Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Voit Pál: Az egri extrinitárius templom

AZ EGRI EXTRINITÁRIUS TEMPLOM A városba érkező utast — az egykori Hatvani kapu térsége fölötti magaslaton — valamely sohasem kész, mindig épülő, majd ismét pusztuló építmény különös látványa fogadta: az egri ,, Rossz te mplo m ". Neve Eger népének ajkán született, hangzása csúfondáros, de jellemző az épületre. A név az építmény sorsát, állapotát, szerepét, szerencsétlen történetét is tükrözi. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1958-ban megtiltotta a műemléki templom lebontását, és ugyanakkor előkészületeket tett annak helyreállítására. A tetőzet és a templombelső helyreállítása 1961-ig befejeződött. A Felügyelőség az egri „Rossztemplom" helyreállításával Magyarország egyik nemzetközi viszonylatban is számottevő — s úgyszólván teljesen ismeretlen — barokk belső terét mentette meg a végső pusztulástól. Az épület új, korszerű — társadalmunk számára hasznos — szerepet kapott. A templom mellett még a közelmúltban is ott állott a hajdani kolostor, Eger népnyelvén a ,,Rossztemplom-kaszárnya". Nagy kár, hogy ezt a városképileg és művészettörténetileg is jelentős együttest megbontották és az egykori kolostorépület háborús sérülésektől sokat szenvedett falait feláldozták a bontócsákány pusztításának. A hajdan szerves egységet alkotó építményt a trinitárius rend 1784-ben bekövetkezett feloszlatása óta a hivatalos iratok „Extrinitarium Conventus Agriensis" vagy „Extrinitariorum Claustri" néven emlegetik. Viszont a rend közvetlen spanyol eredetére, öltözékére a szintén egykorú „Weissspaniger" elnevezés utal. A szerzetesek ugyanis nagy vörös és kék kereszttel megjelölt fehér csuhát viseltek.

1 A fogolyszabadítással, azaz rabváltással foglalkozó szerzetesrend középkori eredetű, és szoros kapcsolatban állott a kereszteshadjáratokat kísérő emberbaráti tevékenységgel. Bécsben csak igen későn, 1688-ban, a töröktől dúlt Magyarországon, Haván, 1693-ban alapították az első kolostort, n. Rákóczi Ferenc 1694-ben telepítette a sárospataki trinitárius rendházat. 1697-ben Pozsonyban, 1712-ben Nagyszombatban, 1714-ben Komáromban, 1716-ban Gyulafehérvárott, 1717ben Egerben, végül 1738-ban Óbudán (Kiscell) és Makkosmárián (Budakeszi) létesültek trinitárius konventek.

2 I A trinitáriusok 1717-ben telepedtek le Egerben. Erdődy Gábor püspök még márciusban Bécsben közölte a rend generálisával, hogy teljesíteni óhajtja elődje, Telekesy István egri püspök fogadalmát — amelyet az a pestis idején tett — és a trinitáriusokat Egerben meg akarja telepíteni. 1717. május 22-én megérkeztek a szerzetesek, szám szerint öten. A püspök a szerzetesrendek fejei, papsága és a város vezetősége előtt kihirdette elhatározását. Két templomot ajánlott fel számukra: a török eredetű, alacsony és nedves Szent József-templomot vagy a városon kívül álló Szentháromságkápolnát.

3 Az utóbbihoz különféle alapítványok kapcsolódtak. A jámbor szerzetesek ezt választották, talán a szent trininitás iránti tiszteletük, vagy éppen a csinos alapítványok miatt. Királyi megerősítésüket 1718. augusztus 5-én nyerték el. A szóban forgó kápolna és temető a mai Gárdonyi Géza Színház fölötti térségen, az Arany János utca elágazásánál állott. Az 1709. évi pestis idején, midőn rémület lett úrrá a városon, az egriek fogadalomból kezdték építeni e kápolnát, 1712-ben Telekesy fejeztette azt be. Ugyanő ebből az alkalomból 240 forintos alapítványt tett a Szentháromság-kápolna fenntartására.

4 A templomocska külső megjelenésére eddig egyetlen, de igen fontos adat, hogy Telekesy a kápolnára három tornyocskát s ugyanannyi harangot helyeztetett. Két oltárát ő, a harmadikat — magát a főoltárt — testvére, Telekesy Pál emeltette.

5 E leírásból következik, hogy a templom a hazánkban elég ritka háromszög alaprajzú típushoz tartozhatott; vagy ha nem is, de külső képe a trinitás gondolatát fejezte ki. Feltehető, hogy három oltárát és harangját az Atya, Fiú és Szentlélek tiszteletére szentelték. A kápolna elbontására csak 1771-ben került sor, akkor, amikor a kápolna mellett fekvő temetőt is megszüntették.

6 A temetőben sok pestisest földeltek el, s ezért már 1719-ben a helyszínen megjelent — az építészetben igen jártas — Zinzendorff Ferdinánd várkapitány ellenezte a sírok bolygatását, illetve azt, hogy a trinitáriusok e helyen építsék fel kolostorukat. A rendház létesítéséről keveset tudunk. Az építésre kijelölt hely „kedvesnek és vonzónak tűnt, mert a vártól elég messze, a városhoz mégis elég közel volt, s a magányos domb fennsíkja alkalmas-