Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Éri István – Gerőné Krámer Márta – Szentléleky Tihamér: A dörgicsei középkori templomromok

A DÖRGICSEI KÖZÉPKORI TEMPLOMROMOK MÚLT SZÁZADI FORRÁSOK Rom-műemlékeink pusztulása, mint közismert, az utóbbi másfél évszázadban vált rohamossá, így azok múlt századi leírása, rajza ma már a kutatók számára feltétlen figyelembe veendő forrásként hasznosítható. Ez a helyzet a dörgicsei templomromok esetében is, amelyeket Rómer Flórison kívül az ottani evangélikus lelkész, Pelárgus János is leírt, lerajzolt. Kutatásaink eredményeinek ismertetése előtt idézzük tehát ezeket a forrásokat. Rómer Flóris 1859. évi nyári, ,,szünnapi" barangolásai során tekintette meg Alsó- és Felsődörgicse templomromjait. A felsődörgicseiről ezt írja: „Sokkal szembeötlőbb a nem messze álló kisded egyház romja; 8° hosszú és 3° széles. Nyugoti falán kereszt-idomú lőrézs ablakkal — a déli oldal közepe táján a lapos szeletú, két oszloptól támasztott ajtó van, melynek bejárása egy keresztbe állított római emlékkő által van bezárva. Az ábrázolt nőszemély baljában lándzsát tart, jobbjával pedig a kígyódzó lábú oltárra tömjént vet, A templom ezen legépebb oldalán fölül négy, alól két keskeny — mint pajtáinkon mindenfelé divatos — ablakocska van, az ajtón túl pedig a felső és alsó ablaksornak mintegy közepén egy szélesebb ablak látszik. Figyelmet ébresztenek ezen egyházban a karfalán látható kettős diadalív nyomai, mint e vidék régészeitől, mint a görög egyházok sajátságát hallottam említtetni. Egyik gazda udvarában őriztetik egy vörös homokkőből faragott római emlék." Majd az alsódörgicsei romot ismerteti: „Visszatérvén az alsó-dörgiesei román templomhoz: mondhatom miszerént ezen díszes és nagyszerű egyházból épen csak annyi áll, hogy időszakát melyben épült, faragványaiból mintegy hozzávetőleg meghatározhatjuk. A hajó hossza lehetett 7°, széle 6° - a szentély hossza 10°, széle tán 4° — magasságát mintegy 10 ölnyire becsültem. A torony nyugoton állt, és két — alul 2 ölnyire előnyúló — támmal erősített; az egyenesen elvágott szentélynek két szöglete is harántos támfalakkal bír. Á nyugoti fal fölül három kettős ablakot tüntet elő . . . a harmadik már le van tördelve. A középső ablak alatt egy körívű kisebbel bír. Nem mindennapi látvány azon több négyszögölnyi területű roppant faldarab, mely a torony oldala mellett fekszik, s mely egv egészen ép ablakot foglal magában."

1 Még e pár soros ismertetés is tartalmaz olyan adatokat, a jegyzőkönyvecskében található vázlatokkal együtt, amelyek ma már a helyszínen ki nem vehető állapotot rögzítenek. (Pl. a felsődörgicsei templomrom négy felső lőrésablaka, az alsódörgicsei torony három kettős ablaka — közülük ma már csak kettő látható, a harmadiknak helyét is eltüntették az 1930-as évek aláfalazása során — stb.) Hasonlóképpen értékes adatokat tartalmaz Pelárgusnak a MOB részére 1872-ben megküldött, ez idáig publikálatlan leírása is.

2 Ö a kisdörgicsei templomrom állapotát is ismerteti: „Négyszögű, egyhajójii épület. Köralakú szentéllyel, mészkőből épült keskeny nyílású, csak keleti részen levő ablakokkal. Az épület hossza a szentéllyel 6°, szélessége 4°, falvastagsága 2,6", fenlevő magassága 3°. Elpusztult állapotban van, minden felírás, falfestmény, dombormű nélkül. Semmi okmány nincsen. Á szó hagyomány azt mondja, hogy a hajdani kis Dörgicse ott volt, melynek alapja kivehető, s kút is létezett ott, csak az utolsó időben töltetett be." (Az 1959. évi ásatás során végzett terepbejáráskor az itteni elpusztult falu kiterjedését nagyjából rögzítettük.) A felsődörgicsei templomrom leírásához több vázlatot is készített, főleg a római faragványokról. Az épületről magáról ezt mondja: „Jelenleg a Kegyes szerzet birtokán van, közvetlen a faluvégen az evang. templom háta megett. Épebb részében széna tartatik. Okmány, felirat nincsen róla. A templomnak egy hajója volt, a szentély, meg előzőleg egy osztály, maga a szentély négyszegű, kővel boltolt volt, sem padlása, sem tornya, hogy lett volna, ki nem vehető. A rom hossza 8° 5', szélessége 3° 3', magassága mintegy 3° 3', falvastagsága 2' 4", mészkőből épült téglának nyoma nélkül. A falélek, kiszökelő támfalak vörös, durva, faragott kőből állanak, úgy szinte az aránytalan kisebb nagyobb, majd föllebb, majd lejjebb álló keskeny ablakok, mellyek külvilágossága 1', addig közepe alig pár hüvclnyi 3' magasságfai. Az egész épület nagyon elpusztult. Kövei a faluban szétvándorolnak. Környéke jótávolra részint épület alapokat mutat fel, részint temetőt, innét kerültek ki 5, 6, 7, 8. sz. domborművek, az 5-ik vörös, durva porkőből faragott, 3'4" magas és 2' 4" széles mű, a falu felső részére, a kovács műhelhez vándorolt,