Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Barcza Géza: Szocialista országok műemléki törvényei

zik, hogy jogszabályaikban a tulajdonviszonyok megváltozása tükröződik. A viszonylag kis jelentőségűvé törpült magántulajdonra vonatkozóan a polgári törvénykönyv alapvető szabályként rögzíti le, hogy ,,a magántulajdon a köz érdekét nem sértheti". Ennek jogi vetületei a műemléki törvényekben is megtalálhatók. Míg a kapitalista Magyarországon az 1881. évi műemléki törvény alapján alig félszáz épület volt műemlékké nyilvánítva s a törvény mégsem tette lehetővé minden esetben a magántulajdonban levő műemlékek lebontásának, elpusztításának megakadályozását, mivel a műemlékek védelmére jelentéktelenül kis összeg állt rendelkezésre —, addig ma a szocialista szellemű műemléki törvény — a megváltozott tulajdonviszonyok mellett — lehetővé teszi mintegy tízezer műemléki és műemlék jellegű épület korszerű védelmének megszervezését, továbbá a szükséges anyagi eszközök rendelkezésre bocsátását és a megfelelő szervezet fenntartását. A szocialista államokban a műemlékvédelem a dolgozó nép ügyévé vált. E tekintetben a fejlődés kiindulópontjának a szocialista műemléki törvények megalkotását tekinthetjük. A műemléki törvények egyik legfontosabb része a műemlék fogalmának meghatározása. A különböző szocialista államok műemléki törvényei nem azonos módon határozzák meg a műemlék fogalmát, lényegileg azonban mindegyikre jellemző, hogy minden kulturális emléket, amelynek tudományos, történelmi vagy művészeti jelentősége van, az állam védelme alatt állónak nyilvánít. A szovjet műemléki törvény állami védelem alatt állónak minősíti az építészeti, képzőművészeti, régészeti, valamint a történelmi emlékeket. Történelmi emlékeknek tekinti a törvény a Szovjetunió népei életének fontoeabbtörténelmi eseményeivel, a forradalmi mozgalommal, a Nagy Honvédő Háborúval, a szocializmus építésével kapcsolatban álló emlékeket. A bolgár műemléki törvény minden kulturális emléket, amely a Bolgár Népköztársaság területén található és tudományos, történelmi vagy művészeti jelentőséggel bír, össznépi tulajdonban állónak nyilvánít. Az ilyen emlék az állam védelme alatt áll. A bolgár műemléki törvény a műemlékek két nagy kategóriáját különbözteti meg, éspedig az elmozdítható (ingó) emlékeikét és az elmozdíthatatlan (ingatlan) emlékekét. A kulturális emlékeket az építészeti, régészeti, képzőművészeti, történelmi és néprajzi emlékek kategóriájába sorolja. A törvény az építészeti emlékek közé sorolja az olyan elmozdítható emlékeket is, mint pl. a modellek, építészeti díszek, rajzok, festmények, tervek stb. Történelmi emlékeknek tekinti azokat az építményeket, tárgyakat, bizonyító) okiratokat, természeti tárgyakat is, amelyek a bolgár nép életének, történelmi fontosságú eseményeinek bizonyítékai, amelyek politikai harcaira, forradalmaira, a kapitalista és fasiszta iga alól való felszabadulására emlékeztetnek, vagy amelyek a honvédő háborúval, a szocialista építéssel kapcsolatosak. Néprajzi emléknek tekinti a nemzet életének, életkörülményeinek és szokásainak néprajz-történelmi anyagát. A román műemléki törvény azokat a javakat tekinti műemlékeknek, amelyek különleges régészeti, történeti, építészeti, művészeti jelentőséggel bírnak és anyagi, tárgyi bizonyítékokat képviselnek a kulturális fejlődésre vagy egyéb fontos események kibontakozására vonatkozóan. A törvény a műemlékek négy kategóriáját sorolja fel, éspedig a régészeti, az építészeti, a képzőművészeti és a történeti műemlékekét. Régészeti műemlékeknek tekinti mindazokat az emlékeket, amelyek ásatás útján kerültek elő; azonfelül azokat a területeket is, ahol az emlékek előkerültek. Az építészeti műemlékekhez sorolja az építményen felül a környezetet is, valamint az épülettel kapcsolatos festészeti és szobrászati alkotásokat. A képzőművészeti műemlékek közé sorolja mindazokat a képzőművészeti alkotásokat, amelyek nem kapcsolatosak valamely épülettel, tehát nem épülettartozékok. A történelmi műemlékek kategóriáját a törvény a neves személyekkel, nevezetes eseményekkel és a technika fejlődésével kapcsolatos emlékekben határozza meg. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság műemléki törvénye műemléknek minősíti az olyan kulturális javakat, amelyek a társadalmi fejlődésnek, a társadalom művészetének, technikájának, tudományának, a nép munkájának és életének emlékei; annak tekinti az olyan összefüggő települések és építészeti emlékek csoportjait is, amelyek történelmi környezetet alkotnak, továbbá a történelem és a kulturális élet jelentős személyiségeivel és eseményeivel kapcsolatos emlékeket. A csehszlovák műemléki törvény műemléknek tekinti a kulturális javaknak és dolgoknak bizonyos egységbe tartozó csoportját is, ha ezek közül egyesek nem is tekinthetők műemléknek. A csehszlovák műemléki törvény a műemlékek védelmének fokozása érdekében lerögzíti, hogy kétség esetén a vitatott építmény az illetékes szerv döntéséig műemléknek tekintendő. Lényegileg ugyanezt fejezi ki az a meghatározás is, amely szerint az olyan műemlékek is védettek, amelyek a műemlékjegyzékben nem szerepelnek. Ez a jogszabályi rendelkezés teszi lehetővé, hogy a hatósági szervek a műemlékké nyilvánításig is gondoskodni tudnak a kulturális emlék megmentéséről. A csehszlovák műemléki törvényben a szokásos műemléki kategóriákon kívül három műemléki kategória ismeretes. Az első kategóriába tartoznak és fokozott védelemben részesítendők a nemzet kulturális vagyonának kimagaskSan legértékesebb műemlékei, s ezeket a törvény a „nemzeti műemlékek" közé sorolja. A második műemléki kategória a „műemlékrezervációk" kategóriája; ebbe az ingatlan műemlékeknek olyan csoportjai tartoznak, amelyek a maguk környezetében egységet alkotnak s ezért egységesen védendők. A törvény a harmadik kategóriába a „védett zónákat" (övezeteket) sorolja. A német műemléki törvény a nép kulturális fejlődése, a néptömegek alkotó ereje mindazon