Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Dragonits Tamás: Az 1959-1960. évi várnegyedi műemlék-helyreállításokról

Ennek kapcsán lehetne megoldani az itt elhelyezett vendéglátóipari üzemek korszerűsítését. A Fortuna utca 7. sz. épület idegen beruházó tervei szerint épült, kizárólag a homlokzat elkészítése volt feladatunk. Az a vélemény alakult ki, hogy bár a ház homlokzatából csak a kapukeret záróköve, egyik vállköve, egy íves és egy egyenes darabja, valamint a díszes szemöldök egy angyalfeje maradt meg, az egyszerű kiképzésű barokk ház eredeti formájában állítandó vissza. Ehhez a fent említett maradványokon kívül léptékkel ellátott nagyméretű fénykép is rendelkezésünkre állt. Az álláspontot az épület szomszédságában álló házak jellege támasztotta alá. Néhány tudatos módosítás készült a fénykép szerinti állapottal szemben, pl. a kapukeret falsíkra való kihozása. Bár a faragványok az eredetiek fény képről is leolvasható báját nem közelítik meg, a ház összhatása és megjelenése az utcaképben ezt a nem követendő s a még hátralevő építkezések során nem is követhető eljárást e kis épületnél véleményünk szerint igazolta. Az Űri utca 17. sz. ház helyreállításánál csak padlás-födémcserét és homlokzat-helyreállítást készítettünk. Az előzetes tudományos kutatás, amelyet Várnai Dezső végzett, sok középkori részletet tárt fel a semleges megjelenésű épület homlokzatán. Az építkezések megindulásakor, a bontásoknál további gazdag gótikus keretmaradványok kerültek elő másodlagos elhelyezésben. Az emelet déli oldalán már Várnai által feltárt ablaknyílás az eredeti méretek megállapítását is lehetővé tette, és mivel a nyílás későbbi elfalazásának bontásakor azonos profilozású keretdarabok kerültek elő, a gótikus ablak itt egyértelműen helyreállítható volt. Az elfalazott középső homlokzati nyílás alatti konzolok nyolcszög felére kiképzett alaprajzú zárt erkélyre mutattak. A zárt erkély padozati és mennyezeti síkja megállapítható volt. Itt egy-egy egyszerű kőlemezt helyeztünk el, amely az eredetivel szembeni mérsékelt kiugrása révén az alatta levő konzoloknak a nyersen hagyott falsíkban való bemutatásával a volt zárt erkélyre pusztán utalni kíván. Az erkély mellvéd-lemezét Boda Gábor szobrászművész készítette. A kőlemezek falsíktól való előállása olyan kicsi, hogy az erkély használhatóságát csak a fal vastagságának felhasználásával lehetett biztosítani. Az így nyert fülke a valamikori erkélynek és a belső térnek a mainál szorosabb kapcsolatára is utal. Az erkély hátsó falán az ajtókat az akkori lakásbeosztásnak megfelelően középső megosztással kellett tervezni. Ez azonban egyáltalában nincs összhangban az eredeti elképzelésekkel, és megjelenése a valóságban előnytelen. Ezért most, amikor az erkély mögötti terület már egy lakáshoz tartozik, e szerkezet átalakítása feltétlenül kívánatos volna. Az erkélytől északra eső emeleti falszakasz vályogból épült, így semmilyen értékes maradványt nem tartalmazott, és lebontása statikai szempontból is szükséges volt. Az itt kialakított ablak az erkély túlsó oldalán levőnek leegyszerűsített formája. A földszinten bemutatott gótikus nyílásokra annyi 56. kép. Fortuna utca 7. sz. A fénykép után visszaállított homlokzat, a megmaradt eredeti kőtöredékek visszaépítésével, a nyilvánvalóan későbbi átalakításokból származó formák elhagyásával adat állt rendelkezésre, hogy visszaszerkesztésük egyértelmű. A keretkövekben levő rácslyukak és a mai rács eltérése bizonyíték arra, hogy műemléki helyreállításoknál helytelen az összes részletrajz előre való elkészíttetése. A rajzok akkor készültek, amikor a lakás ablakai még lehetetlenné tették e rácslyukak feltárását. Beigazolódott, hogy az ablakokban a tervezetthez hasonló fűzött rács volt, a lyukméretek azonban eltérőek voltak; viszont a rajzok alapján már elkészített rácsokat nem készítették el újból, és ez most igen zavaró. A kora klasszicista bejárati ajtót mint szintén történelmi adottságot meghagytuk, csak a későbbi betoldásokat távolítottuk el keretéből és vállpárkányából. A középkori üzletbejárati ajtó csak fülkeszerűen volt bemutatható. Főpárkányként a meglevő egyszerű barokk párkányt hagytuk meg. Az épület homlokzatán nagyobb festett kváderozású vakolatfoltok maradtak fent. Ezek adták a támpontot a kivitelezett festéshez. Sajnos, ez a kivitel nem fedi az elképzelést, mert az színben közel akart maradni a töredékekhez. A vakolat anyagába kevert festék azonban az idők folyamán egyre sötétebb lesz, és ma már kirí a házsorból. Ezenkívül a színeltérés és az eredetileg elképzelt 3 —4 mm-es kiállással szemben készített 2—3 cm-es előállás miatt az új vakolat nagyon elüt a maradványtól, és az így keletkezett folt hatás a homlok-