Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Détshy Mihály – Kozák Károly: Az egri várban álló gótikus palota helyreállítása

a nyolcszöghöz. Az alsó kövek a folyosó feltárás előtti padlószintje alatt 35—50 cm mélyen, átlag 66 cm élméretű, négyzetes, kb. 25—40 cm magas kőtömbökön feküdtek fel, amelyek átlag 1,00—1,20 m élméretű, közel négyzetes, kőből falazott egyenkénti alapokon álltak. A feltárt XI. sz. pilléralapon a pillér a középtengelytől kelet felé eltolódva helyezkedett el; a XII—XV. sz. pillérek pedig pilléralapjuk nyugati szélére kitolódtak. A pillérek tengelytávolsága az I—II. és a XI—XII. sz. pillérközök kivételével kb. 2,35 m, kb. azonos a folyosó belső szélességével; így a folyosó feletti keresztboltozatok négyzetes alaprajzúak. A XI—-XII. sz. pillérköz tengelytávolsága 2,17 m; ennek következménye a XII—XV. sz. pillérek eltolódása alapjukon. A pilléreken nyugvó csúcsíves árkádok köríveinek középpontja a pillérek középtengelyében, az átlag +2,00 m magasan elhelyezkedő vállnál van. Az ívkövek keresztmetszete kívül — a pillérek nyolcszögoldalát folytatva — lesarkított, belül derékszögű, a pillérek belső, átlós, nyolcszögoldalához — az I, II, III, IX. és X. sz. pillér kivételével — homorú íves átmenettel csatlakozva. A IX. és X. sz. pillérnél az átmenetet finoman metszett saroklevelek alkotják. A X. sz. pillér alsó átmeneti prizmáinak — a többi pillér-prizma kb. 70°-os hajlásszögétől elütő — 45°-os hajlásszögével és keményebb, barnás kőanyagával is eltér a többi pillértől. A HT. sz. pilléren a felső átmenetet csúcsukra állított félkúpok adják. Az I. és II. sz. pillérről később szólunk. A pillérek legfelső köve alkotja az árkádívek vállát. Belső oldalukon indulnak konzol nélkül, alsó csúcsból szétfutva a keresztboltozatok bordái is. Csupán a már említett X. sz. pillér sérült bordaindításánál sejthetünk konzolszerű kialakítást. A boltozati bordák további két, még a falba bekötött indít()kövét az árkádok ívkövei fogják közre. A feltárt, siroki andezittufából faragott pillérek különböző mértékben, de nagyrészt erősen sérültek voltak. A kövek részben elkormozódott felületéből, vöröses elszíneződéséből és roncsolódásából tűz okozta rongálódásokra is következtethetünk. A külső oldalakon és különösen a lábazatoknál a kőfajtára jellemző fagykárok, leveles leválás és réteges hasadozottság mutatkozott. A feltárás előtt is szabadon álló pilléreknél vakolatuk leverésekor XIX. századi, AEA (Archiepiscopus Agriensis) jelzésű téglákból készült laptégla köpenyezést találtunk, a 8—12 cm mélyen lefaragott pillérdobokon. A váll- és ívkövek kevésbé rongálódtak, bár egyes árkádok homlokoldalán réteges lefagyás, illetve égés okozta lehámlás tapasztalható. Az ép felületek erősen füstösek, egyes íveken vörös színű középkori szegélyfestés nyomai láthatók. Az ívek között a homlokfelületeken, csaknem a záradék vonaláig, faragott kváderkövek láthatók, nem szabályos kiosztásban; fölöttük faragatlan terméskő falazat, amelyet az újabb kori tető gerendája alatti kiegyenlítő téglasor zárt. A folyosó nyugati végét 85 cm széles, az árkádíveknél alacsonyabb, csúcsíves hevederívvel át12. kép. A IX. sz. folyosói pillér fejezete 13. kép. Feltárt folyosói pillér helyreállítás előtt