Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Koppány Tibor – Lenner József: A sümegi volt püspöki kastély homlokzatának helyreállítása

128. kép. Részlet az udvari homlokzatokból összeírás,

39 1799-ből pedig Vályi András pár sora,

40 de az ismert tényéknél egyik sem mond többet. Ezek után a kastély építéstörténetét röviden a következőkben lehetne összefoglalni: 1. Az első kisméretű, de már emeletes házat valószínűleg Széchényi György építteti az 1650-es években. 2. Ezt bővítteti a XVII— XVIII. század fordulóján — feltehetően — Széchényi Pál. Ebbe építik bele talán Acsády idejében a kocsmát és az üzletet. 3. Padányi Biró Márton 1745 és 1753 között teljesen átépítteti és kibővítteti, több mint 100 000 forintos költséggel, állandó püspöki székhelyként. 4. Az 1770-es években a nyugati homlokzat középrizalitját építik át, amelyet azután ő. az 1830—40-es években alakítanak át. Talán ekkor vakolják simára az egész épületet és festik egyszínű sárgára. 6. A XIX. század második felétől napjainkig tűntek el a barokk toronysisakok a zárt erkélyekről, eltűnt az északkeleti saroktorony, a fazsindelyfedés, az eredeti berendezés, és a belsőben is jelentős átalakítások történtek. A kastély ópítéstörténetéhez és értékeléséhez tartozik távolabbi környéken lemérhető hatása. A vidék építészete alig felderített, de azt máris tudjuk, hogy a szomszédos Nyírlak pusztai volt Tarányi-kastély és az Ötvös pusztai volt Szegedykastély stukkói sümegi hatásra készültek; a csabrendeki Fekete-kastélyban, a Hátzky-kúriában és még több épületben találunk Sümegre visszavezethető nyomokat. Tervezés és helyreállítás A kastély valamennyi részletének és teljes építéstörténetének feltárása olyan méretű munka, amelyre az adott körülmények között nem vállalkozhattunk. Ezért meg kellett elégednünk az eddig ismertetett eredményekkel, már csak azért is, mert a homlokzatok helyreállításához elegendő támpontot nyújtottak. Kezdettől fogva az volt a célunk, houv a kastélvt Biró Márton-kori állapotába állítsuk helvre. így természetesen sok vita és számtalan elképzelés, rekonstrukciós kísérlet és helyszíni megfigyelés vezetett bennünket a megoldáshoz. Nem gondolhattunk arra az önmagában is lehetetlen álláspontra, hogy a klasszicizáló rizaliton, bár későbbi, bármit is változtassunk, vagy hogy a sarokerkélyek sisakjait visszaállítsuk. A kastélyt mai formájában akartuk fenntartani, csupán homlokzatain kellett véleményünk szerint - a XVIII. század közepéről származó felületképzést és színezést felújítanunk. Ezért vetettük el hosszas fontolgatás után az emeleti ablakok korábbi, festett köténydíszeinek bemutatását és a nyugati rizaliton előkerült, annak klasszicizáló összhatását zavaró barokk részletek visszaállítását. De hogy valamit métás megmutassunk a korábbi épületből, a délnyugati zárt erkélyen a festett díszítést állítottuk helyre, a megmaradt részeket restaurálva, az elpusztultakat pedig újonnan festve. Ugyanígy restauráltuk az előkerült feliratokat és a nyugati rizaliton talált freskórészietet. Valamennyi külső és udvari homlokzaton tehát azt a felületképzést és színezést állítottuk vissza, amely a XVIII. század közepén volt: höbörcsös vakolatú, kékesszürke alapsíkon fehérre meszelt architektúra, de az ablakok feletti csík és a kötények alapsíkja sárga. Utóbbiakkal szerettünk volna utalni a korábbi, festett díszítésre, de legfőképpen a szürke-fehér színhatás esetleges unalmas hatását akartuk vele megtörni. Ezt az alapjában véve barokk színezést alkalmaztuk a klasszicizáló rizaliton is, az épület egységes hatásának megőrzésére. A höbörcsös vakolást ma már természetesen nem lehetett az egykori módon, fahamu és faszénpor hozzáadásával színezni, ezért meg kellett elégednünk a rendelkezésünkre álló hazai festékanyaggal. Meg kell még jegyeznünk, hogy bár a festés az elmúlt majdnem egy év alatt erősen kifakult, az összhatás mégsem változott. Ugy érezzük, Biró Márton kastélyának egykori képét többékevésbé sikerült visszaállítanunk. A sümegi volt püspöki kastély homlokzatainak felújítása nemcsak egy a hazai emlékanyagban jelentős, bár másodrangú emlék helyreállítását eredményezte, hanem világosabbá tette a középdunántúli barokk építészetről eddig alkotott képünket is. Koppány Tibor—Lenner József