Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Jelentések - Entz Géza: Műemléki albizottságok és egyházművészeti tanácsok működése

tek a födémek, és befejeződött a külső-belső tatarozás. Nyîribronyban a volt Jármy-kúria műemlék-helyreállítása az árkádos tornát; kiszabadításával befejeződött. A Hortobágyon a csárdaépületet a Felügyelőség teljesen felújította és korszerűsítette, Nagykereki várkastélyában helyreállításokat végzett. Gyulán elkészült a vár külső homlokzatainak, védőpártázatainak, belső helyiségeinek, valamint a padlók, ablakok, kandallók helyreállítása, az udvar kőburkolata, a torony lépcsője, a támpillérek lefedése és a közöttük vezető folyosó, az északkeleti romos sarokrész kiegészítése. A várat övező terep szintjét az eredetit megközelítő mélységre süllyesztették. A belsővárat övező derékvár falait konzerválták. Szegeden a vármaradványok múzeumi felhasználásához az Országos Műemléki Felügyelőség új ablakokat készített. Ugyané városban elvégeztük a gör. kel. templom tatarozását is. Gerő László MŰEMLÉKI ALBIZOTTSÁGOK ÉS EGYHÁZMŰVÉSZETI TANÁCSOK MŰKÖDÉSE A szocialista műemlékvédelem különös gondot fordít a társadalom minél szélesebb körű bekapcsolására is. Igen lényeges, hogy a műemléki munkák a nép egésze számára láthatók és értékelhetők legyenek. A történeti tudat, a művészeti műveltség elmélyítése a dolgozók minden rétegében: a műemlékvédelem elsőrendű tanító és nevelő feladatai közé tartozik. A téirsadalmat azonban a műemlékvédelem cselekvő részesévé is kell tenni. E célt szolgálják azok a társadalmi szervezetek, amelyeknek hálózata — legalábbis nagyjából — eddig kiépült. A Sopronból 1950-ben elindult mozgalom — műemléki albizottságoknak mint a tanácsok mellett működő helyi szaktanácsadó, javaslattevő és ellenőrző szerveknek létesítése — fokozatosan mind nagyobb mértékű lett, és az 1959. 1960-as évek folyamán országos méreteket öltött. 1961-ben 14 megyében, 20 városban, 5 járásban és 3 községben tudunk műemléki albizottságról. E fontos hivatást betöltő szervezet hálózata tehát egyre sűrűsödik, s kisebb városokba, járásokba és községekbe is behatol.Amennyire örvendetes e tény, annyira szükséges, hogy ezeknek a szakértőkből és lelkes érdeklődőkből álló testületeknek a munkája határozott célkitűzéssel, bizonyos egységes elvek és gyakorlat alapján folyjék. Az albizottságok ugyanis jelentős összekötő szerepet játszanak egyrészt a lakosság és a tanácsok, másrészt a tanácsok és az Országos Műemléki Felügyelőség között. Egyfajta központi irányításról tehát nem szabad lemondanunk, emellett azonban az albizottságoknak a helyi viszonyokból fakadó kezdeményezésre is lehetőséget kell nyújtanunk. E meggondolások késztették a Felügyelőséget arra, hogy — a Hazafias Népfront Országos Központjának hathatós támogatásával — 1959 elején az albizottságok képviselői számára kétnapos országos értekezletet tartson. A Népfront helyiségeiben megrendezett megbeszélésen mintegy 70 küldött vett részt. Az értekezlet első napján a Felügyelőség előadói értékelték az eddig végzett munkát, majd a jövőre vonatkozóan ismertették a Felügyelőség elvi és gyakorlati elképzelését. A második napon a küldöttekkel igen széleskörű és élénk eszmecsere fejlődött ki. Ennek során a felszólalók részletesen beszámoltak területük műemléki kérdéseiről és állást foglaltak a központi előadásokkal kapcsolatban. Több olyan vélemény hangzott el, hogy a legközelebbi megbeszélés színhelyéül valamelyik vidéki várost kellene kijelölni. A kétnapos tanácskozás eredményesen zárult. Ez a tény az albizottságoknak az értekezletet követő sokkal élénkebb tevékenységében is megnyilvánult. Üléseikről, vitáikról, állásfoglalásaikról a Felügyelőség az azelőttinél sokkal rendszeresebben és részletesebben értesült. Az albizottságok megbeszélésein a Felügyelc'Ssóg lehetőség szerint részt vett, s így mód nyílott a helyes együttműködés kialakítására. Az 1959 decemberében rendezett és műemlékvédelmünk tíz évét bemutató kiállítás újabb jó alkalmat adott ez albizottságok munkájának elmélyítésére. A kiállítás fénykép- és rajzanyaga egy részét 1960-ban az albizottságok rendelkezésére bocsátottuk •— helyi kiállítások céljára. Az albizottságok a szállításon kívül az összes többi kapcsolatos feladat ellátását vállalták. A Felügyelőség által bemutatásra átengedett tablókhoz mindenütt helyi tárgyi anyag is járult, amely a kiállításokat élénkebbé, teljesebbé tette. így nyílt meg általában egyhónapos időszakra műemlékvédelmi kiállítás Egerben, Esztergomban, Kőszegen, Sopronban, Szegeden és Székesfehérváron. A kiállítások mindenütt élénk visszhangra találtak mind a tanácsok, mind a helyi intézmények, mind a lakosság körében. Róluk a sajtó--is részletesen megemlékezett. Külön ki kell emelnünk a Pedagógiai Főiskola dísztermében igen gazdag anyaggal kiegészített, körültekintéssel és finom ízléssel rendezett egri kiállítást, melvnek több. mint 10 000 látogatója volt. Egyházi műemlékeink tekintetében a műemléki albizottságokhoz hasonló hivatást töltenek be az egyházművészeti tanácsok. Ezek iijraalakulása 1957-től történt. Míg a református és evangélikus egyházak egyetlen országos központot alakítottak ki, addig a katolikusok egyházmegyénként szervezkedtek. Az egyházművészeti tanácsok képviselőit ugyancsak 1959 elején hívta össze a Felügyelőség a teendők megtárgyalására. A tanácskozás az Állami Egyházügyi Hivatal képviselőinek jelenlétében és aktív részvételével folyt le. A bevezető előadás a legfőbb feladatokat vázolta. Ezek: az egyházművészeti tanács területén levő műemléki értékű templomok és egyházi épületek védelmének biztosítása, a rajtuk végzendő munkák előzetes szakmai bírálata, ezzel kapcsolatban javaslat készítése az Országos Műemléki Felügyelőség számára, a műemlékek megbecsülésének és helyes értékelésének saját hatáskörben történő tudatosítása; művészi becsű berendezési és felszerelési tárgyak helyes megóvása és fenntartása, végül mindezen ügyekbem a Felügyelőséggel való szoros kapcsolat kiépítése. E kérdéseket az értekezleten résztvevő mintegy 20 küldött behatóan megtárgyalta és a működés alapjául elfogadta. Az egyházművészeti tanácsok tevékenysége még a kezdet nehézségeivel küzd, bizonyos keretek azonban már kialakultak, és remélhető, hogy a református egyházhoz hasonlóan a többi egyház is megtalálja az aktív együttműködés lehetőségeit. Az 195Í) ós 1900-as év a műemlékvédelem ismertetett társadalmi szervezeteinek alakulásában, működésének meghatározásában és kifejtésében lényeges eredményeket hozott. Kétségtelen azonban, hogy működésük teljes értékűvé válásától még messze vagyunk. A Felügyelőségnek újabb erőfeszítéseket kell tennie, hogy az együttes munka — műemlékeink megőrzése ós a mai életbe vak) helyes beillesztése terén — rendszeressé és kicsiszolttá válhassék. E>itz Géza