Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Éri István – Gerőné Krámer Márta – Szentléleky Tihamér: A dörgicsei középkori templomromok

78. kép. A felsődörgicsei korai templom oltárköve a kiemelés után réteget terítettek, s ezt újból terazzóburkolattal látták el. A járószint megemelésével egy időben a szentély belső, egyenes falsíkjait patkó alakúra faragták ki. Az újabb öntött padló közepére egy 79. kép. A felsődörgicsei templomrom a helyreállítás megkezdése előtt négyzetes, felfordított római báziskövet fektettek. A szentély és hajó közötti szintkülönbséget durván lerakott, ugyancsak másodlagosan idehozott, római eredetű, vörös homokkőből készült lépcsőfokkal zárták le. E munkákkal egy időben a hajót is megosztották, ugyancsak lépcsőfokokkal, nagyjából a középvonalban. (Itt említjük meg, hogy a hajó legutolsó járószintjét csak a foltokban megmaradt sárgás agyagréteg jelezte, az esetleg ráhordott öntött padló síkja sehol sem maradt meg.) A hajó szentélyéhez közelebb eső részén két 100 x 70 cm-es, valószínűleg; ugyancsak másodlagosan ideszállított és beépített pillért helyeztek el. Ezek a felső síkjukon látható habarcsnyomok és egy keskenyebb falcsonk tanúsága szerint lépcsőzetes kiképzésűek voltak; így mindkettőt három lépcsőfokos ambónak tekinthetjük. Nyugati felükön esetleg kő mellvéd is lehetett. Mint említettük, a hajó megmaradt fele alighanem az eredeti szinten maradt; északnyugati sarkában egy kisebb falpillért találtunk, az esetleg megfelelő párját a délnyugati falsarok nagymérvű pusztulása miatt nem találtuk meg. Az ilyenformán erősen tagozott templom nyugati falához a következő építési periódus alkalmával egy 6 X 5,5 m-es külméretű, közel négyzetes helyiséget építettek. A helyiség keleti falát a korábbi templomfalhoz hozzáépítették. A négy sarokban szabályos pillérek álltak, amelyek feltehetően e helyiség boltozatát tartották. E helyiségbe nyugatról nyílt a bejárat, ezt a későbbi időben sárgás habarcsfalazással tömören befalazták. A helyiség északkeleti sarkában, valószínűleg utólagos bontással, a boltozati pillér mögött egy nagyjából 75 x 80 cm-es üreget képeztek ki, amelyben csontokat és XVI. századi leleteket találtunk. A helyiségből a korábbi templomhajóba vezető átjáróajtó a jelek szerint szűkebb nyílású volt. A következő, tehát harmadik építési periódus során készült — fennálló részein kivehető faragott részletekből kitűnően — a XIII. század első felére datálható templom, amelynek mérete nagyjából megegyezik az előző két periódus alatt épült két temploméval. Mindössze belső szélessége kisebb (első, második periódus: 4,65 m, a harmadik periódus hajója és álkereszthajója 5 m széles, viszont a korai szentély 3,15 m-es szélességével szemben e rész szentélye 3,65 m). Annak, hogy ez a templom hozzáépítés, több bizonyítéka van. Legfontosabb az a tény, hogy a két templomrész között húzódó főfal az első, ill. második periódus építkezéséhez kapcsolódik. A hozzáépítésnél harmadik periódusú templom szentélyének boltozása miatt a szentély északi fala az egyébként szabályos alaprajztól eltérő, külső síkja 50 cm-rel visszaugrik. E templomba délről, a hajó kelet felé eső első harmadában nyílt a bejárat. A hajó síkmennyezetű volt, az álkereszthajót és a szentélyt viszont boltozták. Figyelemre méltó a harmadik periódusú építkezés alkalmával az az igazodás, amellyel a szentély és az álkereszthajó íveit a korábbi szentély s az