Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - G. Sándor Mária: Régészeti kutatások Márévárban

végződő, kissé stilizált delfint találtunk. Ezeket egy szélesebb szalag fogja össze. A szalag fölött, széles levélen, két levél közé fogott toboz látható. A szalag alatti három babérlevélből két körte nő ki. A maréi kövön e motívum lényegesen leegyszerűsített formában jelenik meg, felépítése azonban teljesen megegyezik az előzőével. Ez utóbbi esetben azonban a delfin-alakok teljes mértékben stilizáltak, és már inkább csak emlékeztetnek az említettekre. A két rozetta csaknem azonos; de a csúcsnál levő gazdag ornamentika helyett a maréin már csupán egy-egy kétkaréjos levél közé fogott lándzsahegy végződést találunk. A babérlevél-csokorba foglalt gyümölcsmotívum helyett egy sajátosan magyar jellegű, kétszirmú tulipán díszlik. Kövünk bal oldali alsó részén — amely eredeti illesztési felülettel zárul — a már tárgyalt, de nagyobb méretű rozetta felét találjuk. A két kő felületének megmunkálása és a díszítőelemek kidolgozása között jelentős különbségek vannak. Ez természetszerűleg adódik darabunk provinciális jellegéből is. Míg a volt Szathmáry-kastély kövének díszei igen finomak és részletekbemenoen kidolgozottak, addig a maréi darabon sokkal durvább és kevésbé részletes kidolgozást találunk. A reneszánsz kőfaragó technika jellemző szerszámának, a futófúrónak használata az utóbb említett kövünk esetében egyáltalán nem figyelhető meg; a salírozás nyoma azonban látható rajta. Előkerültek még más reneszánsz, profilált keretkő-töredékek is, továbbá virág- és levélsorral díszített konzolkő részlete. A szoba északi végén, a keleti oldalon ökörszemes párkánydarabot találtunk. Ezzel azonos jellegű párkány töredék Pécsről, ismeretlen lelőhelyről került elő. Mindkét darabon a középső főmotívum az ökörszem-sor, azonban míg a pécsi darabot az egyik oldalán gyöngysor, másik oldalán fogsor szegélyezi, maréi darabunkat viszont mindkét oldalán stilizált levélsor díszíti. A pécsi darab aprólékosabban kidolgozott. Rozettával díszített íves szemöldökkő töredékét találtuk, amely egy pécsi, ismeretlen lelőhelyről származó, rozettás kőtöredékkel azonos jellegű. Mindkettőn rozetta és levéldísz van. E két darabon látszik leginkább a megmunkálás közötti különbség. Az északi helyiség padozatát vastag rétegben borították az elpusztult kályhából származó grafitos, szürke kályhafiók-töredékek.

29 Ezek szerint kétféle tüzelőberendezésnek kellett lennie egy időben az emeleti helyiségekben. Feltehetően a déliben volt a kandalló, az északiban pedig a kályha. Ez az anyag különben mindkét emeleti helyiség leletanyagában megtalálható volt. E helyen találtuk meg egy verejtékcseppes pohár töredékeit is. A leletanyag egységesen a XV. századra, valamint a XVI. század első felére mutat. A földszinti és az emeleti északi helyiség bejárata nem volt pontosan meghatározható. Valószínű, hogy egyaránt az északi oldalon volt. A fel járat lépcsőjének nyomai is az északi és az északkeleti oldalon figyelhetők meg. Kétségtelen, a vár bejárata és az udvar is ezen az oldalon van, ez a tény feltételezésünk 3 09. kép. Reneszánsz kőkonzol töredéke a boltozatos helyiség emeleti szintjének bet öltéséből mellett szól. A feltárás az északkeleti részre nem terjedt ki. Kisebb kutatást végeztünk még a boltozatos helyiség délkeleti külső oldalán. Itt a keleti várfal belső szintjét jelző lábazatot találtuk meg, amely 110. kép. Levéldíszes, faragott, reneszánsz kőtöredék a boltozatos helyiség emeleti szintjének betöltéséből