Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Rozványiné Tombor Ilona: A személyi templom

A NESZMÉLYI TEMPLOM Neszmély református temploma mai megítélésünk szerint elsőrendű műemlék. Az épület sorsa annyira tipikus, annyira egyezik középkori falusi templomaink sorsával, hogy építéstörténetét és részleges elpusztításának történetét érdemes figyelemmel kísérnünk. Ugyanekkor olyan egyedi sajátságokkal is rendelkezik, amelyek megkülönböztetik Komárom megye hasonló, gótikus eredetű templomaitól. Mintegy 40 évvel ezelőtt, amikor még több értékes építészeti részlete megmenthető lett volna, másként értékelték. Fritz Oszkár műépítész 1921ben megvizsgálja az épületet, és jelentésében ezt mondja: „Műemléki értéke igen csekély. . Z'

1 A XIX. század végén nem egy olyan épületünket nyilvánították csekély értékűnek, amelyet ma elsőrendű műemlékként becsülünk. Ez a szemlélet él tovább az idézett 1921. évi jelentésben. Röviden: a provincializmus lekicsinylése. Mondhatnánk, hogy a Monarchia műemlékekben gazdagabb terület volt, mint mai hazánk és így — a gótika műveinél — mértékül vehették Kassát, Lőcsét, Bártfát, Kolozsvárt stb. De nemcsak ez lehet az oka megváltozott szemléletünknek. Már a Monarchia idején is akadtak kutatók, akik felismerték, hogy a falusi, a provinciális, a népi műalkotás mennyire jellemzője lehet egy vidék kulturális életének. Ma azonban a régészeti szemlélet felülkerekedett műemlékvédelmünkben, olyan értelemben, hogy egy-egy műalkotás értékelésénél annak formai szépségén túl megbecsüljük régiségi értékét és művelődéstörténeti jelentőségét is. Neszmély község a XIV—XV. században fontos vám- és révhely. Első okleveles említését 1235 körül találjuk „Nezmel" néven.

2 1341—42-ben „possessio Neezmel" és „villa Nezmel" néven szerepel. Weech unokája, Miklós comes birtokai közé tartozik.

3 1359-ben Neszmélyi Hanczkó birtoka. 1422-ben és 1460-ban a komáromi várhoz tartozott.

4 Gyulai Rudolf felvetette a Hédervári- és a Kanizsay-család birtoklásának kérdését. Azzal a megokolással, hogy azok a megyében birtokosok voltak és címerük sasszárnya, illetve szárnyas saslába Neszmély község pecsétjén is látható.

5 1500 körül a Porkoláb-család birtokában volt.

6 A templom épületén egyetlen birtokosának nyoma — címer, felirat — nem maradt, így a középkori családtörténeti kutatás nem nyújt számunkra sok adatot. Későbbi történeti adatok, leírások, sőt a szájhagyomány egybevetése mellett kell az épületről leolvasnunk történetét. Az országút mentén, kőfallal bekerített kertben áll. A kerítésfal szabálytalan alaprajzú, eredetileg bizonyára nagyjából ovális lehetett, azonban déli oldalán az országút szélesítése szorította mind beljebb, míg a fal teljesen egyenessé vált. Legutóbb 1954-ben vitték 1,60 m-rel beljebb a főútvonaltól. Északi oldala a környező beépítések folytán csak kis részében áll. Keleti és nyugati oldalain 1816-os évszámmal jelzett késő barokk, lapos törtíves, záróköves keretelésű kerítésajtók nyílnak. A nyugati falban három négyszögletes, lőrésszerű nyílás látható. Keleten, a templom szentélyénél, a kerítésajtó mellett bástyaszerű kiszögellés nyúlik ki a falsíkból, megközelítően fél-nyolcszög alakban. Rómer Flóris 1861. évi jegyzőkönyvében így írja le: „ . . . fallal körítve, melyen iőrézsek, római írások állítólag bevakolva ... a templomkerítés vége a szentélynél szintén octogon része." Másik leírása: „A templom fallal van kerítve, melyen Iőrézsek vannak alkalmazva, a szentélynél a fal szintén octogonnal végződik, melyet bástyának lehetne tekinteni."

7 Akkor még a falat talán részben vakolat borította, ma csak nyers terméskő falazást látunk, kavicsos habarccsal. Az említett lőrések láthatók, római feliratos kövek nem, de valószínűleg felhasználhattak ilyeneket is, magánál az épületnél. A keleti falrész oktogon alakú kiszögellése Sztehló Ottó 1912. évi felvételi rajzán lezárt térként mutatkozik. Melléje írva: „fedett". Ugyanekkor az országút menti hosszfal sarkán félkörös kiszögellés volt. A Sztehló által kiegészített alaprajz-részlet, ahol a kör alakhoz fél-nyolcszögű apszis forma és négyszögletes kisebb tér csatlakozik, Dümmerling Ödön megállapítása szerint csontház vagy kápolna nyomait mutatja. Nem tudjuk, mi célt szolgálhatott a kis térség lefedése, amelyről Rómer még nem tesz említést. Mindezt egybevetve, látszik, hogy a templom kerítőfala több volt egyszerű temetőfalnál: erődítés volt. A templom épülete keletéit, egyhajós, homlokzat előtt álló toronnyal, támpilléres szentéllyel. Anyaga terméskő és kváderkő. Mielőtt az épület mai állapotát leírnánk, idézzük ismét Rómert. Mint annyi más műemlékünket, ezt is ő írta le először szakszerűen, és vázlatos rajzokat is készített róla: „Neszmélyt a református