Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Dragonits Tamás: Az 1959-1960. évi várnegyedi műemlék-helyreállításokról

AZ 1959—1960. EVI VARNEGYEDI MŰEMLÉK-HELYREÁLLÍTÁSOKRÓL Az a fellendülés, amely a Várnegyed újjáépítésében több évi stagnálás után 1957-ben bekövetkezett, az 1959—1960-as években is folytatódott. Harminc körül van azoknak az épületeknek a száma, amelyekben jelentős építészeti munka fejeződött be e két évben. Sajnos, nem mondhatjuk azt, hogy ezek az épületek most már mind teljesen befejezettek. Sok van köztük olyan, amelynek csak homlokzatát vagy csak belsejét, vagy ennek egy részét állították helyre. Joggal vetődhet fel a kérdés: vajon miért? így, mielőtt rátérnénk egyes műemléki helyreállítások ismertetésére, talán nem lesz hiábavaló vázlatosan feleleveníteni a Várnegyed háború utáni építéstörténetének néhány főbb momentumát. Ezáltal feleletet kaphatunk arra, miért olyan széttagolt még a legutóbbi évek építési tevékenysége is, és miért olyan nehéz a teljes épülethelyreállításokra rátérni - amikor pedig mindenki egyetért abban, hogy mind műemléki, mind gazdasági szempontból ez volna az egyedüli helyes módszer. A felszabadulás után az illetékesek világosan látták a Várnegyed helyreállításával kapcsolatos feladatokat: el kell takarítani a törmeléket, a romok állagát meg kell óvni, és aztán módszeresen, kell hozzákezdeni az újjáépítéshez, felhasználva a pusztulás adta lehetőséget az újonnan előkerült építészeti értékek bemutatására és a Várnegyed eredeti léptékének visszaállítására. A kiindulási adottságok műemléki szempontból kedvezőek. Jóformán az összes oda nem illő ház olyan romos, hogy lebontható, a műemlékházak pedig annyira, hogy helyreállításuk legtöbb esetben még lehetséges. A romok nagy része egyúttal életveszélyes is; és tudva azt, hogy egy autentikus helyreállítás utolsó lehetősége semmisül meg, ezeket a maradványokat az azonnali felépítéshez szükséges anyagiak hiányában le kell bontani. A törmelékmentesítés 1947-re lényegében befejeződik. A vertikális kontúrból kiugró emeletsorok nagy száma kerül lebontásra. Egyetlen évben 40 romos épületet hoznak tető alá. A faragott köveket, értékes vasveretekét megőrzésre félreteszik. Elkészül néhány helyreállítás is. Mégis, hány olyan részlet kerül feleslegesen a Vérmezőre feltöltésnek, amely a későbbi helyreállítási munkában pótolhatatlanul hiányzik?! Aztán a kivitelezés szinte teljesen leáll. Az állagmegóvások megszűnnek. Az állagunkban már nem veszélyes, megóvandó épületrészek felesleges bontások áldozataivá válnak, vagy az idő végez velük. A nagy munkával és körültekintéssel összeállított helyreállítási ütemtervek használhatatlanokká válnak. Az előkészítés munkáját végző tudományos kutatócsoportot szélnek eresztik. A tervezők komoly feladatok hiányában másfelé orientálódnak. A megőrzésre átadott kövek nagy része falazó kő lesz a mélypincéknél. Az értékes rácsok, korlátok, vasalások java a fémgyűjtők zsákmánya. A KÖZTI vári irodájában ilyen körülmények között is folyik a munka. A tervezőiroda szinte önmaga által teremtett hatáskörrel be tudott tölteni bizonyos szervező és irányító szerepet. Folyik némi tervezés is. E tekintetben legjelentősebb a Várnegyed rendezési tervének több tervezőiroda közreműködésével készült dokumentációja. Ezenkívül egymásután látnak napvilágot a gyűjtött adatokon alapuló jelentések a Várnegyed épületállományának helyzetéről; ezek nyomán javaslatok születnek, amelyek mind számot vetnek az anyagi lehetőségek korlátozásával, s ennek tudatában vetik fel az életveszély elhárításra és a Várnegyed külső megjelenésének javítására vonatkozó elképzeléseket. Éppen ezek a jelentések és javaslatok voltak azok, amelyek az 1957-ben erős ütemben megindult építkezések programjára erős befolyással voltak. Nézzünk meg röviden kettőt közülük. Egy 1954 augusztusában kelt feljegyzés megállapítja, hogy addig az épületek mintegy 10%-a került teljes helyreállításra államköltségen, míg a magánosok főleg egyes lakások helyreállítására szorítkoztak. Ez utóbbi tevékenység több kárt okozott, mint hasznot, mert a szórványos és gyakran csak szükségmegoldásnak tekinthető építkezések nagyon megnehezítik a házak alaprajzi lag és műemlékileg kielégítő későbbi teljes helyreállítását. Ugyanez a jelentés beszámol arról, hogy 54 lakás fafödémét kellett aládúcolni. Megállapítja, hogy a Várnegyed területén kb. 40 ezer m

2 fafödém van, és ennek mintegy 3/4 része padlásfödém. A csapadók elleni védetlenség a részben még fennálló műemléki maradványokat veszélyezteti elsősorban, de a rossz tetők miatt beáznak a lakások is, és tovább romlanak a fafödémek. A hiányzó ereszcsatornák, az üres telkek rendezetlensége, a nagyon sok helyen törött szennyvízcsatornák nedvessé teszik a csatlakozó épületek földszintjét, és a mélypincébe befolyó víz is sok gondot okoz.