Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Mendele Ferenc: A pécselyi Öreghegy szőlőpincéi

A 29. .sz. présházas lyukpinee mindhárom helyisége kívülről, a folyosóról, ill. a nyitott fedélszékes istálló az ereszaljból nyílik. A szoba és a konyha előtti gádor eredetileg az oromfal felől nyitott volt, és innen lépcső vezetett fel a lakórész szintjére.

26 A lépcsőt később elbontották, a homlokzati nyílást részben befalazták, és a folyosó hosszanti oldalára alacsony mellvédfalat építettek. A gerendamennyezetes szoba konyhából fűthető szemeskályhája jelenleg is megvan, de szabadkéményes konyháját átalakították. Az oromfalas homlokzatról nyílik az évszámos, présházba nyíló ajtó (az ajtó szemöldökfáján: ,,1781. 10 ÁPRILIS"). A présházból a kődongával fedett pincébe jutunk. A présház-ajtó elé néha kis előteret — kiugrót, „vityilót" — építenek. Ilyen például Stammler Imre pincéje. (Homlokzatán: ,,aedificatotta / Ernhofer János / Anno 1842 / Die 26 Septem." A kis előtér ajtaján 188l-es évszám.) A gerendamennyezetes szoba, a szabadkéményes konyha és az istálló itt is kívülről nyílik. Nyitott konyháját a ,, füst gerenda" — a kéménytartó gerenda — téglabolt ozatú, kemencés szabadkéményre és az ún. ,,külső konyhára" osztja. A konyhai nyolckenyeres kemencét még ma is használják. A lakórész alatt találjuk a dongaboltozatos belső pincét és a 25 — 50 cm élméretű tölgyfa gerendákkal fedett présházat, a „boronapincét".

27 A fentebb említett présházas lyukpincéknél sokkalta díszesebb a 21. sz. borpince. A homlokzat vakolatdíszeinek kivételes gazdagsága, a különböző stíluselemek harmonikus alkalmazása egy, az Akaii—Öregleshegy és Fénye hasonló jellegű pincéi jó ízlésű mesterével megegyező kvalitású — esetleg ugyanazon — építőnek vagy építtetőnek művészi érzékét bizonyítja. A XVIII. század végétől kezdődő nagy gazdasági fejlődés ezeknél az épületeknél különösen érezhető, mert ezek az új épületek már nem falusi barkácsolók, hanem hivatásos kismesterek közreműködésével épülhettek. A lakórész itt is az emeleten helyezkedik el, de a szoba a konyhából nyílik. Az alsó szinten a szegmentíves záródású, keretezett présház-ajtón keresztül jutunk a présházba és a pincébe. A présházajtó két oldalán keretezett szellőzőablakokat találunk, és ezt a szintet barokkos jellegű, sima vakolatkeret határolja. A lakószint homlokzati falfelületét kétoldalt vakolatból kialakított kváder keretezi. A szoba ablakának keskeny szalagkeretét lunettaszerű, félköríves, sugaras fugázású, klasszicista jellegű legyezőmotívum zárja le. Az ablak alatt keretezett vakolattábla. A középső részt a díszes oromfaltól pénzmotívumos osztópárkány választja el, közvetlenül felette üres szoborfülke. A fülke feletti, a keretezéssel összekapcsolt, vakolatból kialakított kereszt alapján feltételezhető, hogy a fülkében esetleg a szőlőművelés védszentjenek, Szent Donátnak a szobra állt. A két keretezett padlásablak és az axisban elhelyezett tárcsa felett copf jellegű, baldachinos motívummal díszített Szentháromság tábla. Az oromfal tetősíkkal párhuzamos vakolatkeretezése az oromcsúcsban függőleges rojt motívummal záródó negyedkörben csatlakozik. Ezeknél a XVIII. század végén, a XIX. század elején épült pincéknél az oromzat díszítése mind fokozottabban jelentkezik, és a díszítés mértéke az oromfaltól az alsó szint felé haladva fokozatosan csökken. Az orommező fellazított, szinte zsúfolt vakolatdíszítése a lakószinten már nagyjából zárt, s az ablaknyílások és falsíkok keretezésénél összpontosul. A legalsó szinten az ajtó és ablakok, valamint a falsík sima vakolatkerete tovább egyszerűsíti a díszítést, A présházas lyukpincék — homlokzatuk barokk és késő barokk stílusú vakolatkereteitől és díszeitől eltekintve — alaprajzi elrendezésükben, építési anyagukban és szerkezetükben, formáikban nyilvánvaló szoros összefüggésben lehetnek a középkori kisnemesi lakóházakkal is, s e vidék igényeinek és ízlésének megfelelően kialakult épülettípus évszázados szívós továbbéléséről tanúskodnak. A XV—XVI. századi kisnemesi és a XIX. századi paraszti építkezések szerves kapcsolatának nyilvánvaló és a mai emlékanyaggal kétségtelenül alátámasztható bizonyítására az alsóörsi kései gótikus kúria révén lehetőség is nyílt,

28 Me adele Ferenc JEGYZETEK 1 Vincze I., Magyar borpincék. Néprajzi Értesítő XL (1958) 83. 2 Vincze I., Magyar szőlőmetszőkések és metszésmódok. Néprajzi Értesítő XXXIX (1957) 94. 3 Holub J"., A bortermelés Zala megyében 1526 előtt. A Göcseji Múzeum Jubileumi Emlékkönyve, 1950— 1960. Zalaegerszeg 1960, 182—183, 185. — A Hazai okmánytár. IV. köt. 2-—3, a Veszprémi regeszták. 7—8, valamint a Magyar Nyelv (1927) 361—364 és a Levéltári Közlemények (1924) 156. old. alapján. 4 Belényesi/ M., Szőlő- és gyümölcstermelésünk a XIV. században. Néprajzi Értesítő XXXVII (1955) 24. 5 Vajkai A., Balaton melléki présházak. Bp. 1958, 14. 6 Mendele F., Örvényes község építőanyag- és építőszerkezeti vizsgálata. Kézirat. 1959, 50. 7 A szőlő feldolgozásával, a bor érlelésének, fejlődésének ós kezelésének feltételeivel, ezen keresztül a tárolás igényeivel Vincze I. foglalkozik alapvető tanulmányaiban: Magyar borpincék. Néprajzi Értesítő XL (1958) 83—104; Magyar borsajtók. Ethnográfia LXIX (1958) 1—28; A borkészítés módjai és eszközei, különös tekintettel a borsodi Hegyközre. Ethnográfia LXXI (1960) 1—27. — Kutatásai eddigi eredményei alapján a pincék történeti, táji ós termelési vonatkozásait tekintetbe véve, a szőlőpincóket két alaptípusra vezeti vissza, amelyek továbbfejlődéséből alakultak ki az igen eltérő változatok. A két alaptípus és azok jellemzőbb változatai: 1. Felszíni présházpincék, a) présházpincék, b) házipincék, c) présházas lyukpincék, d) présházas ,,fődpineók"; 2. Felszín alatti lyukpincék, a) épület nélküli lyukpincék, b) pinceit