Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

D 1112. kép. Nagyvázsony, pálos kolostorrom. Alaprajz razzo volt, kivéve a kápolnáét, amelynek több foltban megtalált téglaburkolatát az eredetinek megfelelő módon egészítettük ki. A kolostor északi szárnyában, ahol a földszinti falak általában álltak, azok konzerválásán túlmenően részben statikai, részben értelmező célzattal kisebb kiegészítéseket is végeztünk (136— 138. kép). A templom szentélyéből nyíló átjáróban a feltárt lépcsőalaphoz csatlakozva vakolatból rajzoltuk a falra az emeletre vezető lépcső vonalát. Az átjáró után következő sekrestyében az egyik sarokban megtalált boltozatindítás alapján a többiben is jelöltük az egykori boltozatot. Az északi szárny következő, harmadik helyisége a kápolna, Ennek sokszögzáródású szentélyét kissé felmagasítottuk, egyik ülőfülkéjének boltozatát a meglevő nyomok és a vele szemben épségben levő fülke alapján rekonstruáltuk. A diadalív előtt levő két falazott mellékoltárt a megtalált eredeti magasságig falaztuk fel. Burkolatának helyreállítását már említettük. Az északi szárny utolsó helyisége volt az egykori konyha, Külső falát két hatalmas támpillér tartotta, amelyek a fallal együtt ledőléssel fenyegettek. Ezért egészítettük ki a támpiHeréket, különösképpen a kolostor északnyugati sarkán állót, amelybe egy, a konyhából nyíló árnyékszék előtere volt beépítve. A konyha belsejében a feltárt tűzhely tűzelőlapjának körítőfalát a megtalált nyomok alapján egészítettük ki. A templom falai esetében is a most ismertetett elvek alapján jártunk el. Ahol csak alapfalakat tárt fel az ásatás, ott 30—50 cm magas ráfalazással rajzoltuk ki az alaprajzot, mint a déli és a keleti oldalakon. Ahol viszont magasan álltak a falak, mint