Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Dragonits Tamás: Az 1959-1960. évi várnegyedi műemlék-helyreállításokról

A jelentés javaslati része tételesen felsorolja és cím szerint összeállítja a legsürgősebb tennivalókat, s váltólakások megépítését szorgalmazza. Mindezen munkákra első lépésként 5,7 millió forintot tart szükségesnek. Szervezeti javaslatot is tesz. Hatósági irányító jogkört kér a Várgondnokságnak a Vár területén levő épületek kezelése és beruházásai terén, és a munkákra kijelölt kivitelező számára a vári munkák elsődleges feladatként való kitűzését tartaná helyesnek. Egy másik, 1956 májusában kelt javaslat legfontosabb tétele így hangzik: „Általában — helyesen — az a tendencia, hogy a lakosság lakáskörülményeinek megjavítása az első teendő. A homlokzatokat, mint másodrendű kérdést, későbbi időpontra halasztják, pedig ezek helyreállítása aránylag kis költséget és minimális anyagot igényel, helyreállításuk további halogatása pedig az autentikus helyreállításhoz szükséges utolsó maradványokat is megsemmisítené. Ez a műemléki helyreállítás szempontjából nagyon fontos munka a városképben is óriási hatással jelentkeznék, ami az egyre növekvő idegenforgalom szempontjából sem közömbös, másrészt semmiképpen sem kifogásolható, hogy már belülről helyreállított, vagy legalábbis lakható épületet homlokzatilag tatarozzanak." A javaslat ezek után fel is sorolja az ilyen alapon szóba jöhető homlokzatokat. Amikor 1957-ben a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány intézkedései nyomán a műemlékvédelem megélénkült és komoly anyagi lehetőségeket kapott, a meginduló munkára erős hatással voltak a fent idézett javaslatok. Részben azért, mert a legsürgősebb tennivalókhoz iránymutatásul szolgáltak, részben pedig azért, mert e javaslatok alapján már folytak az előkészítő munkák, s ezeket lehetett a kivitelezés számára a legrövidebb időn belül kidolgozni. Ma divat és szokás elmarasztalni a várnegyedi munkák szétszórtságát, azt, hogy egy-egy épület több részletben kerül felújításra. Tegyük mindjárt hozzá, hogy teljes joggal, mert gazdaságtalan és szakszerűtlen megoldás. Ezt akkor is tudta minden építész, aki ezzel a témával foglalkozott. Az adott viszonyok között azonban ez volt az egyetlen lehetséges mód arra, hogy a munkák a holtpontról tovább induljanak. A homlokzat-helyreállítások pedig amellett, hogy városképi és propagandisztikus jelentőségűek voltak, a legtöbb esetben az utolsó pillanatban mentették át az eredeti formákat a jövőnek. A belső helyreállításoknál is mindig elsősegély nyújtásáról volt szó, és ezáltal lehetőség adásáról, hogy később, szervezettebb és kiforrottabb körülmények között, az anyagi lehetőségek által diktált iramban, egyáltalában legyen mit helyreállítani. Ez volt a drágább módszer — hiszen általában úgy van, hogy a szegényebb kénytelen a drágább megoldást választani —, de az egyetlen lehetőség. Ma, amikor az értékek megmentése nagyrészt megtörtént, és amikor mindenki elismerte már — különösen a Várnegyed területén - a műemlékvédelem jogosultságát és szükségességét, s legalább nagy vonalakban sokan látják, hogyan kell helyesen foglalkozni a helyreállítás kérdésével: egyesek számára érthetetlen, hogy miért történt mégis minden úgy, ahogy történt. Ezek számára kíséreltük meg összefoglalni az előzményeket, amelyek most, amikor a tervezési előkészítés során elvileg már csak teljes helyreállításokról beszélünk, a kivitelezésnél még mindig éreztetik hatásukat. Magyarázat: a tervek egy-két évvel előbb készültek. Melyek és milyen jellegűek voltak az utóbbi két évben befejezésre került várnegyedi munkák ? 1. Készültek teljes felújítások, illetőleg helyreállítások. E munkák jellegükben nagyon különböztek egymástól, mert lakatlan romépület helyreállításától, sőt nagyrészt új épületrészekkel való kiegészítésétől kezdve, alaprajzi elrendezés szempontjából változtatás nélkül hagyott épületek felújításáig mindenfajta építkezés megtalálható köztük. Egyetlen közös vonásuk van: műszakilag olyan állapotba kerültek az épületek, hogy építészeti beavatkozásra belátható időn belül nem szorulnak. Ilyenek: Űri utca 8, 15, 17, 22, 24, 27, 32, 40, 68. sz. Országház utca 10, 16, 20. sz. Tárnok utca 10. sz. Dísz tér 12. sz. Fortuna utca 3, 7, 10, 13, 17. sz. Bécsikapu tér 1. sz. 2. Teljes belső helyreállítás készült, a homlokzatfelújítás elhagyásával (csak az erkélyek szerkezeti részei készültek el): Móra Ferenc utca 2b sz. 3. Csak homlokzati, illetőleg homlokzati és kapualji helyreállítás készült: a) olyan épületeknél, ahol a belső már helyreállított, vagy jelenlegi állapotában megfelelő: Űri utca 31, 34, 36. sz. b) olyan épületeknél, ahol a belsőben még átépítésekre lesz szükség: Űri utca 6, 18, 29. sz. Dísz tér 15. sz. Országház utca 5, 11, 12. sz. A felsorolás a Házkezelési Igazgatóság Műemléki Osztálya beruházásában épült házakat öleli fel, nem tér ki más beruházók által építtetett új épületekre. A továbbiakban az 1959—1960-ban kivitelezett munkák közül azokkal kívánnánk közelebbről foglalkozni, amelyeknél — mint tervező — a helyreállítás előzményeit, a tervezés alapelveit és a kivitelezést leginkább ismerjük. A homlokzat-helyreállítások közül talán az Úri utca 31. sz. házé volt a legérdekesebb, bár itt lényegében csak egy néhány éve helyreállított ház homlokzati befejező munkáinak elvégzéséről volt szó. Az épület magassága, nyílásainak elhelyezése és keretezése a földszint kivételével — már adva volt. Az addig épült részek többször szerepeltek már a nyilvánosság előtt, így újabb tárgyalásuk felesleges. Probléma maradt a kapu keretezésének helyreállítása, a homlokzat vakolása, valamint az eredeti tudományos kutatáskor rejtve maradt és a lábazat eltávolítása után előkerült