Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Entz Géza – Gerő László: Műemlékvédelmi tapasztalatok szocialista országokban

nak a népi műemlékek kel is, bár ezek végleges jegyzékbe foglalása csak a teljes anyag megfelelő áttekintése után lehetséges. A hivatalos jegyzék nyomtatásban való közzététele, tudomásunk szerint, eddig csak nálunk történt meg. — A korszerű míiemlékvédelem tudományos igénnyel lép fel. Mind elméleti, mind gyakorlati tevékenységét ez a magatartás szabja meg. Ezért mindenütt törekszenek egyrészt a vonatkozó terület műemléki szempontból való rendszeres feldolgozására, másrészt magának a műemlékvédelmi munkának forráskutatásokkal és feltárásokkal való előkészítésére, illetve alátámasztására. A műemlékvédelmi munkákkal foglalkozó kiadványok négy nagy csoportra oszthatók. Az első a műemlékek topográfiai feldolgozása, amely a lehetőséghez képest a vizsgált országrész egész műemléki számbavételét, történeti, művészeti értékelését tartalmazza. Az épületeken túl kiterjeszti figyelmét azok tartozékaira (berendezés, felszerelés) is. Teljes igényű topográfiai munka csak hazánkban folyik. Lengyelországban a Dehiorendszerű kistopográfiák illusztrált sorozatát indították meg a varsói Művészettörténeti Intézetben. A Német Demokratikus Köztársaságban a drezdai intézet kezdett meg egy sorozatot, amely azonban a műemlékeken túl az illető vidék természettudományi és történeti nevezetességeit is magában foglalja. E nagyon ízléses kiállítású, képekkel gazdagon ellátott kiadványoknak kétségtelen hátrányuk az elaprózódás és — szélesebb területről lévén szó — az igen lassú feldolgozási ütem. Hazai műemlékeink csekélyebb száma nálunk lehetővé tette a kistopográfia egy, illetve legújabban három kötetben való kiadását. Ez utóbbi már bibliográfiát és képeket is tartalmaz. A kiadványok második csoportját az egyes emlékekről vagy emlékcsoportokról szóló monográfiák alkotják. A legrendszeresebb munka e tekintetben is nálunk folyik, ahol a részletes feldolgozások mellett két külön sorozat foglalkozik a városok történeti, építészeti és műemléki fejlődésével. A lengyelek, csehek, szlovákok szintén szép munkát fejtenek ki e téren, bár az egységes elgondolás és irányítás náluk kevésbé jelentkezik. Romániában az újabb kutatások inkább az összefoglaló áttekintések készítésére törekedtek. így indult meg az ország művészettörténetének egy sommásabb s egy részletesebb feldolgozása. A széles néprétegek nevelése és tanítása a népszerűen megírt olcsó sorozatok megjelentetését feltétlenül szükségessé teszi. E tekintetben a csehek járnak elöl, akiknek egyes műemlékek történeti és művészeti méltatását tartalmazó, szépen illusztrált sorozata a mi megoldásunknak is mintául szolgált. Ugyancsak értékes a német műemlékvédelem hasonló kiadványa, amely azonban csak egyházi emlékekről szól. Nagyon fontos a műemléki folyóirat is, hiszen a műemlékvédelmi s a kapcsolatos művészeti, építészeti és technikai kérdések tisztázása, felszínen tartása csakis önálló folyóiratban lehetséges. Mintaszerű kiállításúak és elsősorban tudományos igényűek a cseh és szlovák folyóiratok (Zprávy Památkové Péce, Pamiatky a Muzeá). Szerényebb a lengyel és a magyar megoldás (Ochrona Zabytków, Műemlékvédelem). Jelen kiadványunk, amely e nemben a második, éppen a műemlékvédelem tudományos igényű vizsgálatának kíván időszakos kiadványban megfelelő keretet biztosítani. Lengyelországban és Romániában is — akárcsak hazánkban — közölnek műemlékvédelemmel vagy építészettörténettel kapcsolatos tanulmányokat (Kwartalnik Architektury i Urbanistyki, Studii si Oer cet ári de Istoria Artei). A műemléki helyreállításokra vonatkozó forráskutatás könyvtárakban, levéltárakban, múzeumokban mindenütt különleges hangsúlyt kap. Erről nemcsak az illető dokumentációs gyűjtemények, hanem a közreadott feldolgozások is tanúskodnak. Főként a levéltári kutatás végez fontos munkát, amely nemcsak az egykorú iratok, hanem a tervanyag felderítésére is törekszik. E szemponti jól nagyon eredményes együttműködésre is nyílik kilátás. A varsói Wilanów-kastély XVni. század elejeiről származó építési tervei pl. a drezdai Szász Nemzeti Levéltárban bukkantak fel. A német kutató által feldolgozott tervek publikálása jelentősen gazdagította a kastélyra vonatkozó lengyel ismeretanyagot, s bővítette az épület folyamatban levő helyreállításának távlatait. Nagyon kívánatos volna a szocialista műemlékvédelemnek lehetőséget találni arra, hogy az egyes országokat érdeklő kutatási anyagok és gyűjtemények kölcsönösen ismertté és felhasználhatóvá váljanak. A hazai műemlékvédelem kezdeményezőén lép fel, midőn saját gyűjteményeinek fenti szempontú jegyzékbe vételét és az érdekeltek tájékoztatását vette munkatervébe. A tudományos kutatást nagy mértékben támogatják a műemlékvédelmi intézmények szakgyűjteményei (fénykép-, lemez-, terv-, irat- és könyvtár). E tekintetben főként Prágában és Varsóban találunk igen széles alapú, nagy kiterjedésű, példaszerűen rendben tartott gyűjteményeket, amelyek számunkra is mintát adhatnak. Lengyelországban és Csehszlovákiában a vidéki részlegek is rendelkeznek saját területeikre vonatkozó fényképes tervtárakkal. Míg a Német Demokratikus Köztársaságban a központi gyűjtemények teljesen hiányzanak,addig nálunk — szervezetünkből következően — országos és fővárosi viszonylatban csak ilyenek vannak. A műemlékvédelmi munkák dokumentálása mindenütt elsőrendű feladatként jelentkezik. E szempontból ismét a lengyeleket és cseheket kell kiemelnünk, akik részleteikben kidolgozott, finom módszereket alakítottak ki s hatalmas dokumentációs gyűjteményeket állítottak össze. A román és német műemlékvédelem is különleges gondot fordít a dokumentálás helyes megoldására. Hazai viszonylatban: a fővárosi kezdeményezés mellett országos méretben is kialakultak a dokumentálás keretei, bár még sok teendő vár megoldásra. A helyszíni tudományos kutatás általánosan használt két módja a falak vizsgálata és az ásatás.