Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Tóth János: Népi műemlékek vizsgálata

210. kép. Kui'sumlia (Jugoszlávia). Nyitott délszláv tornác, „dokszat" (Djordje Petrovic alapján) ország északi és keleti részén a lakókonyhás, középen és délen a lakóelőteres típus kialakítása kezdődött el. A típus-megállapítás más vonatkozásban is szükséges. Bátky a típusokat a tüzelőberendezések 211, kép. Nemesvita (Veszprém m.). Népi építőmester háza alapján állapította meg. Nem vizsgálta a ház alaprajzi és a háztető formai típusait. Az eddigi kutatásokból már most látható, milyen sokrétű eredményt hozhat egy kibővített típus-vizsgálat. (Alaprajz szerint: egy végbe épített, hajlított, három oldalon kerített, teljesen kerített ház; tornác szerint: elotornác, utcai elotornác, hosszanti tornác, három oldalt körítő tornác, lopott tornác; menetek szerint: két menetű, hárommenetű ház; a háztető-alak szerint: oromfalas, kontyos, felső vagy alsó csonka kontyos, hosszú csonka kontyos — hosszú és rövid csonka kontyos — házalak; utcaképi szempontból: fésűs, fűrészfogas, utcai előtornácos fésűs, utcai előtornácos — kódisállásos — ház, utcai nyeregtetős, oromfalas, utcai nyeregtetős kontyos ház stb.) Az északi magyar — palóc — ház kürtös és sípos kemencéi egyre fogynak, utolsó óráikat élik, ezért különösen fontos a velük való foglalkozás. Hasonló probléma a Felső-Tisza vidéki (északkeleti) magyar ház tüzelőberendezésének további vizsgálata is. A volt Bereg megyei falvakban e tüzelőberendezésnek már csak a nyoma található meg. Egészen bizonyos, hogy a kárpátukrajnai falvakban több ilyen kandallós — „falikemen-