Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

138. kéj). Az északi kolostorszárny helyreállítás után a nyugati és az északi oldalakon, ott a kolostorhoz hasonlóan részben statikai, részben értelmező meggondolások alapján kisebb kiegészítéseket végeztünk. Ezért emeltük meg egy kissé a nyugati falat, egészítettük ki a két ajtónyílást a meglevő nyomok alapján, és falaztuk fel a faragottkő főpárkány lepusztult hátfalát. A szentély boltozatának maradványait kiegészítés nélkül konzerváltuk, körülfutó külső lábazatát azonban egy további támpilléren folytatva, műkőből egészítettük ki. A templomrom belsejében és általában az egész kolostorban a megmaradt vakolatfoltokat rögzítettük (135. kép). Az ásatás a templomban két falazott sírgödröt tárt fel, amelyeket Kinizsi Pál és Horváth Mark egykori sírhelyeivel sikerült azonosítani. A két sír eredeti, vörösmárvány fedlapját a várban állították ki, a megtalált sírhelyeket azonban valamilyen módon jelölni szerettük volna. Ezért készült föléjük az eredeti sírkövek méreteivel azonos új műkőlap, rajtuk bronz betűkből a két vázsonyi várúr neve és haláluk évszáma, Az új falazatokat a régivel azonos kőanyagból készítettük. Elválasztásukra és megkülönböztetésükre 5 cm széles és 5 cm mély hornyot hagytunk. Erről azonban utólag meg kell vallanunk, hogy nem vált be, mert pár év múlva már nehezen lehetett megkülönböztetni az eredeti középkori és az újonnan falazott felületeket. A gyakorlati építéstechnika szempontjából viszont kedvező tapasztalatunk, hogy a falazókő zúzalékával készített mészszegény, beton jellegű falazóhabarcs bevált, és a falakon évek múlva sem mutatkozott lényeges felfagyás. A fagyveszély elhárításában segítségünkre voltak a terepadottságok is. A lejtős domboldalról hamar lefut a víz, a lassú elszivárgást pedig a helyiségek közepén kővel kirakott szivárgókkal sikerült biztosítanunk. A szinteket természetesen úgy alakítottuk ki, minden esetben a középkori padlószinteknek megfelelően, hogy azok a szivárgó felé lejtsenek. Az ásatás a kolostor szabályos tömbje mellett tisztázta a környező terepalakulatok alatt rejtőző melléképületek és kerítések egy részét is. így kerültek elő a templomtól délre egy kis, minden sarkán 2-2 támpillérrel erősített épület, talán a harangtorony alapfalai. A kerítésfalakat és a kis harangtornyot megfelelő költség hiányában nem tudtuk bemutatni. A kolostortól északra mintegy 50 m-re tárták fel a középkori kutat. A faragott kövekből épített kútkáva csonka, hiányos felső részét műkő tömbökkel pótoltuk. Végül szeretnénk felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a nagyvázsonyi pálos kolostor romjainak bemutatása az 1959-ben végzett állagvédelmi munkával nem tekinthető befejezettnek. Nincs befejezve lényegében a feltárás sem, hisz az csak a kolostorra és templomára terjedt ki. A kút feltárására is esak azért kerülhetett sor, mert ezzel a helyreállítási munka vízszükségletét könynyebben és olcsóbban fedezhettük. Fel kellene tárnunk a továbbiakban a környező kerítőfalakat, a falakon kívül ma is látható, árokból és ezenkívül talán palánkból álló külső védelmi rendszert, a kolostor és a kút között egykor elterülő gazdasági épületeket, hogy a középkori épületegyüttest szerves egészében, életének összes gazdasági vonatkozásaival együtt mutathassuk be. Mindezeket a részeket feltárás után természetesen konzerválni is kellene, illetve megfelelő és szükség szerhrti kiegészítésekkel, valamint a szükséges tereprendezéssel kellene láthatóvá tennünk. A vár feltárása közben nagyon sok, a kolostor XVI —XVII. századi bontásából származó kőfaragvány került elő. Ezek végleges számbavétele és rendezése még ma sem történt meg, de azt tudjuk, hogy belőlük számos eredeti helyére visszatehető lenne. A diadalív tagozott kerete, falpillérek, boltozati bordák, mérműves ablakok részei ezek. Elhelyezésükkel lehetne igazán teljes értékű az egykor oly gazdag művészi kiállítású templom hatása. Ezt az egyébként már ma is lenyűgöző hatást, amelyhez az erdő biztosít hangulatos környezetet, megfelelő kertészeti rendezéssel még tovább lehetne fokozni. Koppány Tibor