Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Mendele Ferenc: A pécselyi Öreghegy szőlőpincéi

154. kép. Vászoly—Öreghegy. 71. sz. Tipróhelyes borpince zésével és díszítésével jelennek meg a különböző stíluskorok és stílusok jegyei; általában lényegesen egyszerűbb formában, esetleg 50—60 év késéssel, de néha a stílus megjelenésével egy időben is (34. sz., Schreck Rékl János pincéje). A díszítésnél igen gyakori a geometrikus forma, a kör, a négyzet, a téglalap, ill. a rombuszalak, amely általában sík lemez, gyakran azonban faragott fabetét, és lapos gúla módjára kiemelkedik az alapsíkból. ívelt vonalú motívumokat a pinceajtókon nem használnak. A tükrök felső lezárásaként igen gyakori a fogazott párkány, késő barokk jellegűek az ajtók kulcspajzsai és kilincsei, valamint a pántok is.

8 A legtöbb előereszes, tipróhelyes pince korábban csak felszíni bortárolásra szolgálhatott, borkészítésre nem. A középkorban — a présházak ritka számát tekintve — gondolhatunk esetleg a pincék és a prések közös használatára is.

9 Az oklevelek ugyanis a szőlő haszonvételei között a ,,szőlőút melletti préshelyeket" (locus torcularis) is megemlítik, amelyeket egy 1283. évi oklevelünk szüretelő helynek mond; s ez is a présházak hiányára utal. Pince sem volt minden szőlőben, s ezt legvilágosabban egyes szőlőknek ,,pincésszőlő" elnevezése mutatja.

10 Az előereszes borpincéknél a belső pince előtt oldalfalakkal védett, mintegy 2 m mély, tetővel fedett tipróhely van. Az ereszmagasságig felfalazott kőfal a kinti szőlőfeldolgozást teszi valószínűvé. A falakban a tiprókád számára készített bemélyedéseket találunk.

11 A nyitott előtérből a középtengelyben elhelyezett ajtón keresztül jutunk az egy-, ritkán kétosztatú pincébe. Az eltérő szőlőfeldolgozási módok és a különböző kultúrhatások mellett a szőlőbeli építkezések változatosságát eredményezheti természetesen az anyagi jólét is, bár az előereszes bortárolók építése nem jelentett feltétlenül szűkösebb anyagi körülményeket. A tárgyalt területen előereszes gádoros — tipróhelyes pincét datálva nem találtunk,

12 de a környező szőlőhegyeken több, alaprajzi elrendezésben, szerkezetben és formában teljesen hasonló pince fordul elő. A palóznaki szőlőhegy 6. sz. borpincéje 1836-ban (a tölgyfaajtó szemöldökfáján: ,,NR J ANNO 1836"), a 8. sz. 1870-ben épült („NsK M 1870"). A falak építőanyaga, a falazás módja, az ablaknyílások kiváltásához használt, másodlagosan elhelyezett tölgyfagerendák megmunkálása igazolja az építési évszámot.

13 Ugyanakkor ezeknek a pincéknek a mérete már a présházpincék méretével nagyjából megegyezik, és alaprajzi beosztásuk is közel azonos. (Pl. Pécsely—Öreghegy. 6. sz. rompince. A pince főfás, gerendás prése 1820 körül készült. A 31. sz. pince 1818-ban épült, oromfalán: ,,1818 LR". Az oromcsúcsban és a vakolatból kialakított szalagkereteknél színes, piros és sárga vonalas díszítés.) Az 1836ban épült palóznaki pince 6,10 X 8,80 m-es befoglaló mérete csak a préselőhelyiséget foglalja magába, és emögött helyezkedik el még a pince. Ezek a pincék formailag még teljesen a kisméretű, egyosztatú, díszítés nélküli, előereszes pincékkel egyeznek meg. Az egész pince hiányosan vakolt általában csak a bejárat körüli részen. Máshol egyáltalában nincs vakolás. Díszítés így itt is egyedül a pince ajtaján látható. Olykor a szemöldökfán, ritkábban az ajtófélfán geometrikus ékítmények 155. kép. Pécsely—Öreghegy. Szőlőhegyi lyukpince alaprajza