Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

170. kép. A várépület külső falának kőalapozása, az alat ta levő leveri cölöpökkel a G kutatóárokban tisztázták. Az építéstörténet kérdéseinek megoldásához a vár területén végzendő ásatástól, ennek az egykori okleveles és ábrázolásanyaggal, valamint alaprajzokkal való összevetésétől várhattunk újabb adatokat, A következőkben, elsősorban az ásatás eredményeit felhasználva, ezzel a módszerrel kíséreljük meg építéstörténetének vázolását. A vár ásatása a helyreállítással nagyjából egy időben, 1953-ban a várépület nyugati sarka közelében álló rondellánál indult meg. Ennek az évnek a tavaszán Lükő Gábor a rondella belsejének és közvetlen környékének az újkori feltöltéstől megtisztítását kezdte el. A munkát Holl Imre 1953ban és 1954-ben is egy-egy alkalommal régészeti szempontból ellenőrizte, megfigyeléseit jelentéséből ismerjük.

5 A rondella belsejében a téglapadozat alatt egy régebbi építésű ötszögű bástya falmaradványai kerültek elő. Kívülről a hozzácsatlakozó gazdasági épület építésekor falát több helyen egyenesre lefaragták, s így eredeti síkja csak a feltöltés alatt vált láthatóvá, Ugyanígy a, feltöltés alatt kerültek elő alsó szintjének lőrései, valamint a rondellától délkeletre kiinduló széles fal csonkja. A rondella körül ásott kutatóárkokból kiderült, hogy a várépület környékét egészen vastag újkori feltöltés borítja. 177. kép. A torony és a várépület külső falalapozásának csatlakozása a 4. kutatóárokban 1954 őszétől egészen 1955 végéig a tereprendezési munkák régész felügyelete nélkül folytak. A várépület délnyugati oldalán mintegy Ilm szélességben az újkori feltöltést a középkori járószintig elhordták; itt a várépületet körülvevő téglafal került elő, közepe táján egy négyszögletes alaprajzú kiugró bástyával. Az udvar és a földszinti helyiségek egy részének újkori feltöltését is ekkor hordták el. Az udvaron azonban az újkori feltöltéssel együtt a későközépkori kövezet nagy részét is kitermelték. Nagyobb arányú és rendszeresebb ásatásra a helyreállító munka ütemének növekedésével egy időben, 1956-tól kezdődően került sor.

0 Az 1950tól 1961-ig folytatott ásatás elsősorban a ma is álló várépületre és annak közvetlen környékére terjedt ki, s így érthetően — főleg ennek építéstörténetére kaptunk adatokat ( 1 74. kép). Munkánk során nemcsak a földből előkerült maradványokra és ásatási jelenségekre voltunk figyelemmel, hanem a várépület ma álló falait is részletesen átvizsgáltuk, és az ásatáson megfigyeltekké 1 összevetve igyekeztünk újabb megállapítások birtokálba jutni. A gyulai várral kapcsolatos legkorábbi okleveles adatot 1405-ből ismerjük, amikor egy hatalmaskodás ügyében Vizközi Benedek és András várnagyokat említik.

7 Ennél korábbi időből néhány Gyulára vonatkozó oklevél ismeretes, de ezekben a várról még nincsen szó. Ügy látszik ebből, hogy