Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Dercsényi Dezső: Műemlékvédelem a Szovjetunióban

MŰEMLÉKVÉDELEM A SZOVJETUNIÓBAN Oly hatalmas ország műemlékvédelmét, mint a Szovjetunió, akkor is nehéz lenne teljes egészében megismerni és ismertetni, ha hónapok álltak volna rendelkezésünkre, s minden szövetségi vagy autonóm köztársaság területén külön is tanulmányozhattuk volna az ott kialakult műemléki szervezetet és gyakorlatot. Ezzel szemben Gólya József, az Országos Műemléki Felügyelőség vezetője és Rivasz László, az igazgatási osztály előadója társaságában 1960 nyarán mindössze húsz napunk volt, hogy e kérdésekkel a helyszínen behatóan foglalkozzunk. Az alábbi beszámoló természetesen az akkori helyzetet tükrözi, és mindhármunk észleleteit kíséreli meg összefoglalni. Szervezet. A Szovjetunió hatalmas méreteiből, a szocialista köztársaságok függetlenségéből, autonómiájából következik az a számunkra elsősorban szembeötlő tény, hogy egységes műemléki szervezet, amelyet központosán Moszkvából irányítanának, nincs. Minden köztársaság saját adottságainak, műemléki gazdagságának megfelelően alakította ki a védelem szervezetét, és ez természetesen bizonyos fokig az elvi kérdésekre is kihathat. A differenciált s nagyon sokféle megoldást indokolttá és lehetővé tevő műemléki helyreállítások egységes elvi irányításának kérdései — úgy tudjuk - a Szovjetunió Művelődésügyi Minisztériumát is foglalkoztatják, s ezekre előreláthatóan a közeljövőben megoldást is találnak. Általában a műemléki anyagot kettéválasztják építészeti alkotásokra, valamint történeti és képzőművészeti jelentőségű emlékekre. Az utóbbiakhoz tartoznak elsősorban a falképek és a táblaképek, valamint a szobrok. Legtöbb helyen e két műfaj emlékei külön felettes hatósághoz tartoznak. A történeti és a művészeti emlékek általában a Művelődésügyi Minisztériumhoz, az építészetiek viszont az Építészeti Akadémiához, néhol a Gosztroj hoz (hasonló szervezet nálunk is volt: Országos Építési Hivatal) tartoznak. Vannak helyek, ahol a műemlékügy olyan jelentős helyet foglal el az államigazgatásban, hogy külön minisztériumi jogkörrel felruházott bizottság intézi, mint az üzbég köztársaságban. Hasonló a helyzet a műemléki hatósági jogkörrel is. Leningrádban például teljesen elválasztották a kivitelezési munkától; másutt a tervek jóváhagyása is a Gosztroj, illetve az Akadémia feladata. A műemlékvédelem elvi és gyakorlati feladatainak megoldásába a Szovjetunióban igen hatékonyan kapcsolódnak be a társadalmi és múzeumi szervezetek. A minisztériumok művészeti osztályai mellett — ahová a műemlékügy tartozik — műemléki bizottságok működnek, amelyekben a legjobb szakértők vesznek részt. E szakemberek társadalmi munkában segítik az elvi és a gyakorlati kérdések megoldását. Leningrádban ez a rendszer oly mértékben kifejlődött, hogy a leningrádi műemléki hivatal (amely a nyilvántartást végzi és az építési engedélyekhez szükséges műemléki előírásokat adja meg) műemléki bizottságánakszakemberei egy-egy fontosabb műemlékkel állandóan foglalkoznak. Készt vesznek a tervezés konzultálásában, a bírálatban, sőt a kivitel ellenőrzésében is. így a hivatali apparátus és a műemléküggyel nem hivatalból foglalkozó szakemberek együttműködése sokkal szorosabb — bizonyára eredményesebb is —, mint nálunk. Hasonlóképpen igen szoros a múzeumi szervezettel való együtt működés. Mint nálunk, a közös munka elsősorban a műemlékek karbantartására, bemutatására irányul. Kisebb mértékű a műemlékvédelem és a városrendezés kapcsolata; pedig ennek révén a mindkettőt közösen érintő kérdésekben — az elvi állásponton túl — a gyakorlatban is igen jelentős eredményeket lehet elérni. Az orosz köztársaságban a minisztérium irányítása, legalábbis elvben, a műemlékügy egészére kiterjed, ugyanakkor az itt fennálló központi restauráló műhely az Akadémiához tartozik. Külön meg kell említeni a leningrádi műemléki szervezetet, amelyet — joggal — példaszerűnek tartanak. Itt is az a helyzet, hogy az építészet a Gosztroj hoz, a képzőművészeti emlékek védelmének kérdései a Művelődésügyi Minisztériumhoz tartoznak. A leningrádi műemléki hivatal 1935 óta dolgozik, nagyobb erővel azonban csak a második világháború befejezése óta. A város és közvetlen környéke hat körzetre osztott. A körzetek mindegyikének egy-egy műszaki előadója van, aki a tervek és költségvetések felülvizsgálatát s engedélyezését végzi a már említett társadalmi szerv, a tudományos tanács segítségével. A kiviteli munkát nemcsak engedélyezik, hanem egy-egy bizottsági tag révén a helyszínen állandóan ellenőrzik. Leningrádban tisztán érvényesül a hatósági munka és az operatív feladatok szétválasztásának