Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Détshy Mihály – Kozák Károly: Az egri várban álló gótikus palota helyreállítása

már ekkor megosztják az ezzel nyugatról szomszédos nagy, boltozatos helyiséget. A földszinti árkádos folyosó nyugati végén nyíló átjárást feltehetőleg még 1596 előtt falazzák be, és faliszekrény (armarium, riscus, abax) céljára alakítanak ki a befalazásban fülkét. A lépcső, illetve pihenője alatti bolt bejáratát az udvarról, délről adják; talán néhányfokos lépcsőlejáratának maradványa az I. sz. pillér falnyelve mellett talált két lépcsőfok. A pince feletti, földszinti, szélső nyugati, újabb helyiség bejárata ebből vagy a folyosóból, esetleg nyugatról, a Tömlöc-bástya felől nyílhatott. A pincelejáratot itt valószínűleg csak a XVIII. században alakították ki, miután a Tömlőc-bástyát betöltik és a reneszánszkeretes pinceajtó megközelíthetetlenné válik. A török hódoltság 91 éve alatt végzett építkezéseknek az épületen kétségtelen nyomát nem találtuk. Feltételezhetjük, hogy csak karbantartási munkák készültek, és a speciális török igényeket kiszolgáló átalakítások (pl. fürdőhelyiség létesítése) folytak. Török építkezés nyomainak vélhetjük a helyenként feltárt, állati szőrrel kevert habarcsból készült vakolat maradványokat. A visszafoglalás utáni építkezésre azokból a változásokból következtethetünk, amelyek az eddig tárgyalt kiépítés és az 1775-ből fennmaradt alaprajz között mutatkoznak. Feltételezhetjük, hogy az emelet északi részének teljes beépítése 1701-ig már megtörtént, mert az 1701-ben készült felmérés alapján rajzolt 1711. évi, Zinzendorff várparancsnok által aláírt váralaprajzon már ennek megfelelő kontúrokkal jelölik az épületet. A korabeli jelentésekből ismert, 1694. április havi nagymérvű falomlás helvét nem tudjuk megállapítani. A jelentés szerint az épület elülső fala 20 öl hosszúságban dőlt le, így tehát a mintegy 50 m hosszú épület csaknem egész emeleti homlokzata megsemmisült volna, aminek nem látjuk sem a homlokfalon, sem — a jelentés szerint szintén megsérült — földszint feletti boltozatokon nyomát. Omlást csak a pince feletti, nyugati, földszinti helyiség boltozatának északi részénél tapasztaltunk, de ezt nem állították helyre, hanem a helyiség beomlott részét betöltötték. A feltárás nyomán azonban úgy látszik, hogy a helyiséget a XVIII. század első felében még használták. A beomlott helyiségrész elfalazásának belső oldalán a habarcsban barokk profilozású ajtószárnyak lenyomatát találtuk; ezekkel a fal megépítése előtt a beomlott törmeléket elrekesztették. Feltételezhető még, hogy a beomlás az épület 1775 után lebontott keleti részén következett be. Ez azonban 1775-ben, ha tető nélkül is, de még szilárdan áll. Hiányzik viszont már az 1711. évi alaprajzon a gótikus árkádos folyosónak az épület mai keleti végén túlnyúló szakasza, amelyet az 1568. és 1572. évi alapi-ajzok ábrázolnak, továbbá a folyosó nyugati vége előtt állott szabad lépcső. Feltételezzük továbbá, hogy a folyosó feletti, emeleti, előtetős vagy boltozott tornác sem áll már ebben az időben. Az omlás esetleg a hiányzó öldszinti és emeleti folyosószakaszokon következett be, bár itt a jelentésben említett károk (például a várparancsnoki ebédlő- és konyhafelszerelés pusztulása) aligha képzelhetők el. Az 1775. évi emeleti alaprajzon ábrázolt állapot valószínűleg már Butler várparancsnoksága alatt, a XVII. század utolsó évtizedében kialakult. Ez a földszinten nem jelentett lényeges változásokat. Feltehető, hogy a földszinti árkádos folyosó egyes árkádnyílásait már ebben az időben befalazták. Az emeletre miután a gótikus szabad lépcső már nincs meg — a folyosó 9 —11. sz. boltszakaszában épült, lapos dongaboltozattal gyámolított falépcső vezetett. E boltszakaszokban és bizonyára a szomszédos 12 14. sz. boltszakaszokban is a keresztboltozat ekkor már hiányzott, az árkádnyílásokat pedig befalazták; a lépcsőt gyámolító boltozat e befalazásra támaszkodott. Az emeleti folyosó helyén az 1775. és 1776. évi metszetek szerint faoszlopos tornác van. Az emelet belmagassága a metszet szerint 1 l

/

2 öl, kb. 3,00 m, lényegesen kisebb, mint a középkorban. E belmagasságnak felel meg az északi határfalon a +8,70 szinten talált egykori falkorona. Az épület nyugati végén a Tömlöc-bástya szintjét csaknem az emeleti padlószintig töltötték fel, ezzel kapcsolatban elkészült a mai helyén az új pincelejárat, az 1776. évi részletrajzon látható alakban. 1775 és 1783 között az épület lefedetlen keleti részét valószínűleg már lebontják, mert ennek helyiségeit az 1783. évi becslési protokollum nem említi. Meghagyhatták e rész földszinti helyiségeit, közöttük a négylovas istállót. A bontás nyomán építették a mai emeleti keleti végfalat. 1783 után a püspökség további átépítéseket végeztet. Az 1790 körüli börtönalaprajzok szerint a gótikus folyosóból már csak annyi áll, amennyit 1957-ben találtunk. A korábbi lépcső helyett már a folyosó lebontott keleti vége helyén van a feljárat az emeletre, ahogy azt az 1845 körül készült akvarell is mutatja. A folyosóban az addig talán még használatban levő szemöldökgyámos, gótikus ajtókat börtönajtókká szűkítik be. A földszinti keskeny, folyosószerű helyiséget közfallal két részre osztják, a börtönhelyiségekben kialakítják a latrinafülkéket. Az emeleti magtár kialakításával kapcsolatban a folyosó feletti tornácot lebontják, a folyosót féltetővel fedik le, a déli és északi homlokzat ablakait kis, fekvő téglalap alakú, kőkeretes magtárablakokká alakítják át. Ezen munkálatok eredményét láthatjuk az 1845 körüli akvarellen, és a munkálatok nyomait megtaláltuk a feltárásnál. Az emeleten a magtár, majd a kaszárnya igényeinek megfelelő további átalakításokat végeztek/ Az 1775. évi alaprajzzal összehasonlítva az 1957. évi állapotot, az újabb beépítéseket világosan meg lehetett határozni. Ezek az átépítések a középkori és XVI. századi reneszánsz részekben ugyan sok kárt okoztak, de szerencsére nem voltak annyira gyökeresek, hogy a palota XV-XVI. századi arculatát jóvátehetetlenül tönkretették volna.