szárnyai mögött emelkedett a pompás templom; a hozzá vezető út mentén remetelakok sora, keletre grottával díszes, teraszos francia kert, a falakat szobrok és szobordíszes kapuk ékesítették. Az ermitage zárt, szimmetrikus együttese alatt halastavak, s a három tó alatt elszórva további házak állottak; közülük a majorság volutás oromzatú épületeinek némelyike, az elhagyott malom, s a vándorok és a majki nép számára emelt celli Szent Szűz tiszteletére ajánlott, olaszos homlokzatú kápolna ma is kitekint a domboldal fái közül a völgyben kanyargó útra. A majki létesítmény kultúrtörténeti nevezetesség, de egyben a magyarországi barokk művészet igen jelentős állomása, ahol a legjobb osztrák mesterek mellett kitűnő hazai erők is dolgoztak, és helyi kismesterek nevelődtek. Franz Anton Pilgram, az osztrák rokokó építészet egyik nagy alakja áll a mű mögött, aki mint tervező és kivitelező-vállalkozó 1734-től haláláig (1761) gondoskodik az építkezés, díszítés és berendezés művészi megvalósításáról. Mellé sorakoznak Anton Maulbertsch, az osztrák festészet nagymestere; Franz Xaver Seegen bécsi szobrász; a pompás templom- és sekrestye-berendezés egy közelebbről meg nem nevezett asztalosa (Francesco arcularius) ; Georg Rafael Donner legjobb magyarországi követője, a pozsonyi Gode Lajos segédjével, Ferenccel; August Imre aranyozó, Toll Lipót kőfaragó, Sartory József szobrász, szintén pozsonyiak; Mansidor Károly festő Győrből; a sokat foglalkoztatott oltárkép-festő Vogel Gergely Budáról; Beckert József szobrász Vácról; Bebo Károly, a Zichyek óbudai szobrásza, majd a kor fantáziadús márványfaragó mestere, a tatai Mes János György, s még rajtuk kívül sok, eddig nem ismert művész is. A magyarországi barokk különféle központjaiból ismert mestereknek találkozása váratlan és kettős élményben részesít. Nemcsak a táj és a művészet harmonikus egyesülését élvezzük itt: a szimmetria, a geometria, a mérnöki vonalak kiszámított játékának és a vad természet szelídre simított csöndjének párhuzamát is, amelyet mosolyba old a barokk ember ronuintikus áhítat-ábrándja, a remeteség s a remetéskedés nosztalgiát keltő anakronizmusa. A kamalduli remeték letelepedésére kiszemelt hely története a magyar középkorba nyúlik vissza. * Első okleveles említése 1235-ből való, amikor mint a váradi Szent István-egyházhoz, illetve a veszprémi esperességhez tartozó filia , ,Moyc" alakban szerepelt. A majki premontrei prépostság már 1252 előtt fennállott, mert a turóci prépostság 1252. évi alapítólevele említi, mint a csilizközi két Kulchod és Ncgeven birtok szomszédját.

1 A prépostság feltehetően a római alapítású Quirinium romjaira épült. 1268-ban Kothouch (Gadóc) a majki préposté volt, 1277-ben Chegne (Csegne) faluban a majki premontreieknek szintén volt birtokuk.

2 1278-ban Esztergomban a Kis-Duna mellett egy bizonyos terület is a ,,moyki" prépostságé.

3 Tudjuk azt is, hogy 1279-ben a Zenia-palota udvara és melléképületei a Kis-Duna és a Vásártér közt a majki prépostság telkéig terjedtek.

4 1349-ben a ,,mayachi" prépost Zomold (Szomód) faluját említik.

5 1388. november 4-én Zsigmond király innen keltezi egyik oklevelét.

6 A premontreiek építményeiről az első okleveles nyom 1281-ből való, ugyanis Mittarelli előadása szerint: „Exurgebat olim ibidem insignis Basilica et praepositura ordinis Praemonstraensis. Ex vetere instrumento anni 1281. mentio fit Joannis, prepositi praemonstransium de Majk cum sigillo pendülő représentante effigiem B. M. V. et Jesulum inter brachia tenentis cum verbis: Sigillum Capituli de Maik."

7 A Boldogságos Szűzről elnevezett premontrei rendi kanonokok egykor virágzó prépostságáinak tárgyi emlékei nem maradtak. Sasinek a Matlca 1872. évi évkönyvében rajzban bemutatott egy régi keresztet, amelyet 1852-ben Tatához közel ástak ki. Az encolpium két összeillő oldalán vésett képek és cirillbettís feliratok vannak.

8 Sasinek szerint ,,a kereszt a Cyrill és Method-féle szerzetesektől" ered, akik e vidéken, Majkon laktak.

9 Gyulai szerint avar-szlávok laktak Bánhidán, Majkon