Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Éri István – Gerőné Krámer Márta – Szentléleky Tihamér: A dörgicsei középkori templomromok

0 5m 72. kép. A kisdörgiesei templom alapraj za (A csíkozott rész a magasan fennálló falakat jelenti!) i'A. kép. Az alsódörgicsei templom alaprajza a 6-ik sz. barna kőből, 3' 2" hosszú és 2' széles, egyike a rom ajtajában fekszik, a másik, 7. sz. az ispáni lakban ülőhelül használtatik . . Az éltessek említik, hogy a kövek alatt egy nagy kő tábla létez, mellyen írás van, de ők olvasni nem tudták, ennek azonban s más körében lévő nagyszerű földbe süllyedt kövek kiásatása nagy erőt követel. Rómer által említett diadalíveknek, úgy más festménynek jelenleg semmi nyoma sem látható. Történeti adatokra eddig nem akadtam, az éltessek azt mondják, hogy hajdan vérjoggal is bírt bizonyos Szarka Lukács építette volna, ki ezt az egész vidéket bírta. E családból most itt csak névben sem létezik senki." Értékesek Pelárgus adatai és vázlatai a római faragványok azonosítása szempontjából. Megjegyzése a környéken lévő épületmaradványokra vonatkozóan helytálló, a még föld alatt lévő nagy ,,kő táblák" valóban előkerültek az ásatás során. Érdemes végül felhívni a figyelmet a néphagyomány megőrizte Szarka családnévre; a család, mint a történeti adatok ismertetésénél kitűnik, a XVI. századig birtokos volt. Az alsódörgicsei templomromnál Pelárgus az 1726-ban kezdett anyakönyv bejegyzése alapján közli az épület XVIII. századi viszontagságait.

3 Hasonlóképpen az anyakönyv alapján készítette el 1901-ben Nyírő Károly ottani lelkész kis összefoglalását A dörgicsei ágost. hitv. ev. gyülekezet rövid története címen. Eszerint a templomot ,,régi időktől fogva" (mintegy két évszázada — írják 1726-ban) az evangélikusok használták, majd 1754-ben Mária Terézia parancsára kulcsait a katolikusoknak adták át, akik azonban nem vették használatba; így a templom tulajdonképpen a XVIII. század második felében pusztult csak el. Egy év nélküli canonica visitatio említi a torony falán lévő freskót is („cum turri pictura oraculum"). Idézzük végezetül ismét Rómert, ezúttal a pécselyi templomra vonatkozó leírását, hiszen a XIX. század második felében lebontott épületről Bergh Károly rajzain kívül már csak ez a néhány szó tanúskodik (s amint a szövegből kitűnik, ez és a fclsődörgicsei romtemplom építésbeli hasonlatosságát már Rómer is felismerte): ,,A nemes-pécsölyi templom alapjában a felső-dörgicsei romnak rokona, szinte két diadal ívezetű — egyenesen elvágott karral, támfalakkal és átmetszett háromlevelű ajtókkal, melyek egyike, ti. a toronyba vezető, csúcsívtől övedzett, A torony a kar északi oldalán emelkedik, alól kőből épült, felül pedig fából álló sátortetővel. Az egész tetőt egy sajátságos szerkezetű feszítő mű tartja. Nevezetes, hogy ezen — tán már jövő évben újjal felcserélendő, s azért hatóságilag is a lerajzolásra ajánlandó — régiség két határon áll, melyek közepét éppen a szószék képezi."

4 Ennyi volt az, amit mint érdemleges műemléki leírást a dörgicsei romok feltárásának, állagmegóvásának megkezdésekor, 1959-ben figyelembe kellett hogy vegyünk. RÓMAI KORI FARAGVÁNYOK A FELSŐD ÖRGICSEI TEMPLOMROM KÖRNYÉKÉRŐL Felsődörgicsén a templom feltárása során több helyen, bolygatott, törmelékes rétegben, faragott római mészkő tömbökbe ütköztek. Ezeket az ásatás során kiemelték. A római anyag jelenléte több lényeges kérdést vetett fel. Tisztázandó: vajon a faragott kövek milyen római épülethez vagy építményhez tartoztak, másrészt az is tisztázásra vár, hogy a középkori település helyén a római időkben állott-e épület. A Balaton környékén az újabb kutatások mind sűrűbben mutatnak rá a középkorban is továbbélő római emlékekre.

5 A kutatás már régóta megállapította a felsődörgicsei templom helyén a római kori leletek jelenlétét is.

6 Utoljára Kuzsinszky Bálint foglalta össze az 1920ig ismert adatokat.

7 A Rómer és Pelárgus által említett kövek közül többet fellelt a Nemzeti Múzeum gyűjteményében. Két alkalommal szállították ezeket Budapestre. Először négy darabot helyez7 Magyar Műemlékvédelem 97