Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Kozák Károly: A lovászpatonai evangélikus templom feltárása és helyreállítása

13 Bottyán i. m. 159. 14 Erdélyi—Sörös i. m. VIII. köt. 35. — Az oklevél jelzete: Pannonhalmi Országos Levéltár. C. 3. A. 3. Az oklevél szövege megtalálható az Országos Levéltár Filmtárában, 1629. dee. 8. —Ahántai káptalan előtt tett eskütétellel kapcsolatban patonai ügyet említ: „Myehael comes pyneernariorum domini Tegis . . . innoteseit, quod Kench de villa potana Jobagio buchariorum domini Regis . . . cum cognatis suis ex eadem villa Martino videlicet Paulo Sicho, Michaele et altero Miehaele ..." —A szöveg elolvasását és filmtári jelzetét Entz Gézának köszönjük. 15

Levárdy F., Pannonhalma építéstörténete. Művészettörténeti Értesítő VIII (1959) 1—3. sz. — Dr. Horváth D., Pannonhalma. Sopron 1959, 33. A jelzett oldalon a védőfolyosó egyik lőrés-ablakának képe látható, amelyet a szerző a tatárjárás idejére tesz. Az ablak keskenyre szűkülő végét lezáró kőlapban kisméretű, csúcsíves nyílást alakítottak ki, amellyel kapcsolatba hozható a lovászpatonai templom három kisméretű, gótikus ablaka. 16 Détshy M.—Sedlmayr J., A zalaszántói plébániatemplom restaurálása. Műemlékvédelem (1958) 84—87. 17 1245-ben építette a pannonhalmi apát; a Szent Kereszt tiszteletére szentelték {Bogijai T., A Szent György-hegyi Szent Kereszt kápolna. Különnyomat a Technika 1943. évi 4. számából). — A XIII. század közepén a Dunántúlon folyó bencés építkezésekkel kapcsolatban többen is megemlítik a templomot [Baranyai B.-né, Dunántúli Szemle XI (1944); Kozák K., Jelentés a celldömölki, középkori bencés apátság feltárásáról. Arch. Ért. (1961) 116—121]. — Érdekes, hogy a déli homlokzaton megmaradt két román kori ablak záródása már kissé csúcsíves, mint az egregyi temetőkápolna ablakai. 18 A kérdés részletes kidolgozása máshol történik (Kozák K., Adatok Árpád-kori építészetünk történetéhez. Kézirat). 19 Karácsonyi J. A magyar nemzetségek című munkájának I. kötetében a Győr-nemzetség Óvári—Keméndi ágába sorolja Pat nádort (1199—1221). A Pat nevet Pot és latinosan Potho formában is említi, s a név fenntartóját a Fertő keleti partján fekvő Pát faluban véli felismerni. A fent említett Pat nádor minden bizonnyal azonos azzal a Pot ispánnal, aki a bencések részére épített lébényi monostor egyik alapítója. A Lovászpatonát először említő oklevél is a ,,Potona" formát őrizte meg. Arra gondolunk, hogy Lovászpatona is a Pot, Pat, Potho személynevet rejti magában, amelyhez az ,,o" kötőhanggal a „na" képző kapcsolódik. Hasonlóknak tartjuk a Tar, Tárna, Tard, Tardona neveket is. Ezeknél a Tar személynév bővült — az ,,o" kötőhang közbeiktatásával — a „na" képzővel, mint Patona esetében. A kérdést nem kívánjuk itt eldönteni, hisz erre nem is vagyunk hivatottak, de szükségesnek tartottuk megemlíteni erre vonatkozó megfigyeléseinket. Különben a „na" képző még számos helynevünknél felismerhető. Feltevésünk alátámasztására végül azt kívánjuk megemlíteni, hogy Lovászpatona és Pát falu között fekszik még Rábapatona is; s így nem lehetetlen: az egymástól nem túlságosan messze fekvő, egykor közös tulajdonba tartozó falvak megőrizték a közös birtokos nevét. A bencéseknek monostort építő Pot ispán ez esetben megteremtené a kapcsolatot Pannonhalma és Lovászpatona között is. így valószínűbbé válna a templom korai építése. 20 Erdélyi—Sörös i. m. VIII. köt. 144. 21 Csánki D., Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. Bp. 1897, III. köt. 214—215. 22 Uo. — OL. Dl. 14424: ,,. . . vicinam vineam in territorio possessionis Lowazpathanyo in promonthorio scilicet Feketewerdew appellato adiacentem ..." — A szöveg közlését Entz Gézának köszönjük. 23 Erdélyi—Sörös i. m. VIII. köt. 173. 24 Genthon I., Nógrád megye műemlékei. Bp. 1954, 163. 25 Kozák K., Zalaszántói r. k. plébániatemplom. Ásatási jelentés, 1959. A Magyar Nemzeti Múzeum—Történeti Múzeum Adattárában. •— Hasonló megoldás mutatkozik a sopronhorpácsi r. k. plébániatemplomnál is, ahol a XIII. század közepe táján épített déli mellékhajót így kapcsolták a templom teréhez [Dümmerling ö., A sopronhorpácsi román kori templom helyreállítása. Műemlékvédelem (1961) 4. sz. 196—206]. 26 Erdélyi—Sörös i. m. VIII. köt. 188. 27 Rath K., A Győr vármegyei hódoltságról. Magyar Történelmi Tár. VII. köt, 3—91. 28 Takáts S., Régi magvar kapitányok és generálisok. Bp. é. n. 117, 150. 29 Bognár i. m. 30 Rómer-hagyaték. XXXVII. cs. 28. sz. 31 Erdélyi—Sörös i. m. IX. köt, 92. 32 Bognár i. m. 33 Bognár i. m.: „. . . 1869. oltár körül és bejáratnál márványpadló 100 db kő 44 frt . . ." DIE ERSCHLIESSUNG UND WIEDERHERSTELLUNG DER EVANGELISCHEN KIRCHE VON LOVÁSZPATONA Die Ortschaft Lovászpatona liegt an der Nordgrenze des Komitats Veszprém, etwa in der Mitte des Gebietes zwischen Zirc;, Pápa und Győr. Sie stellt eine charakteristische transdanubische Siedlung dar, deren Zentren sich um die auf den zwei Hügeln des Dorfes erbauten evangelischen und katholischen Kirche ausgestaltet haben. Die zwei kleinen Kirchen verleihen — mit ihrer sich über die kleinen Dorf hau scr erhebenden Masse — dem Dorfbild einen gefälligen Anblick. In den wenigen, kurzen Berichten, die sich mit der evangelischen Kirche von Lovászpatona befassen, ist die Bauzeit auf das 13. Jahrhundert gesetzt, doch verfügten wir hierüber bis zu ihrer Erforschung über keinerlei sichere Angaben. Die 1959 eingeleiteten denkmalpflegerischen und archäologischen Erschließungen erbrachten die gewünschten Angaben. Die Forschung und die denkmalpf legerische Wiederherstellung führte das Landesamt für Denkmalpflege durch. Die Wiederherstellungsarbeiten wurden im Frühjahr 1961 beendet. In der Mitte des mit einer Steinmauer eingezäunten Gebietes von ovalem Grundriß steht die einschiffige, mit einem polygonalem Sanktuarium abgeschlossene, nach Osten orientierte Kirche, an deren westlicher Fassade sich ein hoher, schlanker Turm anschließt. In die Kirche führt am unteren Teil des Turmes eine gotische Tür. Drei Seiten des Schiffes umgibt ein — zwischen 1841—43. angelegter — bemalter Chor, den aus rotem Stein gemeisselte Säulen tragen, der ganz bis zum sich spitzbogig öffnenden Triumphbogen reicht. Der Blick des in die Kirche Eintretenden fällt durch den niedrigen, verhältnismäßig kleinen gotischen Bogen hindurch auf den Altar und auf die Kanzel darüber. Auf der Süd- und Nordseite der Kirche befanden sich viereckförmige Fenster mit verputzter Einrahmung, die laut der Jahreszahl, die das Südgesims des Schiffes führt, vermutlicherweise 1869 errichtet wurden. Von diesen Fenstern erhielten wir nach der Erschließung und Wiederherstellung lediglich die an der Nordseite befindlichen. An der Südseite haben wir die zum Vorschein gekommenen romanischen und gotischen Fenster freigelegt und hergestellt. Auf Grund der Erschließungsergebnisse konnte festgestellt werden, daß der westliche Teil der Südwand des Schiffes die unversehrt gebliebene Mauer einer romanischen Kirche ist, die im 12—13. Jahrhundert erbaut und um vieles kleiner war als es die heutige Kirche ist. Dies bezeugen die auf dem oberen Teil der Mauer freigelegten Reste der symmetrisch angeordneten Ritzfenster. Das mittlere Fenster kam unversehrt zum Vorschein. Auf den oben angegebenen Zeitraum verweisen jedoch die drei später unterhalb dieser ausgestalteten kleinen gotischen Fenster von nahezu gleicher Axe, die in ihrer Anordnung noch „den Gesetzmäßigkeiten" der romanischen archill