Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Mendele Ferenc: A pécselyi Öreghegy szőlőpincéi

162. kép. Örvényes. Imre utca 36. sz. Lakóház 164. kép. Pécsely —Öreghegy. Tóth K. pincéje 163. kéj). Aszófő. A 66. sz. pince tölgyfa ajtaja homlokzatról nyíló ajtón keresztül elsőnek a főfásbálványos prést magában foglaló présházba jutunk; innen balról vagy jobbról - de mindig északi tájolással — nyílik a belső pince, a másik oldalon a szoba. A présházba vezető, befelé nyíló ajtó általában a szobát elválasztó fal közvetlen közelébe kerül, hogy a sokszor 4—6 m hosszú „gerendás" prés elhelyezése, ill. a munkatér egysége, a feldolgozással és tárolással kapcsolatos egyirányú közlekedés, biztosítva legyen. A bejárati ajtó kiképzése, szerkezeti és formai megoldása itt is az igények — a biztonság — és a népi díszítőkészség nagyértékű eredménye. A régebbi három-, négyrétegű, kölkes fazárral nyíló tölgyfa ajtók ma már ritkábbak, ezek kevésbé plasztikus díszítése is szinte a biztonságosságot jelképezi. Az ajtók zsindelydíszes, zsalulemezes, halszálkás, napsugaras borítása, díszítésként az erős, nagyobb fejű kovácsolt vasszegek geometrikus — félkör, kör, négyzet, téglalap — vonalú elhelyezése általában már csak a múlt század második felében készült vaspántos, olykor még faperselyes ajtóknál látható. Ezeknek a barokk és késő barokk jellegű díszítőmotívumoknak az alkalmazása és továbbélése e stílus jelentős hatását és a paraszti építési gyakorlatban feltétlenül meglevő igénylését is jelenti. A préselő helyiség hosszát a tölgyfából készült, a népi díszítőművészet hagyományait őrző, fara-