Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)
Tanulmányok - Mendele Ferenc: A pécselyi Öreghegy szőlőpincéi
házas Iyukpincék. — A pécselyi Öreghegy borpineéinek leírását a fenti típusok alapján kíséreljük meg. 8 M. r Márkus D., Balatonvidéki bejárati ajtók vizsgálata. Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem, Építészettörténeti Tanszék. Tudományos Diákkör. Kézirat. 1958, 12, 19—20. 9 Belényesi/ i. m. 24. 10 Holub i. m. 195, 198. (Hazai okmánytár. V. köt. 68, a Szeghy-cs. levt. alapján.) — Egy 1338. évi oklevél még közelebbi felvilágosítást ad, és a próshelyeket körülírja: ,,Az a hely, ahol a prés áll." Zalai oklevéltár. I. köt. 331. — Holub i. m. 195. 11 A tiprókádat ott is használják, ahol a bálványos — újabban a gyári fémorsós — préssel sajtolják a mustot. Préselés előtt zsákban megtiporják a szőlőt -— lijabban megdarálják —, hogy a présbe egész szem ne kerüljön. 12 Vargha L., Építkezés. A balatonkörnyék népművészete. Bp. 1943, 21. 13 Gyulafirátót tipróhelyes szőlőpincói is a XIX. század elején épülhettek, mert a II. József császár uralkodása idején készített térképeken a község szőlője még nem szerepel: Vajkai-Wagenhuber A., A parasztszőllőmívelés és bortermelés Veszprém megye déli részében. Néprajzi Értesítő XXX (1938) 25. A 6. sz. vázlatos alaprajz és a 8. sz. fénykép 1825-ben épült előereszes borpincét ábrázol. 14 A fényképen és rajzon látható empire jellegű, három szőlőfürtös, leveles-vesszős — esetleg évszámos •— vakolatdísz az Akaii, Balatonudvari, Örvényes környéki szőlőhegyeken terjedt el, és egészen jellegzetes helyi oromdíszítós. A szőlőfürtöt klasszicista jellegű lizénák keretezik, gyémánt metszésű abakuszból — párnafából •— induló félköríves lezárással. — Megjegyzendő, hogy az 1821-ben épült kisleshegyi szőlőpincc szobája előtt is eredetileg a felmért rompineóéhez hasonló oszlopos tornác volt. Ebből nyílt a hossztengelyben a présház, keresztben a szoba. A nyitott gádort csak később falazták be, és jelenleg ez az istálló. 15 Ugyanilyen alaprajzi fejlődós tételezhető fel a Vajkai által ismertetett [ Vajkai A., Présházak és pincéli a XVIII. századból a Balaton északi partján. Ethnográfia LXVII (1956) 73] vörösberónyi présházpineénól is. Itt is a dongaboltozatos, előereszes (1707-es évszám a belső ajtó szemöldökfáján), egyosztatú pince épült korábban, ós a később épült kőfalú présház 60—80 éve már teljesen rom. A régebbi kölkes-fazáras belső pincét használják még itt is. 16 Az 1644-ben épült gyenesdiási Dornyai-féle boronapincéhez pl. 1852-ben épült tömésfalból mennyezet nélküli, szabadtűzhelyes présház. A présházat 1922-ben lebontották, és a boronapinee elé ekkor lakóház épült, L.: Dornyai B., A balatonparti Gyenesdiás régi fapincéi. Néprajzi Értesítő XXXI (1939)' 52. 17 Belényesy i. m. 18—20. 18 Egy kisebb tájegység, egy szőlőhegy építési technikáját nemcsak a tágabb környezetben kialakult építési gyakorlat, a népi kismesterek hagyományos mesterségbeli tudása határozza meg, hanem döntően hat rá a rendelkezésükre álló, esetleg csak helyi építőanyag is. így pl. a Balaton-parti községek gazdái kivétel nélkül náddal, a pécselyiek, vászolyiak, mencshelyiek zsúppal fedték a borpineéiket. 19 A prés főfáján gyakran az építtető, esetleg a készítő nevét, esetleg nevének kezdőbetűit és az évszámot is feltüntetik. Werb Ferenc présén (Pécsely—Öreghegy. 17. sz. pince) ,,LON LEPOLT, ANO 1831-ik Tie 27 Sep.", Gyarmati Józsefén (Öregleshegy. 66. sz. pince) ,,1814 JK" szerepel. 20 Vincze legelőbb i. m. 88. 21 Entz 67., Gótikus udvarház Alsóörsön. Művészettörténeti Értesítő (1956) 2. sz. 130. 22 Az „udvar" és az oromfalas homlokzat közé eső sarokba kerül a sarokpad; ennek két szárnya közé a négyszögű, fiókos, lábvetős asztal. A faragott táblásszékek, az évszámos, intarziás falitéka (a 14. sz. szőlőpince sarokpadján ós falitékáján ,,1844 J L" olvasható) és az ágy egészíti ki a szoba berendezését. 23 Vajkai legutóbb i. m. 19. -*Entz i. m. 130. 25 Az 1770-ből való rompince a pécselyi üreghegy közel sík, legfelső részén áll. Talán a présházas lyukpincének nem megfelelő terepviszonyok tették szükségessé az ismertetett elrendezést. — A két egységből álló épületegyüttest Vajkai is ismerteti, és a vázlatos alaprajzi elrendezését is közli (legutóbb i. m. 47. ábra). Felhívja továbbá a figyelmet a feltűnően szép vésett betűkre, valamint a ma már lekopott, pirossal színezett ékítménycs díszítésre. A pince — véleménye szerint — eredetileg a veszprémi káptalané volt, és itt tartották a dézsmabort. 26 A 29. sz. pince 1781-ben épült. A prósházas lyukpincéről Vajkai fényképet és alaprajzi vázlatot is közöl (legutóbb i. m. 41, 46. ábra). A fényképen még lépcső vezet a gádorra. 27 A boronapinee elnevezést ma is használják több helyen — írja Vajkai-Wagenhuber (i. m. 28). Ezen azonban nem a sövény falú pincét értik, nem is a boronafákból épített falat, hanem olyan föld feletti pinceépületet, amelynek vastag famennyezete van. Dornyai (i. m. 50) ezt az elnevezést tévesnek mondja, Véleményünk szerint a Vajkai által használt boronapinee elnevezés •— ha az általános szóhasználattal nem is egyezik meg -— helyes, mert ezt a Balaton környékén több helyen a kőfalú, tölgyfagerendás mennyezetű szőlőpince esetében is használják. ú Entz i. m. 131. DIE WEINKELLER AM BERG ÖREGHEGY VON PÉCSELY Die ethnographische Fachliteratur führt die Gebäude der Weinberge — in erster Linie auf die bisherigen Forschungen von István Vince gegründet — hinsichtlich der geschichtlichen, regionalen und Produktionsbeziehungen «lieser Keller, aid' zwei Grundtypen zurück, aus deren Weiterentwicklung sich ihre sehr verschiedenen Varianten ausgestaltet haben. 1. Loehkeller unter der Erdoberfläche a) Lochkeller ohne Gebäude b) Lochkeller mit Kellorhäusern 2. Preßhauskeller auf der Erdoberfläche a) Preßhauskeller b) Hauskeller c) Preßhaus mit Lochkeller d) Preßhaus mit „Erdkeller". Die Besehreibung der Weinkeller des Pécselyer Öreghegy haben wir auf Grund mit Hilfe schriftlicher Aufzeichnungen, Folgerungen, Lokaluntersuchungen und Vermessungen vorsucht. Auf diesem Gebiet läßt sich der Weinbau bereits 861 nachweisen, doch zeigen die hier aufgefundenem Weinbaugeräte, daß die, übrigens auf antike Überlieferungen zurückführbare Weinkultur bereits den hier lebenden Römern bekannt war. Über den frühen W r einbau, den die Ungarn betrieben haben, stehen uns Verzeichnisse die auf Grund von Aufzeichnungen aus dem 11—13. Jahrhundert verfertigt worden sind, zur Verfügung. Wahrscheinlich ging die Prodrd<tion, infolge der günstigen wirtschaftlichen Bedingungen, bis Ende des 19. Jahrhunderts, dem Erscheinen der Phylloxera, ungebrochen vor sich.
