Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

164. kép. Tihany, apátsági altemplom tés félköríves diadalíve (169. kép) egyidejűségre vagy nem sokkal későbbi időre utal. Második bővítésként épülhetett a szentély északi oldalán egykor álló torony alsó szintje — mint kápolna-sekrestye (Aszófő, Szigliget) —, feltehetően a XIV. században. Ezután építhették fel a tornyot — a XIV—XV. században —, amely formailag rokon a berhidai középkori templom tornyával. A 165. kép. Róma, S. Alessio e Bonifacio bencés apátság altemploma felvázolt építéstörténet és az ebből levonható következtetések végső bizonyítását természetesen csak a lebontott templom területén végzendő ásatástól várhatjuk, amelynek eredményei a dunántúli falusi templomok fejlődéstörténetéhez fontos adatokat szolgáltathatnának. A tihanyi apátság birtokai közé tartozott a XIII. században Felsődörgicse is, amelynek egyenes szentélyzáródású templomromja mellett az elmúlt években egy korábbi, kívül egyenes záródású, belül pedig patkó alakú templom maradványait tárták fel. A feltárás eredményeiről a közelmúltban részletesen beszámoltak,

28 így csak az általunk felvetett kérdésekhez kapcsolódva emlékezünk meg röviden e templomromról. Véleményünk szerint ennek korábban ismert déli része is az Oros apát által szorgalmazott pannonhalmi építkezések hatására épült, és a tihanyi apátság birtokain kialakult új, egyenes szentélyzáródású falusi templomtípushoz kapcsolódik. Az említett feldolgozásban a déli, egyenes szentélyzáródású templomot a harmadik építési szakaszba helyezik. A szentély és a hajó közötti keskeny, dongaboltozatos tér egyedülálló emlékké avatja e templomromot hazánkban. Hasonló elrendezésűnek tartotta Csemegi József az aracsi kövön látható alaprajzot.

29 A pécselyi, lebontott templomot említik még közelállóként, de az — mint a fentiekben vázoltuk — egy másfajta templombővítés során alakult ki kettős diadalívűvé. A felsődörgicsei déli templom egységes építkezés eredménye. Az igaz, hogy ennek a templomnak építésénél ,,az előzőhöz a legteljesebb mértékben igazodtak". Véleményünk szerint valószínűleg éppen a régi templomba való átjárás miatt választották ezt a különleges alaprajzi formát. Az említett feldolgozás szerint ,,a kétszentélyes, kéthajós templomot egy időben használták, s végső kialakítása legkésőbb a XIII. századra tehető". A déli templom nyugati falában van egy kereszt alakú nyílás, ,,ablak", amelyre eddig nemigen figyeltek fel, pedig hasonlót igen keveset találunk hazai román kori templomainkon

30 (166 és 170. kép). Itáliában viszont igen gyakran találkozunk román kori templomokon hasonló formájú nyílásokkal (Pavia, Almenno, Piacenza, Modena). Felvetődik annak a lehetősége, hogy ez a nyílásforma Oros apát itáliai útjával kapcsolatban került Felsődörgicsére, s az valamiféle összefüggésben állhatott a templom különleges alaprajzi elrendezésének kialakulásával. Ezt a lehetőséget figyelembe véve és a tihanyi apátság birtokviszonyainak rendezésére irányuló, a XIII. század elején jelentkező törekvésekkel egybevetve, arra gondolunk: a felsődörgicsei déli templom a pannonhalmi építkezések idején épült, vagy röviddel annak befejezése után (1224), talán elsőként a tihanyi apátság egykori birtokain található egyenes szentélyzáródású templomok közül. E korai építkezés lehetőségére utalnak a kettős kegy uraságból adódó nehézségek kiküszöbölését célzó törekvések is. Egyenes szentélyzáródású templomként közlik a közeli Alsódörgicse román kori templomát és a