Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

180. kép. A torony felvonóhidas kapujának kőkerete az előtte levő verem falmaradványával délnyugatról. A várépület külső falában a kapuhoz vezető folyosó gerendafészkei látszanak keresztül az épület külső falának falkoronáján végighúzódó, a mainál régebbi és alacsonyabban levő pártázatos védőfolyosóra lehetett kijutni. Ezt az ajtót még a XV. században, a toronytól északkeletre húzódó pártázatos védőfolyosó magasításakor befalazták, amikor a pártázatos folyosót ráfalazással a várépület délnyugati részén levővel azonos magasságúra építették át. A régebbi, XV. század eleji, befalazott védőfolyosó az épület falán kívülről ma is jól látszik (181. kép). A torony második emeletén befalazott ajtó kők üszőbe alatt és a külső falban az egykori pártázatos védőfolyosóra vezető, fáiból készült átjáró gerendafészkeit egymás mellett ma is megtaláljuk.

11 Legfelső, harmadik emeletén, az udvar felőli, északnyugati falában csak egészen keskeny, 80 cm szélességű ajtónyílás van, amely gerendára épített ,.erkélyre" vezetett.

12 A torony helyiségein eredetileg ablakok nem voltak. A szintek közül a helyreállítás kezdetekor már csak a legfelső volt dongaboltozatos. 1528-ban a torony bolthajtásait említik,

13 de a XVIII. század elejétől kezdve kétszer gerendamennyezetesre alakították át. Az első emeleti szint helyére először gerendapadozatot raktak, végül süvegboltozati'tvá alakították át. Az első és a harmadik emelet közötti, eredetileg dongaboltozatos szakaszt két alkalommal öt-öt gerendaszinttel építették be

11 (178. kép). Az ablakok közül a harmadik emeleti délnyugati keskeny résablak kivételével valamennyi újabbkori ki vésés, és a gerendáikból készült szintekhez tartoztak. Az ásatás folyamán az udvar nyugati sarkában, nagyrészt a ma is álló északnyugati épületrész alatt, egy régebbi épület alapozásának kiszedett maradványait találtuk meg, amelyről kétségtelenül bebizonyosodott, hogy az épület külső falával és a toronnyal egy időben készült. Az udvar nyugati sarka közelében, az északnyugati épületrész udvar felőli falának síkjában, a 8. és 9. helyiség között lecsonkolt téglák széles, függőleges irányú sávját figyeltük meg (182. kép). Az itt kiásott szelvényben a lecsonkolt téglák folytatásában kiszedett falalapozás habarcsos, apró téglás-köves törmeléke került elő (183. kép). A kiszedett falalapozás törmeléke az udvaron derékszögben megtörve, a kapualj (az alaprajzon 5. helyiségnek jelöltük) északnyugati fala mellett húzódik végig és a várépület délnyugati falához kapcsolódik (184. kép). Itt a falalapozás kövei, a délnyugati külső falalapozásból kiálló kövek, és fölötte a függőleges sávban, egészen a pártázatos védőfolyosó magasságáig lecsonkolt téglák világosan bizonyítják, hogy az udvar nyugati sarkában álló épület fala a külső fallal kötésben volt, és azzal egy időben épült

15 (185. kép). A kiszedett falalapozásból megáillapít-