Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

199. kép. Az északnyugati épületrész helyreállítása előtt és a J kutatóárok a támpillérek kibontott maradványával temetkezésre mutattak, tájolásuk pedig nagyobbrészt nyugat—keleti irányú volt

20 (198. kép). A nyolc sír közül két sír tájolása tért el a többitől. A 3. sírból a XVI. századra keltezhető, vésett stilizált liliomféjes bronzgyűrű, a 4. sírból egyszerű ruhakapcsok kerültek elő. A kutatóárkok ós a várépület falainak vizsgálata révén következtetni tudtunk az 1445-ben felszentelt kápolnával egy időben elkészült épületrész kiterjedésére, az udvart körülvevő épületrészek átalakításának és kiépítésének sorrendjére, folyamatára. À toronytól dél—délnyugati irányban kezdődő, elsőnek a kápolnát, majd az udvar nyugati részét magában foglaló épületrész egészen az udvar nyugati sarkában állott épület északkeleti faláig teljesen egységes falazású. Ez azt bizonyítja, hogy a várudvar délnyugati részének helyiségei az 1445ben felszentelt kápolnával együtt épültek fel.

27 Az udvar nyugati sarkában álló téglalap alaprajzú épületet tehát a kápolna és a délnyugati épületrész építésével egy időben, 1440 táján bontották le. Erre utal az a körülmény is, hogy északkeleti falának egy része nem került lebontásra, hanem a helyére épített új épületrész északkeleti zárófalául, továbbépítése után pedig a 8. és 9. helyiség közötti válaszfalul használták fel. Ennek következtében a válaszfal, a dongaboltozatot tartó eléfalazással is megvastagodva, a többi válaszfalnál 200. kép. Az emeleti 9. helyiség északi sarkában álló szemöldökgyámos gótikus ajtó lényegesen vastagabb (175. kép). A falak vizsgálatából úgy látszik, hogy a várudvar beépítése 1445 körül rövid időre megszakadt. A 8. és 9. helyiség közötti egészen vastag válaszfaltól északkeletre ugyanis az északnyugati épületrész vastagabb téglákból épült. Megfigyelésünk szerint a munkát, rövidebb időre, a 9. helyiség északkeleti válaszfalánál is abbahagyták. Ezt az igazolja, hogy e helyiség ablaka kisebb méretű, és kőkerete csak függőleges osztású, míg a tőle északkeletre levőké nagyobbak és keresztosztásúak. Az udvar felőli falban a téglák egymáshoz illeszkedésében függőleges irányban végighúzódó keskeny elkülönülés van, és ennek megfelelően a 10. helyiség déli sarkában a fal is 105 cm-ről 80 cm-re szűkül össze (175. kép). A falazásban két helyen is megfigyelt elkülönülés ellenére viszont több jelenség is arra mutat, hogy az udvaron a délnyugati és az északnyugati épületrész aránylag rövid egymásutánban épült fel. Ezt megerősítik a délnyugati és az északnyugati épületrész udvar felőli falában végighúzódott folyosó egységesnek mutatkozó gyámkövei, melyek letört csonkjai csak helyenként maradtak meg. Ugyanez tűnik ki az északnyugati épületrész ablakkereteinek azonos metszetű kialakításából (202. kép). Az északnyugati épületrész 8. és 9. helyiségében két gótikus ajtókeret is megmaradt. Közülük a 8. helyiségben levő még eredeti beépítésében, a XV. század elején az udvar nyugati sarkában