Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

4. kép. A salzburgi dóm feltárásának alaprajza tett. Ennek délkeleti sarkában sikerült rábukkanni Virgil érsek sírjára. A falba süllyesztett sír kívülről volt megközelíthető. A Karoling-kori székesegyház helyére 1181-ben emelték az öt haj ós, kereszthajós, érett román bazilikát. A hatalmas, mintegy 120 m hosszúságú épületet váltotta fel a ma is álló barokk dóm.

14 V. századi ókeresztény kápolnát tártak fel Észak-Tirol Imst nevű községében. A dombtetőn álló kápolna alatt került elő az egyhajós templomocska különálló oltárépítménnyel s e mögött félköríves, papi padépítménnyel. Az oltár alatt kis falazott, dongaboltozatos ereklyetartó húzódott meg. Az V. század végén az épületet feldúlták. Ezután az ereklyetartót már nem állították vissza, hanem föléje oltárt emeltek. Ennek márvány alapját az oltárasztal tartóinak négy bemélyített nyomával szintén megtalálták.

15 Ugyancsak a népvándorlás korában keletkezett a pfaffenhofeni VI—VII. századi templom. A XIV. századi, ma is meglevő gótikus egyház közelében VII. századi temetőt tártak fel. Ez a tény adott indítást arra, hogy a templom belső terét is felássák, így látott napvilágot egy a VI. századból való félköríves papi padépítmény alap- és felmenő falának maradványa. Mögötte egy VII. századvégi, félköríves szentély lett felismerhető. Az eredetileg egyhajós templom déli oldalán két falazott sír is előkerült. Előkelő halottakra valló mellékleteik, valamint az említett VII. századi sírmezőhöz való tartozásuk nagyon valószínűvé teszi, hogy bennük az alapító feudális bajor grófi család tagjai nyugszanak.

16 Az érett román kor falusi építészetének érdekes emlékét találták meg 1953 őszén a későgótikus kismartoni (Eisenstadt) plébániatemplom hosszú szentélyében. Az egyhajós, egyenes szentélyzáródású, boltozott kis templom a XII. század második felében épülhetett. A következő században déli mellékhajót csatoltak hozzá, s ugyancsak e század második felére tehető az a hatszögletű csontház, mely a templomtól délre bukkant elő. A román kori egyház nyilván azonos az 1264-ben említett eapella sancti Martinivel. Egyhajós román kori templom déli mellékhajóval való utólagos ellátására a közeli Sopronhorpácson találunk jó analógiát. A kismartoni feltárás tehát számunkra is tanulsággal szolgál.

17 Különleges érdekességű a linzi Szent Mártontemplom 1947 — 48-ban végrehajtott helyreállítása. Ennek során a falkutatás és főként az épület belsejében végzett ásatás az építéstörténet alakulását igen sokrétűen világította meg. A római falakra először Karoling-kori hárombajós templom telepedett, mely valószínűleg azonos a 799. évi oklevélben említett Szent Márton-egyházzal. Részleges romlás következtében a mellékhajókat lebontották, s a négyzetes pillérek által tartott széles árkádíveket befalazva hosszú egyhajós templomot alakítottak ki. Ennek legjellegzetesebb eleme az árkádíveket kitöltő, falba épített, részben szögletes, részben íves fülkék, melyek felül ugyancsak ívesen záródnak. A fülkék a szint felett mintegy 60 cm-rel vágódnak be a falba, és valószínűleg díszítő céllal, az aránytalanul hosszú és keskeny hajótér élénkítésére készültek. Ez az épület a XIII. századig állt, s akkor alakították át gótikus stílusban. A mostani szentélyt a XV. században emelték. A barokk átépítés a XVIII. században következett be. A templomról két feldolgozás számol be. Az első a pilléres háromhajós templomot 700 körül-