Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Éri István: A nagyvázsonyi pálos kolostor

68. kép. Kályh; Elöljáróban éppen a többi lelet helyes datálása érdekében vegyük szemügyre az érmeket. A legkorábbi az 1489 és 1491 közötti időből, a legkésőbbi 1535-ből származik, a legtöbb darab (12) az 1520 és 1530 közötti évekből.

22 Ez, a pénzekkel is jól meghatározott kb. fél századnyi időszak volt a kolostor fénykora, korábban nyilván az építkezés, az 1540-es évektől a törökök egyre közeledő előretörése hatott zavaróan. Miután a szeméthalom anyagát rétegenként szétválasztani nem lehetett, az itt előkerült tárgyak korát a XV. század végétől a XVI. század első harmadáig terjedő időbe helyezhetjük. A leletek közül elsőnek az előbb tárgyalt csempékkel esetleg kapcsolatba hozható pártázatos kályhaoromdíszt, illetve sarokcsempét említjük. Anyaguk némileg elüt amazokétól, világosabb színű. Díszítésük még technikájában is más, egyszerűbb; mindezek ellenére elképzelhető, hogy egy kályhához tartoztak: 1. a lovagos és pelikános csempék valószínűleg elég szervetlenül voltak egy tál alakú kályhaszemekből rakott kályha felső részébe beépítve; a tál alakú szemek sarokdarabjai viszont hasonló, rozettás lapokkal voltak összeépítve. 2. Figyelembe kell vennünk, hogy a kolostori szabályok csak néhány helyiség fűtését engedélyezték, egy időben 2 —3 kályhánál több nem lehetett az épületben. Hozzátehetjük ehhez még azt is, hogy eddig feltárt kolostoraink leletanyagában csak a legegyszerűbb formákat találjuk meg. Az oromdísz lapjával megegyező mintájú töredékek (főleg szürke színűek) Vázsonyban a kolostortól délre eső épület helyén is előkerültek. Jele ez annak, hogy a környéken működő fazekas

23 a szerzetesek, várnépek, kisnemesek és tehetősebb jobbágyok igényét, ízlését egyaránt kielégítő módon állította elő készítményeit. Igen változatos az előkerült kódexveretek formája, kidolgozásának módja. Ép vagy csak kevéssé -sarokcsempe töredékes darabok mellett számos félkész, rontott példányt, bronzlemez-vagdalékot találtunk. Mindez azt mutatja, hogy az értékes kódexeinket készítő vázsonyi szerzetesek maguk végezték a kötéssel, veretek készítésével járó munkákat is. Alighanem a másolás, miniálás munkaeszközeként tarthatunk számon egy négy részre osztott bronzszelencét, illetve egy püspök- vagy barátfejes elefántcsont kanálkát. A kolostornál ugyancsak egy ilyen töredékes kanálnyél került elő, a Kinizsivárban azonban 1958-ban feltöltésrétegből származó darabokat találtunk, amelyek csakis a kolostorból kerülhettek ide, annak 1552-ben történt kirablásakor. Néhány szarvasagancsból faragott, hátlapján irdalt, előlapján jó érzékkel díszített csontlemez töredéke egy esetleges csontmegmunkáló műhely meglétére enged következtetni, bár félig megmunkált, vagy hulladék csontdarabokat nem találtunk. A csontlemezek kis ládikák berakott díszítéséhez tartozhatnak. Az állatjelenetes kis töredék nagyobb kompozícióhoz kapcsolódhatott, feltétlen illusztráló jellegű.

24 Egy formájában jelentéktelen kis agyaghenger, előlapján kezdetlegesen bekarcolt negatív IHR monogrammal, újabb munkaeszköz, pecsétlő lehetett. Aligha tévedünk, ha ezt a darabot azzal az agyagnegatívval hozzuk kapcsolatba, amely kegytárgyak készítésére alkalmas, s amelyet legnagyobb valószínűséggel ugyancsak a pálos kolostorból származtathatunk.

25 Ez az újabb darab, hasonlóképpen az előzőhöz, a kolostor templomának búcsújáróhely volta mellett bizonyít, a pecsétlővel igazán csak tömegárut lehetett díszíteni. Előkerült a leletek között egy kis ülő, valószínűleg címerpajzsot tartó oroszlán ólomból öntött figurája is; igen finom, arányos munka. Rendeltetését nehéz meghatározni, talán játékfigura vagy pecsétnyomó lehetett. A mindennapi élet használati